Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

Mészáros Balázs–Tóth Péter: A Dél-Dunántúl és a Balaton körüli vármegyék leírása

A DÉL-DUNÁNTÚL ÉS A BALATON KÖRÜLI VÁRMEGYÉK LEÍRÁSA 10? nem is a mai értelemben véve - tankönyvül szolgáltaik, akárcsak más disszertációk, promóciós kiadványok is, amelyek a hallgatók egy-egy csoportjának baccalaureatusi vagy doktori avatása alkalmából rendszerint a tanárok egyikének tollából, de nem ritkán névtelenül, vagy éppen a legelőkelőbb növendék neve alatt jelentek meg Nagyszombatban vagy Kassán. II. Hasonló alkalom kapcsán került sor 1718-ban Bécsben a „Topographia Magni Regni Hungáriáé sive Nobilissimae ejus Ditionis, quam modo Hungáriám dicimus, cum annexis Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, Serviae, et Bulgáriáé etc. Regnis, tum etiam Transylvaniae, Va/ach/ae, Moldáviáé provinciis" első kiadására

48

, „amidőn az általános filozófia tételeit védelmezte Tisztelendő, Méltóságos és Tudós Keresztszegi Csáki Miklós gróf, Szepesség örökös ura, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt szepesi apátság apátja ... a filozófia magisztere a Pázmán Kollégiumból." Magyarországnak - „azaz annak a nemes birodalomnak, amelyet Hungáriának mondunk, a hozzá csatolt országokkal, Dalmáciával, Horvátországgal, Tótországgal (Szlavóniával), Szerbiával és Bulgáriával stb. másrészt Erdély, Havasalföld és Moldva tartományokkal" - e VI. Károly császárnak ajánlott ismertetőjét a hazai rendtársaival nyilvánvalóan szoros kapcsolatban álló Michael Bonbard/,

:!!) a linzi jezsuita kollégium rektora állította össze. és más drágakövek; XI. a márvány és az alabástrom; XII. Magyarország sóbányái; XIII. Magyarország hegyeinek barlangjai; XIV. a szőlőtermő hegyek; XV. Magyarország hegyeinek ritkább állatai; XVI. A Kárpátok legmagasabb hegyláncai. — A cím mégsem véletlen: összecseng a korszak latin terminusával (montanistica = bányászat, beleértve a földtantól a kohászatig, sőt a pénzverészetig minden olyan modern tudományágat, amely a fémek termeléséhez kapcsolható). Ilyen szempontból kétségkívül az első magyar bányászati szakkönyvnek is felfogható ez a munka, amelyre — mint a vizekről szóló párjára is — jellemző, hogy a leíró részek mellett nagy hangsúlyt kapnak benne a kérdés-felelet formájában megjelenő elméleti fejtegetések: de ez a tény arra is utal, hogy szerzője tankönyvnek szánta. Talán nem érdektelen idézni néhány jellegzetes kérdést: hogyan keletkezik az arany és a többi fém, miért sárga az arany és mi okozza a többi fém színét, léteznek-e bányamanók (Csiba válasza természetesen: igen!), használhatók-e a fémkereső varázsvesszők és hogyan kell ilyeneket készíteni, mi a magyarázata a fémek nem egyforma nyújthatóságának, miért vonzza a mágnes a vasat, miért ég a kőszén és miért csiszolható a márvány stb. A válaszok — vagyis az elméleti fejtegetések — tükrözik a korszak tudományos színvonalát, s főleg Kircher munkáin alapulnak, akitől Csiba sokat idéz. Ugyanakkor nem szorítkozik kizárólag a jezsuita tudományosság eredményeire, a Magas-Tátra leírásában például a helyszínt személyesen is jól ismerő evangélikus Frőlich (Id. 14. sz. jegyzet) közléseire támaszkodik. 38. Munkánk során ezt az első kiadást használtuk, ez A mű - mint ahogy arra előszavában a szerző utalt - lényegében a korábbi, főleg a jezsuita szerzők munkáira támaszkodó összegzés. Bonbardi az általa követni kívánt mintaként Christian iunker^ és Cellarius^ mun'káit jelölte meg. Földrajzírói módszerét illetően hangsúlyozta, hogy a geográfusok emlékeit össze Ikell vetni a korai történetírókkal, s a hasznosítható források között figyelmet szentelt a régi pénzeknek, feliratoknak, sírköveknek, vagyis a „régészeti emlékeknek" is. Munlkája során nem csupán a régi szerzőkre hagyatkozott, hanem kortárs rendtársai is igen aiktívan közreműködtek abban. Saját szavai szerint ,, . . . egyrészt egyik tanítványom fáradhatatlan szorgalma segített mindazon dolgok után való járásban és összegyűjtésében, amelyek ajkaim ásnak látszottak, másrészt bizonyos férfiak készséges jóindulata, akik nagy mértékben törekednek hazájuk felékesítésére". Főképp Magyarország és Erdély topográfiájának elkészítésében csak a „válogatás és az anyag rendezése" maradt rá. Legfontosabb forrásairól szólva a „Synopsis - . ." szerzőjéről''

