Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)

Király István Szabolcs: Agrártörténeti emlékeink nyomában

AGRÁRTÖRTÉNETI EMLÉKEINK NYOMÁBAN 165 leworth gyár is.

38 Kevés kivételtől eltekintve (kutatásunk során fellelt gépek többsége is Kühne, illetve HSCS gyártmányú. E két ilegíontosabb gyáron kívül jelentős volt még Rock István gyára, az Első Magyar Gazdasági Gépgyár (EMAG) s a Magyar-királyi Államvasutak Gépgyára (MÁVAG).

39 A kellő számú és minőségű gép lassú elterjedésének egyik oka a megfelelően képzett gépkezelő, valamint a javításhoz értő szakember hiánya is volt. Az egyszerűbb, fából készült eszközöket még ügyes faragó-béresek készítették saját szükségletre s másoknak is. A majorokban levő faragóban (faragóműhelyben) nem hiányzott a fejsze, a szekerce, a bárd, a gyalu, a vonókés, a vésők különféle fajtája, a fúrók, de még a vasreszelők sem.

40 A fából 'készült szerkezetek ugyan 'hamar tön'krementek, de pótlásuk nem sok gondot okozott. Nem így a bonyolultabb felépítésű, több fémet is tartalmazó gépök javítása. Nagyvátíhy írja: ,, - Az arató és cséplő gépe'lyelc ha mindjárt: végeknek megfelelnének is (almit ugyan még eddig a próbatételek ingyen se bizonyítottak be) a nagy köiltség és amiatt talán több százak után sem lehetnék közkiterjedésűek, hogy ha törnek, s vésnek, megigazító sultihoz több mérföldnyire se találnak mesterembert."

41 Hasonló volt a gond még 4 évtized múlva is.

42 Vidacs István is úgy véli, hogy: ,,'... nálunk A Kühne gyár sikereinek titka abban rejlett, hogy mindvégig a hazai viszonyokat figyelembe véve igyekezett megbízható, hosszú élettartamú gyártmányokat fejleszteni. Az 1856-ban Pabst és Krauss által alapított műhelyt (részletesebben: PUSKÁS VILMOS: Pabst-Krausz Mosoni Mezőgazdasági Gépgyára 1856-1863. Bp. 1970.) 1863-ban vásárolta meg a hamburgi születésű Kühne Ede, Ludwigh Robert nevű német gazdával társulva. 1865-ben a 13 féle mezőgazdasági gép többsége külföldi minta alapján készült, de igen jó minőségben. (Közöttük már a később híressé vált Drill vetőgépsorozat első tagja is.) A gyár a régi, majd (1874-től) az új helyen fokozatosan korszerűsödik, 1869-től a társtulajdonosi szerződés lejártával Kühne Ede az egyedüli tulajdonos. 1870 és 1880 között megvetette a biztos belföldi piacának alapját, sőt első cséplőgép-szállítmányai a Balkánra is eljutottak. Kühne gyártmáinyai 1863—1883-ig 60 kiállításon nyertek különféle, leginkább I. díjat. Pl.: Nagyatádon 1875ben, Kaposvárott 1877-ben kapott I. díjat sorvetőgépeiért. Vevői kezdetben elsősorban nagybirtokosok és középbirtokosok voltak, de a hitelfeltételek javulásával egyre több parasztgazdaságba is jut Kühne-féle eke, vetőgép, rosta, répa- és szecskavágó, daráló stb. A század végén a legjelentősebb magyar mezőgazdasági gépgyár — a kor színvonalán berendezett műhelyekkel és technológiával rendelkezik. (A gyártelep 40 000 m

