Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Magyar Kálmán: A somogyi XIV-XV. századi mezővárosi fejlődés történetéről

A SOMOGYI XIV-XV. SZÁZADI MEZŐVÁROSI FEJLŐDÉS TÖRTÉNETÉRŐL BEVEZETÉS A magyarországi középkori városi és mezővárosi szervezet kutatása közel száz esztendővel ezelőtt Csánki Dezső munkájával kezdődött el.

1 Majd folytatódott, elsősorban Máiyusz Elemér, Bácskai Vera, Fügedi Erik, Székely György, Kubinyi András, Szűcs Jenő, Maksay Ferenc és Szabó István munkásságában.

2 A középkori városi szervezet kutatásának, meghatározásának kritériumai világosan megfogalmazódtak Szemben a mezővárosi formák, jellemzők meghatározásával, amelyek egyidőben ,,az országos és hetivásártartás, az oppidum elnevezés meglétével kapcsolódtak egybe".

3 Máiyusz Elemér mutatott rá először, hogy a vásárhely nem azonos a mezővárossal, s a vásártartási privilégium csupán a munkamegosztás betetőzője/

1 Szerinte a mezővároson olyan települést kell értenünk, amelynek piaca és több-kevesebb kézműves lakosa volt. Szabó István szerint az önkormányzati jog és az egy, állandó összegben fizetett adó, illetőleg szolgáltatás a legfontosabb jellemző.

5 Székely György — a vidéki termelés és áruforgalom alapján — két mezővárosi típust: a nagybirtok piacközpontját és az alföldi, nagy határú, főképpen állatkereskedelmet űzőt határozott meg.

6 Bácskai Vera a fallal körül nem vett, városias kiváltságokat élvező, de földesúri kézen levő településeket nevezi oppidumoknak, azaz mezővárosnak. Vizsgálja 1. CSÁNKI D., Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak ikorába,n. II. Budapest 1894, 557-707 (továbbiakban: Csánki II. 1894) a teljes Magyarországra tervezett sorozatból (a IV. kivételével) l-V. jelent me

92. MÁLYUSZ E., A ^mezővárosi fejlődés. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században (szenk. Szélkely György). Budapest 1953, 128-212. (továbbiakban: Máiyusz 1953)., BÁCSKAI V., Magyar mezővárosok a XV. században (Ért. a törttud. ikörébőt Új sorozat 37.) Budapest 1965. 7142. (továbbiakban: Bácskai 1965)., FÜGEDI E., Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról Budapest 1981. 5—564. (továbbiokban: Fügedi 1981). SZÉKELY GY., ASZ 3/1961/309-322., KUBINYI A., RF 11. 14/1971/45-5(2. (továbbiákban: Kubinyi 1971). SZŰCS J., Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon Budapest 1955. 1-339. (továbbiakban: Szűcs 1955). MAKSAI F., A középkori Szatmár megye Budapest 1941. 1—240. SZABÓ I., Tanulmányok a magyar parasztság közben a mezővárosi népességkoncentrációt és a kézművesipart, végső soron a társadalmi differenciálódást.

7 Fügedi Erik három mezővárosi alapkritériumot ismertet, így az országos és hetivásár, az ispotály és a kolostor meglétét. Ezekből előbb a koldulórendi kolostorokat, majd 1981-ben az ispotályt tartja a legfontosabbnak.

8 A mezővárosi fejlődés igazi elősegítőjét $zücs Jenő határozta meg. Rámutatott, hogy nem qz országos, hanem a hetivásár a városi ipar tipikus megjelenési fóruma. Hiszen az utóbbi biztosította közvetlenül a környező falvakkal az árucsere megszervezését. Vagyis a hetipiac a városi kézműveseknek, míg az országos vásár a kereskedőknek, illetőleg a földesuraknak kedvezett.

9 A fentiek alapján tehát összeállt a középkori me-, zővárost igazán jellemző képlet. Ez alapján lehet meghatározni egy-egy terület, megye városi és mezővárosi ellátottságát, illetőleg az ottani városi, mezővárosi fejlődést.

10 Somogy megye Árpád- és középkori mezővárosi fejlődésével előbb Csánki Dezső, majd Kanyar József, Kubinyi András és legutóbb Fügedi Erik foglalkozott.

11 Csánki mezővárosnak minősített minden olyan telepet, amelyet oppidumnak neveztek egyszer, illetőleg azokat a falvakat is, amelyek országos vásártartással rendelkeztek. így Somogy megyében 25 középkori mezővárost határozott meg.

12 Kanyar József 1967-ben készült munkájában már csak 22 mezővárost vett fel.

13 Fügedi még ezt a számot is erősen megtörténetéből. Budapest 1948. 1-420. (továbbiakban: Szabó 1948). 3. FÜGEDI 1981, 77-79. 4. MÁLYUSZ 1953, 186. 5. SZABÓ 1948, 1-420. 6. SZÉKELY GY., ASZ 3/1951/309-322. 7. BÁCSKAI 1965, 7-142. 8. FÜGEDI 1981, 80-83. 9. SZŰCS 1955, 91. 10. A képletből például Atád esetében is van eltérés. Ez egy újabb XV. századi fejlődési vonalat mutat: a XV. század másodilk félére a nagybirtokos főurak áltaíl újonnan végrehajtott birtokkoncentrációból indult kii (Id. Tapsony—Szenyér esetét). 11. CSÁNKI li 1894, 567-707., KANYAR J., Harminc nemzedék vallomása Soimogyrói Kaposvár 1967, 40^41. (továbbiakban: Kanyar 1967), KUBINYI A., SLÉ 3/1972/13-45., Uő., SLÉ 4/1973/3-43., FÜGEDI 1981, 78., 476. 99-102. j. 12. CSÁNKI II. 1894, 576-585. 1'3. KANYAR 1967, 40-41.