Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)
Magyar Kálmán: A somogyi XIV-XV. századi mezővárosi fejlődés történetéről
A SOMOGYI XIV-XV. SZÁZADI MEZŐVÁROSI FEJLŐDÉS TÖRTÉNETÉRŐL 85 szükséges arány a XV. században nagyjából megmarad. 131 (3. kép) Somogy mezővárosi fejlődése szempontjából rendkívül fontosnak érezzük az 1498-as szenyéri privilégiumot, amelyben az szerepel, hogy ott (tehát a mezővárosban!) ugyanolyan előjogokkal szabad vásárt tarthatnak, mint a szabad városok és mezővárosok élveznek. S az a kitétel, hogy egyszersmind minden kereskedőt, külföldit és utazót, akik ide kívánnak jönni áruikkal biztosítják a szabad közlekedéséről. Arra, hogy ezek a kereskedők, árusok valóban el is jöttek Somogyba, az előkerült régészeti leletek adják a bizonyítékokat, így például a dél-balatoni régióhoz tartozó, Balatonszárszótól D-re 10 km-re levő Kötcse— Pócán előkerült, fejlett technikával, magyar fazekas által készített tálka pecsételésének motívuma a nyugat-dunántúli, a szombathelyi poharak mintájával rokon. Mázas változatai ennek a budai kápolna melletti udvar rétegéből kerültek elő. Megoldásuk általában — a budai fazekasság által - a XV. század második felében készített fehér és sárga mázazású példányokéval rokon. 13 '- S az ottani megoldások, áruk — a kereskedelem révén — kerülhettek ide. A középkorban — eddig főképpen a Duna mellől, a víziúton érkező - bécsi, linzi kerámiakereskedelem újabb, távolabbi, somogyi útvonalát követhettük a Köröshegy mezőváros környékén, Szántódon, Nagycsepelyen, valamint Karódon és végül Somogyvár és Segesd mezővárosban előkerült darabok alapján. Meghatározbattu'k XIV-XV. századi érkezési útvonalukat, amely a Buda-Székesfehérvár irányából - Kőröshegyen továbbvezető - somogyvári hadi - és kereskedelmi út, illetőleg Nagycsepely-Karád leágazása lehetett. De erősen valószínű a Győr-Szántód rév— CKöröshegyí-Nagycsepely-Karád-Soimogyvár útvonal is. 133 л VégsősqS-on ezeken az utakon idejutó XIV—XV. századi külföldi, valamint az ugyancsak a távolsági kereskedők |révén árusításra került magyar, nyugat-dunántúli, Szombathely-'környéki pecsételt, drága kerámiák, a díszes serlegek, kupák több lényeges dolgot bizonyítanak a somogyi mezővárosi fejlődéssel kapcsolatban. Egyrészt a Szántód—Zamárdi (Köröshegy) -Kötcse-Nagycsepely-Karád-Somogyvár, Segesd, de általában a Dél-Balaton és Somogy vidéki falvainak, mezővárosainak tehetősebb jobbágyaira, parasztpolgáraira, azok fejlettebb ízlésére, igényére utalndk. Másrészt arra, hogy ennek a vidéknek a Itíkói is intenzíven, ha 'közvetve is, bekapcsolódtak a XIV-XV. századi országos, távolsági, s így az ausztriai bécsi, linzi kereskedelembe. 134 (3. kép) MAGYAR KÁLMÁN 131. Segesd a Marcali-Báthori birtokközpont a mellette levő Atád Batthyány birtokközponttal, Sziget az enyingi Török-család uradalmi 'központja a környékén levő Marcali—Bóthor-í birtokközponttal. Az alnádori tisztségbe kerülő Tapsonyíaik könnyen szerzik meg a ikisbiríokos Szenyéri család szomszédos szenyéri birtokát. S így alalkul ki a közös tapsonyi—szenyéri, majd szobi uradalom Szenyér birtokközponttal. A XV. században 'Marcali—Báthori luradalmi központ Zákány elnyomja a Kanizsai család (nem birtokközpont) Szentpál oppidumát. (A .Kanizsaiak nem is fejlesztik Szentpált.) A fenti aránypár persze, csak a XV. század közepétől megközelítőleg a századvégig áll fenn; egyes esetekben 1526-ig. 132. MAGYAR 1983, 137-159. 133. Uo. 134. Az 1983 nyarán a segesdi civitas, illetőleg oppidum területén folytatott ásatásainkon is nagy számban előkerült osztrák kerámia. A XV. században meglévő 23 mezővárosból 10 a Marcali-Báthori családé. A század közepén jut a Tapsonyi Anthimieknek 3: Sziget, Tapsony és Szenyér. 1463-1482 között lehetett a Lalki Thuz család kezében - Hetessel együtt ugyancsak három. A többiek, az enyingi Török család egy (Sziget), Tamásiak, Héderváriak, Újlaki szintén egy (Hedrehely), Nagyatád a Batthyányaknak, Szentpál a Kanizsai családnak, Szerdahely a Szerdahelyi—Dersfi családnak, s Mesztegnyő a Szerecsenek birtokában volt. Csurgó, Igal, Komár a vrá'nai perjelség, a Nyulak szigeti apácák, az óbudai káptalan mezővárosa. A 23ból 4 vagy 5 volt szóló település, vagyis nem volt uradalmi birtokközpont (Hetes, Szentpál, Szerdahely, Szil, Mesztegnyő (?), s talán Somogyvár).