2-es területén 12 000 m

2

, jórészt emeletes épületek álltak. A szerszámgépeket villamos áram hajtotta, többféle célú öntödével, kovácsműhellyel, lakatos- stb. műhellyel rendelkezett.) A XX. század elején talajművelő gépekből 4-5000 darabot, vetőgépekből 1200 darabot, cséplőgépekből és járgányokból 4-500 darabot gyártottak évente. Jelentős volt a magtisztító és a takarmáinykészítő gépek előállítása. A Kühne gépgyár tevékenysége a fogatos gépek s az állattenyésztés kisgépelnek előállításánál a váltakozó piaci viszonyok ellenére is mindvégig — ti. a felszabadulásig — meghatározó volt. A Kühne gyártmányok Somogy megyei terjedését az 1913-ban alapított kaposvári fiókraiktár is elősegítette (bővebben: SÁRKÖZI ZOLTÁN-SZIGETVÁRI ISTVÁNSZILÁGYI GÁBOR: A százéves Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár története (1856-1956). Budapest, 1969.). 38. A Clayton a Shuttieworth (CS) gyárat 1842-ben LincoLnban alapították. A gyár eredetileg hajógépek előállításával foglalkozott, majd a mezőgazdasági termékek iránti fokozott kereslet hatására gőzlokomobifokat és cséplőgépeket gyártottak hazai, majd külföldi megrendelésre. Az első magyar gőzcséplőgép is CS gyártmány. (1852. Törökbecse — Fehér József birtokos.) 1857-ben Bécsben műhelytelepet állítanak fel, Pesten Érkövy Adolf Angol Gazdasági Géptárat alapít (1858) s elsősorban a CS gépeit forgalmazza. A gépekhez kellő számú alkatrészt is adnak a szakemberhiány miatt. 1860tól már a gépek javításával is foglalkoznak Pesten, s nagy gondot fordítanak a gépészek betanítására. A hazai gépgyárak ezeket a szinte elnyűhetetlen gépeket másolják több-kevesebb sikerrel. (Rock István, majd az EMAG és a MÁVAG stb.) A Clayton gépek sikerére jellemző, hogy 1862-ben már több mint 200 darab csépel belőlük hazánkban (Közülük 16 Somogyban.) Feltételezzük, hogy az 1873-as évi statisztikában jelzett 2388 darab gépi meghajtású cséplő többsége is e cég gyártmánya volt. (Pl. a mernyei uradalom 11 gőzgépéből 9 darab CS jelzésű volt - 1890.) A CS gépek elterjedésében M. Hofherr és H. Schraintz is jelentős szerepet játszott. 1912-ben Kispesten alakult meg a HSCS (Hofherr-Schraíntz-Clayton-Shuttlewort) Gépgyár RT, amely korának legnagyobb és legkorszerűbb üzeme volt. Á 22,5 ha-os terület több mint fele beépített volt, a hajtóerőt s villamos energiát 3 darab, összesen 1250 kW teljesítményű gőzgép biztosította. Az 1195 különböző fém- és famegmunkáló szerszámgép mellett 2 darab Siemens-kemencét, 2 darab 400 t-ás gőzhidraulikus prést találunk az 1926-os leltárban. (OL Z. 450 39-es 296.) Az 1920-as évek második felében (1925-1929) a magyar gépgyártásból a HSCS a gőzlokomobil 60%-kal, a traktor 80%-kal, a cséplőgép 50%-kal stb. részesült. 10 év múlva már a magyar mezőgazdaság 95%-át a HSCS látta el gépekkel és 28 országba — öt világrészbe — exportálta gépeit. Több világversenyen győztek a HSCS traktorok. SEVIN, H.: Faekétől a Hofherr gépig. Bp. 1944.) A HSCS-nek Kaposvárott fióktelepe, Balaton bogi áron, Barcson, Nagyatádon, Siófokon képviselete volt. (OL Z. sZiG'kcio 39 cs г 39. KUND EDE: Technikai fejlődésünk története 1867-1927. Bp. 1928. KELLNER ANTAL: Huszonöt év a magyar gazdasági gépipar múltjából. Bp. 1912. 40. Sm. L. Soimogytarnóoai Széchenyi uradalom levéltári töredéke (1867—1940), aranyosi ispánság 2. negyedévi kivonata az 1855. évre. 11. és 12. I. (Gazdaságbéli szerek, eszközök.) A pusztagyugyi Széchenyi birtokon a faekéket is béresek csinálták. IVÁNSZKY JÁNOS: Egy somogyi gazdaság vázlatos leírása. Gazdasági Lapok, 1862. 240. I. 41. NAGYVÁTHY JÁNOS: Magyar Praktikus termesztő. Pest, 1821. 122. I. 42. A mernyei uradalom tiszttartója írja: „Pestről egy gépészlegény jött Taszárra, hogy a szecskavágót megjavítsa, de az három év utam úgy elhasználódott, hogy helyben nem tudta kijavítani, Pestre kellett felküldemi." Sm. L. Mernyei uradalom levéltára. Jószágkormányzói eseménynaplók 1833—1862. A gépjavítás problémáit elemezve Ditz Henrik megjegyzi: „...falun nagy szükséget látni oly kézművesekben, kik a megkívántató tatarozásokat meg tudnák tenni ..." A magyar mezőgazdaság. Pest, 1869. 197. I.