Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Magyar Kálmán: A somogyi XIV-XV. századi mezővárosi fejlődés történetéről

A SOMOGYI XIV-XV. SZÁZADI MEZŐVÁROSI FEJLŐDÉS TÖRTÉNETÉRŐL 79 Ugyancsak útmenti település, az 1082-ben még prédium, majd 1229-ben villa Tur, Somogytur. (1. kép) A XV. századi Thur possessio, majd 1495-ben oppidum Tur az Árpád-korban a veszprémi és a fe­jérvári káptalan tulajdonában szerepelt. Később kis­nemesi családok, majd a középnemes osztopáni Zöld család a birtokosa. A török korban a karádi náhié­ban levő Tur mindig faluként szerepel. 92 A fentiekhez hasonló — a Marcali, Tapsony, Mesz­tegnyő és Szenyér mezővárosok körzetében levő ­Nagyszakácsi helyzete. (1. kép) Az 1394-ben még pos­sessio Zakachy 1466-ban már oppidum. Az 1479­1480-ban possessio birtokosai a különböző kisnemesi családok, köztük a király szakácsainak a leszármc­zói. 93 A Kaposvár irányába tartó Köröshegy-Andocs­Igal útvonal egyik települése Andocs. (1. kép) On­duch 1321-ben a pannonhalmi főapátság birtoka. Csonkival és Kanyarral egyetértésben — esetleges fe­rences kapcsolatai, telepe, kisebb XV. századi kolos­tora ellenére — sem tartjuk mezővárosnak. 971 Bonnyához, Túrhoz, Nagyszakácsihoz, Andocshoz hasonlóan nem bizonyítható a somogyi Valkó mező­városi volta. Az 1460-ban Marcali István, majd a ke­ményfalvi Török család kezében levő birtok, possessio 1495-ben már a Báthoriaké. 1467-ben possessioként és oppidumként egyaránt említik. Csonki Tarnócza, Barcs és Babócsa vidékére helyezi. 9 ' (1. kép) Az öt település közös jellemzői között az útmenti­ség és az egyedüli település, vagyis, hogy nem tarto­zik hozzá más falu, a jellemző. Talán Tur és Valkó ki­vételével, nem rendelkeznek jelentősebb főúri, de még birtoképítő közép- és kisnemes, vagy egyházi tu­lajdonossal, akik esetleg mezővárossá fejleszthették volna őket a XV. században. 2. A nem mezőváros birtokközpontok Az említett öt, faluszerű településtől egy fontos és pozitív kritérium határolja el Szobot, Berzencét, öreg(Lak)ot, vagyis, hogy a XIV-XV. században, de főleg a XV. században, egy több településből álló uradalom családi központjai. A központok tulajdono­sai, így a Szobi, a Forster és a Laki Thuz család tag­jai főrangúak, magnificik, egregiusok: bánok, ítélő­mesterek, főispánok és országos tisztségviselők: aj­tónállómesterek, kincstartók. 96 A Segesddel közvetlen határos és 1365 előtt a ki­rálynéi birtokhoz tartozó Szob falu (1. kép) a XIV. szá­zad végén szerveződött uradalmi központtá. 1390-től, de inkább 1400-tól lett hét birtokrészével Szob Zob-i 92. CSÁNKI II. 1894, 584., KANYAR 1967, 41., Somogy MVV, 463-464., FüGEDI 1981, 467. 99. 93. CSÁNKI il. 1894, 579-580., KANYAR 1967, 40., FÜ­GEDI 1981, 476. 99. 94. CSÁNKI II. 1894, 5)86., KANYAR 1967, 40-41., So­mogy MVV, 463. 95. CSÁNKI N. 1894, 584., KANYAR nem tartja annak (1967, 40-41)., FüGEDI 1981, 467. 99. 96. BORSA 1í978, 84-86., Uő., 1979, 59-150., MAGYAR K., SLÉ 14/1983/1-60. 97. BORSA 1978, 57-86., Uő., 1979, 59-150. Bertalan mester, alországbíró, országbírói protonotá­rius birtokközpontja. Majd a Tapsonyi Anthimiek bir­toképítő politikája révén a szobi birtokrészek Tap­sonyhoz, majd a szenyéri uradalomhoz is kapcsolód­tak. S csak több évtizedes per után szerezte vissza 1460 táján őket a jogban kiválóan jártas Szobi Mi­hály. 97 Lak, öreglak a Bő nemzetség egyik középkori csa­ládi központjaként lesz a Laki Thuzok több birtokrész­ből álló uradalmi központjává. Az 1460-as évektől az 1480-as évek elejéig (1482-83-ig) az ún. szenyéri uradalom — a tapsonyi, a szobi részekkel — is hoz­zájuk tartozik. A somogyvári út ÉNy-i szakasza mellett elhelyezkedő birtokközpont is fejlődésnek indul. (1. kép) 1480-83-ra itt épül fel a laki várkastély. 98 A jelentős birtokok élén birtokközponttá fejlődő Szob, sem Lak nem vált mezővárosi piachellyé. 99 Ugyancsak így kell értékelnünk Berzencét, a Ber­zencei család jelentős birtokközpontját, amely 1377­ben is szerepel. A várral rendelkező uradalmi szék­helyhez 1406-ban 34 település, falu tartozott. A Bé­lavár felől Csurgó, Zákány felé vezető út vámjáról is tudunk. (1. kép) A XV. század közepétől új nagybir­tokos urai, a Szenterzsébeti Forsterek a szenterzsé­beti birtokközpontjuk köré szervezik át a berzencei birtokokat. S valószínűleg ez a birtoképítő koncepció megállította, késleltette Berzence településének to­vábbfejlődését. A törökkorban, mint a berzencei ná­hié székhelyét, így 1571-ben városnak nevezik. 100 De éppen a birtokközpont jelleg, a várashely miatt tartja Barcsot mezővárosnak Ruzsás La/os. 101 A XIV. század végéig a segesdi királynéi uradalomhoz, majd a Marcali birtokokhoz tartozó Boorch 1389-ben pos­sessio. 1460-ban már váras hely, Ruzsás szerint a Marcaliak, majd a Báthoriak birtokközpontja. S ilyen minőségében kiemelkedett az aprófalvas tele­pülések sorából és központtá, mezővárossá vált. (1. kép) Barcs annak ellenére, hogy útmenti, kikötővel ren­delkező település (portus Bölcső) volt, de igazi, több birtokból álló központtá sohasem vált. A Marcaliak és a Báthoriak Dráva menti déli birtokközpontja Ba­bócsa, Bélavár és Kálmáncsa. (3. kép) A törökkorban sem szerepelt másként, mint a görösgáli járás egyik faluja. 3. A vitatott mezővárosok Mint azt már jeleztük, a szakirodalomban erősen vitatott Mesztegnyő mezővárossá válása. Csánki, 98. BORSA 1979, 116., 252., Thuz Miklós... ott épült vá nkastélyá't einrlfai. 99. Szob és részeinek idegen íkézbe kerülése, más ura­dalmi iközpontokhoz való tartozása is szempont lehe­tett. A laki uradalom 1463-1483-as fejlődése idején 3 ímezővárossal, piachellyel: Szenyérrel, Tapsonnyal és Hetessel! is rendelkezett. 100. CSÁNKI II. 1894, 592., Somogy MVV, 464. 101. RUZSÁS L, Barcs a feudalizmus Ikoróban. Barcs múltja és jelene Barcs 1979, 4-ö.

Next

/
Thumbnails
Contents