Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Költő László: Avar kori bronztárgyak röntgenemissziós analízise

30 KÖLTŐ LÁSZLÓ csat összetétele pedig a homokmégyi 110. sír lemeztestű csatjának bujtatójához. Az ékszerek tekintetében csak a tápi, a győri és a várpalotai temető leletei között lehetett összehasonlítást tenni, mivel a vizsgálati anyagban csak innen szerepeltek ékszerek. Ily módon a tápi 62. sír önmagában is hasonló összetételű fülbevalópárja (XIX. tábla) áll kapcsolatban a győri 449. sírban talált csipesszel (V. tábla), a 28. sír aranyozott fülbevalópárjának anyaga pedig a győri 696. sír 480. sorszámú nagyobbik karikájának anyagához hasonló. Az övveretek között fennálló, kiemelten nem tárgyalt többi összefüggés a fentiekhez hasonló, elég laza kapcsolatot mutat az egyes temetők között. Az összehasonlítás alapjául szolgáló hasonlósági szint is elég alacsony (azt szigorítva még kevesebb azonosságot tapasztalhatunk). Az ilyen módon megállapítható kapcsolatok inkább a technológia azonosságára utalnak, nem pedig az összehasonlításban résztvevő temetők egyes garnitúráinak egy helyen, egy időben történt készítésére. Biztosabb következtetések levonására a jövőben nagyobb számú összehasonlító anyag bevonására lesz szükség. 3.7. Római és avar kori bronzok összehasonlítása Az avar bronzok alapanyagának kutatásához kívántam adalékokat találni akkor, amikor összehasonlító anyagként bevontam a vizsgálatokba a Fejér megyei római bronzok egy csoportját. Kézenfekvőnek látszott ugyanis az a feltételezés, hogy az avar ötvösök felhasználták a Pannóniában talált és összegyűjtött római kori bronzokat az övveretek, egyéb öntvények elkészítése során. Ennek a feltételezésnek az ellenőrzése céljából összehasonlítottam több, Fejér megyében előkerült római kori bronz tárgy összetételét az avar kori bronzokéval. Már az egyes alkotóelemek gyakorisági hisztogramjainak értékelése arra engedett következtetni, hogy az újraöntés nem volt általános eljárás. Ha csupán a Fejér megyei avar és római anyagot hasonlítjuk öszsze, mint azonos területről származó leleteket, a hisztogramok alapján három alapvető különbséget állapíthatunk meg közöttük. A római bronzok a Fejér megyei övgarnitúrákhoz képest több cinket, kevesebb ezüstöt és antimont tartalmaznak. Ezeknek a kísérőelemeknek az ellentétes viselkedése azt jelenti, hogy a római eredetű alapanyagot semmiképpen sem használták fel egyszerű újraolvasztással veretek készítésére. Főként az avar veretek magasabb ezüst- és antimontartalma jelenti az alapvető különbséget. Nagyobb mennyiségű ezüst ugyanis valószínűleg ólommal kerülhet az ötvözetbe, ami római alapanyagot feltételezve nem valószínű, mert a rómaiak által alkalmazott ólomelőállítási, -finomítási technológiák során az értékes ezüstöt kivonták az ércből.

72 Bár a Fejér megyeieken kívül a többi lelőhelyen szép számmal találhatunk magas cinktartalmú avar bronzot, mégis inkább a rómaiakénál alacsonyabb cinktartalmat tekinthetjük jellemzőnek. Annál is inkább, mivel az utóbbiak esetében jelentkező alacsony cinktartalmú csoportot az érmék alkotják, az újraöntés szempontjából súlyra jelentősebb tömeget pedig az egyéb leletek képviselik, melyek cinktartalma magasabb.

73 A hisztogramokon alapuló értékelésnél többet mondanak az összehasonlító dendrogramok. Ezekből kitűnik, hogy az avar tárgyakat számszerűleg legreprezentánsabban képviselő öntött veretek és lemezes övgarnitúrák között elvétve akad a római bronzokhoz hasonló összetételű. A két bizánci eredetűnek tartott csaton kívül (I. tábla, 33. sorszám, II. tábla 55. sorszám) túlnyomórészt csak érmék azok a tárgyak, amelyeknek összetétele hasonlít az avar bronzokéhoz. Az összehasonlítás módszerét tekintve mind a hisztogramok, mind pedig a dendrogramok készítése során úgy jártunk el, hogy az összes római eredetű darabot hasonlítottuk össze az általunk ebből a szempontból szintén egységként kezelt avar leletekkel. (Úgy, amint azt az avar ötvösök is feltételezhetően különösebb válogatás nélkül olvasztották volna egybe a veretek készítéséhez.) Az alapanyag eredetét kutatva végső soron nem lehet kizárni a „tiszta" fémekből történő ötvözés lehetőségét sem, amit a leletek között található csaknem tiszta réz- és ólomdarabok megléte, illetve az ónnal való bevonás, ónforrasz, ón-ólom ötvezet veretek felerősítésére történő alkalmazása valószínűsítenek. Nem elhanyagolható ebből a szempontból az a korábban tett megállapításunk sem, miszerint az avar öntvényekben az ólom mennyisége valószínűleg nem véletlen érték. Az antimon főkomponensként jelentkező hiánya viszont arra utal, hogy a vizsgált közösségek tagjai nem művelték a Kárpát-medence antimont tartalmazó ércbányáit, ellentétben a későbbi középkorral, amire a Kovalovszki Júlia által rendelkezésemre bocsátott fémrögök vizsgálata utal (5. táblázat). Ezekben a bronz cseppecskékben kb. azonos arányban vesz részt ötvözőként az ón és az antimon, tehát az ötvözéshez antimonos érceket, illetőleg antimont használtak. Az eddigi elemzések során nem találtunk ötvözőként értékelhető antimont az őskori, törökkori és a XV. századi leletekben sem.

7,í 72. FORBES 1975. 73. Ellentétben U. VANYEK .MÁRTA és ERDÉLYI ISTVÁN eredményeivel, aiki'k a basaharci temető vizsgálatakor a „'kelta eredetű" ékszereket alacsony cinktartalmúnak találták. - U. VANYEK 1967. 74. Nem található azonban antimon (Sb) a dunántúli XI. századi ékszerlefetekben sem (Szőke B. 1975.), így az erdélyi alapanyag általánosabb körű felhasználása (az őskori művelés megszakadása utón) legalábbis ezen időpont utánra valószínűsíthető. Itt vetődik fel a gepida hagyományok lkérdése is (Fettich 1936.). Megllétük, vagy hiányuk eldöntésére néhány gepida lelet összehasonlító vizsgálata adhat majd választ.