Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)

Dr. Magyar Kálmán: Az Árpád-kori Somogy Francia kapcsolatairól

24 MAGYAR KÁLMÁN az esztergomi építkezéseknél az első építkezési szakaszt (XII. század első harmada és 1156-ig) a lombard, ún. comói hatásúnak tartotta. A második, az 1156— 1180 közötti építkezéseik alkotásai pedig az Észak-ltália, a Rhőne-vidék és Burgundia hatását mutatják. Viszont ebben az időszakban Pécsett egy egységes műhely dolgozott a XII. század közepének franciaországi (Ile de France, Burgundia, Rhône vidék) és az észak-itáliai művészeti eredmények ismeretével. Esztergomban a székesegyház elkészülte után (1180) 1196-ig a Porta Speoiosa építésének elkezdésével folytatódtak a munkák. A székesegyházat és a királyi palotát már az 1190 körüli időben franciaországi (Champagne, Burgundia) az ottani koragótikus stílust használó mesterek fejezték be. Ök dolgoztak — Gerevich László szerint — már az 1184 körül a király által alapítóit pilisszentkereszti oisztercita kolostoron, valamint Óbudán, Zágrábban és a halicsi Szent PantaI eon te m p lo m on. A régebbi esztergomi, tehát nem a koragótikus franciás stílus hatása jelentikezett Vértesszentkereszt, Katrcsa és Bény faragványaín, majd együttesen a gyulafehérvári orna menti ká kon. A későbbi, az ún. francia korai gótikus stílusréteg az 1234 előtt épült ócsai és a jánoshidai premontrei prépostsági egyházon is megfigyelhető. Ezek érlelője az 1210 körül — Merániai Bertold herceg érseksége idején — kezdődő II. kalocsai székesegyház építése volt. Itt az esztergomi, a pilisszentkereszti műhelyhatások mellett az újonnan, a XIII. század elején érkezett franciaországi mesterek munkája is megfigyelhető például a figurális díszítésű konzolokon. A második hullám francia mestereinek az ,,új stílusa" látszik a pilisszentkereszti cisztercita kolostor kerengőjén, épületdíszítő szobrászatán, Gertrudis királyné sírján — az 1220-as évek Ile de France-i szobrászati stílusával összefüggő — klasszikus gótikus stílusú faragványai. Ide sorolható a somogyvári apátság kerengőjének építészeti és épületszobrászati maradványai, a Madonna torzója, (I. tábla 5., III. tábla 1.) valamint az újabban Pusztaszeren feltárt — kerengőt vagy kapuzatot díszítő — oszlopszobrai. Valamint az esztergomi Várhegy Szent István protomártír templomának a struktúrája."

5 A III. Béla udvarából elinduló franciás stílushatást elsősorban a legelőkelőbb nemzetségek főrangúja! követték. Vagyis az 1200 körüli (1196) időtől az 1230as évekig (1235) bezárólag egy — a francia gótikus építőműhelyekikej szoros kapcsolatban álló - gótikus udvari művészet Virágzott. 1221-ben érkezett a híres Villar-d de Honnecourt is Magyarországra.

116 Nagyon lényeges megállapítása Mairosi Ernőnek, hogy „ez a rövid ideig tartó (1230-ig) franciás stílus115. MAROSI E., TSZ (1980) 1. 140. 116. Uo. 141. 117. Uo. 118. FüGEDI 1981., 69. 119. Elsősorban a Somogyvárral kapcsolatba hozható Árpád-kori források vizsgálatát és rövid értelmezését végeztük el. fejlődés nem egyedülálló jelenség a francia—magyar művészeti kapcsolatok történetében".

117 Ehhez kapcsolódik szerintünk a különböző francia eredetű rendek, valamint a lovagrendek, köztük a johanniták betelepülése. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a ferencesek önálló magyar tartományának a főnöke is francia lehetett. Az első ferences rendházaik a latinok (a vallon-franciák) által lakott településeiken épültek fel.

118 Szerintünk az esztergomi építkezés stílusváltását, franciás irányát 1186-1196 között III. Bélának a Capot házzal, vagyis a központi francia területek királyával létrejövő dinasztikus kapcsolata is meghatározta. Ezt változtatta meg egy rövid időre (1196-1205) II. Imre aragoniai, kastilliai és toulouse-i, tehát inkább délfrancia dinasztikus 'kapcsolata. Majd II. Andrásmaik (1204-1235) ismét a Capet-házzaj lesz meghatározó dinasztikus összeíköttetése. Ezekhez még hozzájárul az esztergomi érsekek: Lukács (1158-1181), Jób, majd Róbert (1226-1239) franciás beállítottsága, illetőleg az utóbbi lotharingiai (liége-i) származása. 2. AZ ÁRPÁD-KORI FRANCIA KAPCSOLATOK SOMOGYI FORRÁSAIRÓL

1 •'« A történeti források a somogyi francia kapcsolatokról 1091-ben, a somogyvári Szent Egyed apátság állapításáról, a dél-francia, Saint-Gilles-i szerzetesek beköltözéséről szóltak először. Ez nem zárja ki a korábbi kapcsolatoik meglétét, amelyet más források, így a patrociniumok, a helynevek és más adatok tükröznek. (4. ábra) Ha a vallon-francia, az ún. Latini (Olaszi) réteg meglétét vizsgáljuk, akkor Somogy megyében is találunk középkori francia-vallon településeket. Csonkinál szerepel

120 egy Olaszfalu (1403, 1493), valamint a már 1346-ban említett villa Olazteluk. A előbbi Szigetvár vidékén, Viszló táján, ahol ma is ismert egy Szentegyed település, az utóbbi Boldogasszonyfalva és Szent László vidékén, vagyis a mai Baranyában volt. Mivel Pécs (könnyekén, de általában Baranyában egy jól keltezihető va Ilon-francia (Latini, Olaszi) tömböt tuduník azonosítani, így a középkori Somogy D-i, vagyis Baranya felé eső pereménél levő két települést is eihhez a XI —

XIII. századi réteghez lehet kötni. Vagyis ezek is az Árpád-kori Dél-Dunántúl vallon-francia tömbjéhez tartoztak. (4. ábra) A somogyi középkori szőlővidék Nagyberény környékére eső települése a Gan, Gán(y), Gám, Gaan, amely már 1138-ban szerepelt.

121 Az Esztergomban és Liptó megyében a középkorban meglevő Ge'han, Gejan, Gyan, Gean, Gaan, Jaan.Gan, Gyhan nevek vallonoké.

122 A Gylys (Geles), Gelethus (Geletus, Gyle120. CSÁNKI D., Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában Budapest 1894., II. 633. (Továbbiakban: CSÁNKI 1984. II) 121. CSÁNKI 1894. II. 607. 122. SZÉKELY 1972., 54-55.