Somogyi Múzeumok Közleményei 6. (1983)

Csiszár Terézia: Egy XIX. századi menyasszonyi láda restaurálása

EGY XIX. SZÁZADI MENYASSZONYI LÁDA RESTAURÁLÁSA 137 7. fotó. Elmosódva tisztítás után a láda kései dotálása 8. fotó. Festékleszedés után elölnézetben RESTAURÁLÁS Mivel a festés sok helyen lepattogzott, tisztítás után krétázással "kezdtem. A felhordott krétaalapot csiszoltam. Ez az eljárás nem minden esetben felelt meg, helyenként többszöri próbálkozás után is kitöredezett, nem tapadt meg a felületen. Itt más módszert alkailmaztaim. A kereskedelemben is kapható Gesso polymer nevű pasztaszerű alapozóval végeztem el a munkát. Ez az anyag száradásig vízzel hígítható, száradás után csiszolható, festhető. (9-11. fotó) A sérült részeket a hátlap alsó felén AraldJt SV 427 kétkomponensű epoxigyaintávaí pótoltam, 1:1 arányban keverve. A hiányzó csapokat összefogó szegélylécek alig tartották a deszkádat. Ezt leszedtem, letisztítottam a bera'kódott szennyeződést. Visszaépítésnél Rakoll osztrák gyártmányú PVAc alapú ragasztót használtam. A szegélyen levő hiányt azonos anyaggal, tölgyfával pótoltam. A kovácsoltvas pánt oly mértékben sérült, hogy helyreállítását csak rekonstrukcióval tudtam elvégezni. A restaurálás során olyan következtetésre jutottam, hogy a lábak és a pántok a későbbi, 1910-ben készült festéssel egyidőben (került a ládára. Bizonyítja, hogy a tisztításnál a lábakon nem találtam meg az első festés világosabb kékjét, csak a natúr fára festettök. A pántok levételekor több szög ütötte lyuk volt, mint a rögzítéshez szükséges, jobban megnézve az addig ta'kart részen olyan rozsdafoltok voltak, amelyek az előző pánt vonalát kísérik. 9. fotó. Krétázás közben 10. fotó. Jobboldali krétázás