Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)

Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól

26 MAGYAR KÁLMÁN Egyed tiszteletére volt szentelve. Nagyon fontos, hogy 1390-ben IX. Bonifác pápa a Szent Egyed tiszteletére szentelt babócsai parochiális egyháznak búcsút is engedélyez. Az 1442-ben is említett plébániaegyháznak 1501-ben a Szent Egyed oltárát is -ismerjük.

125 Ezenkívül Bálint Sándor említett egy elpusztult középkori somogyi Szentegyed falut is,

126 amely a Szigetvár környéki, az olaszfalui (vagy a mellette levő) Szent Egyeddel azonos. (4. ábra) Elsőnek az Ányos - ez a Magyarországon egyedülálló - titulus érdemel figyelmet. Miint tudjuk, I. András 1055-ben alapította tihainyi temetkezőhelyét éppen Szent Ányos tiszteletére. Levárdy Ferenc véleménye szerint az orleams-i eredetű szent ereklyéje valószínűleg az 1051-ben békekövetként Andrásnál járt Hugó, cluny apát révén 'kerülhetett Tihanyba. Hugó elődjével, Odilóval együtt részt vett Orleans-ban Szent Ányos felvételénél és translatiojánál, vagyis hozzájuthatott az ereklyékhez.

127 Györffy György pedig a tihanyi alapitól eved szövegét is erősen ,,íranciás"-nak tartja. S miivel Magyarországon (ha a Mártély melletti tihanyi birtokot, Anyást nem említjük!) a francia eredetű szent tituilusa másutt nem szerepel, célszerű esetleg bizonyos franciás, vagy tihanyi érdekeltséggel egybekapcsolini a marcali Ányos patrocinium-választást.

128 (4. ábra) A somogyvári Szent Apollinaris egyház pedig először 1184-1188 között tűnik fel. 1230-ban plébániatemplom. Györffy szerint Ravennából (ahol 1001-ben a magyar egyházszervezet jogi alapkőletétele történt) a pogány bálványok ledöntőjének, Szent Apollinarisnak az ereklyéjét Sornogyvárra hozták. A korai alapítást esetleg az is igazolni látszik, hogy 1226-28-ban a veszprémi püspök a Szent Egyed monostor melletti nagy faluban levő egyházat, mint saját tulajdonát követelte vissza.

129 Maga a patrocinium persze — többek között - a VII. századi bourges-i püspököt is takarhatja, s így a beköltöző idegenek, a hospesek esetleges „franciás" vonalát is jelezné. Valószínű, hogy egy, a monostor közelében levő nagyobb, XI — XVI. századi település háromhajós templomával lehet azonosítani.

130 (4. ábra) Somogyváron — Szent László 1091-es oklevele szerint — Magyarország „egyik legelőkelőbb városában (urbs) „állt Szent Egyed búcsújáróhelye, Saint Gilles filiális bencés apátsága, a Szent Egyed és Péter-Pál tiszteletére szentelt királyi monostor. Ugyanakkor a tőle 100 km-re levő Babócsán a német eredetű Tibold nemzetség Dráva-menti nemzetsége központjában is volt egy Szent Egyed tiszteletére dedikált búcsújáróhely, illetőleg egyház. Somogyvárról a hadiúton Segesden vagy a másik úton Kaposváron, Kadarkúton, Nagyatádon keresztül lehetett elérni a Dráva125. JANKOVICH B. D., SLÉ 7 (1976) 5. 126. BÁLINT S., SLÉ 5 (1974) 5. Ezt a Szentegyed falut M. Hrotkó Zsuzsanna azonosította. 127. LEVÁRDY F., szíves lektori véleményét Id. Szántód és környéke a középkorban Budapest 1983., 1—131. 128. GYÖRFFY 1972., 40. 129. MAGYAR K., SLÉ 10 (1979) 26-27. Rlnya rév- és útcsomópontját, Babócsát. Amin keresztül ment a Pécs-Velence-Ausztria felé tartó NyK-i irányú, a régi római nyomvonalon haladó ún. tranzitút. Ezen a távolabbi Verona, Milánó és a francia Alpok, sőt Dél-Franciaország is elérhető volt. Az Árpád-korban a Budáról Székesfehérváron, Kőröshegyen keresztül Sornogyvárra, Segesdre vezető utakról, hadiútról érhették el a Délvidéket, Horvátországot, így Zágrábot és Dalmáciát. Babócsa Dráva-menti víziútján DK-felé a Dunát, Belgrádot is megközelíthették.

131 Mindenesetre az utazókkal, a kaim ár-kereskedőkkel való intenzív kapcsolatra látszik utalni a babócsai Árpád-koni nemzeitségi kegyúri bencés apátság Szent Miklós titulusa. Kaposszentjakabon a korai Szent Jakab kultuszhely, míg Somogyvár még északabbra levő Egyed kultuszhelyén a XII-XIII. századtól szerepel egy ugyancsak Szent Jakab bencés remeteség. A XIV. századtól — éppen a Hidas nevű vámhely közelében - a Szent Miklós tiszteletére szentelt pálos kolostor. A XIV-XV. századi forrásokból tudjuk, hogy az ott élő „remeteszerzetesék" a somogyvári hospesek kívánságára megbízóik helyett még Aachen-ig is vállaltaik za rá n d oki á so kat.

132 Somogyvár urbsban, civitas majd oppidumban idegen eredetű, ún. hospesek településéről is tudunk. Már 1272-ben szerepelnek, mint az apátság fennhatósága alá tartozó városlakók.

133 1091-ig a korai megyeközpont, Somogyvár városának földesura a király volt, közvetlenül. 1091-ben adta át a kegy urasága alá tartozó — a XIII. század elejéig francia - apátságnak a települést. A XI. század második felében, de legkésőbb a XII. századtól jelentek meg a forrásokban az ún. somogyvári hospesek, a főképpen a föld- és szőlőművelő vendégek. Ez a réteg 1278-tól már pénzben fizette a terragiumot. 1378tó'l pedig már évi adóvá változott át a földhasználati díjuk fizetése. Ekkor kapnak a földtulajdonos földesúrtól közös használatra halastavat, faizást, valamint földet, kaszálót és erdőt. Vagyis ezek, ahogy Fügédi Eriik is megállapította, egyfajta városprivilégiumot jelentettek. Emellett a somogyvári hospesek esetében - a XV. században főképpen — a szabod végrendelkezési jogot is megtaláljuk, az ún. szabad ingatlanforgalom mai együtt. Másrészről - Mályusz Elemér szerint — a kereskedelmi szempontból jelentéktelen, tehát az országhatártól vagy fontos kereskedelmi úttól távol fekvő helyeken, így Somogyváron is (meglepő módon) már a XIV. században teljes létszámú tanácsok képviselték a mezővárost. Szerinte a hasonló helyzetű mezővárosok között Somogyvár rendelkezett a legfejlettebb városi szervezettél. 130. Uo. és Marteau De Langle De Cary: Dictionnaire des Saints Paris 1963., 35. 131. MAGYAR К., Nagyatád és környéke a középkorban Kaposvár 1982., 1-97. Meqjelenés alatt, valamint MAGYAR K., SMK 5 (1983) 69-90. 132. Uo. és Uő. SLÉ 10 (1979) 38. 133. Uo. és MAGYAR K., SMK 5 (1933) 69-90.