2 és Hevenesi Gábor kéziratgyűjteményéről tett külön is említést. Maga a mű négy részre tagolódik: I. RÉSZ: „Hungária Vetus", azaz régi Magyarország. Első fejezete a köztársaság kezdeteitől a római birodailom bukásáig tárgyalja Pannónia, Mysia, Dacia és lllyria provinciák történetét. Második fejezete különböző népek (avarok, besenyők, hunok, gótok, horvátok, bolgárok, longobárdok, frankok, morvák, szlávok stb.) eredetét, vándorlását és az általuk alapított 'különböző államalakulatok történetét tárgyaiképezi a közölt magyar fordítások alapját is. Második kiadása „ ... A Nagy-Magyarországnak Topográfiája, amelyet egykor egy bizonyos jezsuita atya irt össze, most pedig egy ugyanezen rendből való bizo* nyos pap (I. Tersztyanszky) kiadta és bővítette".. * 1750-ben jelent meg, ugyancsak Bécsben. (Az első kiadás negyedrét formátum 4 lev. -j- 317 számozott old. -f 17 old. A második szintén negyedrét form. 6 lev. -f 590 lap + 6 lev. -f 1 címkép). 39. MICHAEL BONBARDI („Bonbardus Mihály") 1683-ban született, 1729-ben halt meg. Ld. WELLMANN im. 133. p. DÓCZY-WELLMANN-BAKÁCS im. 217., 467., 308. p. KOSÁRY im. 150. p. TÓTH PÉTER: Michael Bonbardi; Magyarország leirása (Borsod és Torna vármegyék leírása). In.: Szülőföldünk, Borsod-AbaújZemplén 7. Miskolc, 1984. 7-9. p. 40. CHRISTIAN JUNKER (sz. 1668-ban Drezdában) hivatkozott munkája: Anleitung zur Geographie der mittleren Zeiten. Jena, 1712. (Lásd: Pierer's UniversalLexikon, 9. Band. Altenburg, 1860. 179. p.) 41. CHRISTOPH CELLARIUS (tulajdonképpen Keller) német filológus 1638. november 22-én született Schmalkaldenben. Weimari és merseburgi középiskolai tanárkodás után a hallei egyetemen kapott katedrát, ahol 1707. június 4-én bekövetkezett haláláig működött. Jelentős tudományos munkásságának elsősorban a klasszikus irodalom, a régiségtan, a történelem és a földrajz képezte tárgyát. Bonbardi által hivatkozott műve: a Notitia orbis antiqui sive geographia plenior ab ortu rerum publicarum ad Constantinorum tempóra orbis themarum faciem declarans két kötete Lipcsében jelent meg 1701-ben, illetve 1706-ban. 42. TIMON SÁMUEL (Id. 34. sz. jegyzet).