Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Múzeumi krónika 1982. - 1982-ben elhunyt munkatársaink

176 MÚZEUMI KRÖNiKA 1982-BEN ELHUNYT MUNKATÁRSAINK CSONKA JÓZSEFNÉ született Bogdán Mária 1929. január 1-én Zákány községben. 1975. október 1-től kezdődően, 1982. július 18-ig volt a Somogy megyei Múzeumok - közelebbről a csurgói helytörténeti gyűjtemény - dolgozója. 1982. július 18-án beállt haláláig hűségesen végezte munkáját. A figyelmeztetést nem haraggal fogadta, hanem megköszönve a tanítást, igyekezett tőle telhetően elvégezni a rábízott feladatot. Sivár, küzdelmes élet kísérte mindennapjait, melyet csak a tiszta anyai érzés tett elviselhetővé. Tisztelettel és szeretettel őrizzük emlékét. Witt Lásilóné BENDE GYÖRGY született 1913. április 20-án, meghalt 1982. november 13án. Szárazon koppan a név, a dátum. Gyuri bácsi a marcali múzeum teremőre volt. Megdöbbentünk, amikor megtudtuk, hogy hiába vártuk vissza. Nehezen hittük el, hogy súlyos, gyógyíthatatlan kór támadta meg, hisz Gyuri bácsi sohasem volt beteg. 1976-tól, amióta a múzeumban dolgozott, szabadságra is csak hosszas rábeszélésre ment el, Szerette a munkáját, a munkatársakat. A látogatóknak a kiállításokról színesen mesélt, a fiataloknak gyerekkoráról, a nagy világégésről, a cselédek életéről, a régi Marcaliról. Es nemcsak teremőr volt. Ha egy-egy rendezés a késő éjszakába nyúlt, akkor ő is velünk dolgozott. Mindig mindenben segített, s mindezt kérés nélkül tette. Nagy tapasztalatát, szerénységét, munkaszeretetét tiszteltük. Soha nem panaszkodott, mindig optimista volt. 1982 tavaszán lett beteg. Orvoshoz is csak hosszas rábeszélésre ment el. Szanatóriumba, majd kórházba került. Mrkor meglátogattuk, azzal bíztattuk, hogy hamarosan jön dolgozni. Ö is, mi is hittük, hogy így lesz, hisz egy influenza nem tarthat soká. Azt tervezte, ha meggyógyul, elutazik azokra a helyekre, ahol fiatalon járt. November 13-án kaptuk a fájdalmas hírt, hogy Gyuri bácsi meghalt. Akik mellette voltak, mondták, hogy az utolsó pillanatig a múzeumot szerette volna látni. Szerénysége, munkaszeretete példa marad előttünk. Némethné Kapcár Rozália KÖLLÖ ANDRÁSNÉ Berzsenyi Mária Gabriella 1963. január 1. óta állt a Somogy megyei múzeumi szervezet szolgálatában, mint a niklai Berzsenyi Dániel Emlékmúzeum munkatársa. A Berzsenyi Dániel lakóházában berendezett emlékkiállításban a nagy költő három dédunokája vállalta a múzeumi szolgálatot. Köllő Andrásné - az egész falu Babi nénije - a három dédunoka közül a legidősebb volt. Bizonyára az első gyermekként érkezés ihlette a másokról való gondoskodásra, de mélységes ember- és életszeretete egész életén át a segítségre, szeretetre szorulók mellé állította. Férjét fiatalon elvesztette, fiát nehéz körülmények között egyedül nevelte, Mégis jutott mindenkinek egy kedves szó, barátságos mosoly és csekély jövedelméből szerény ajándék. Szerette az életet, amíg súlyos betegsége ágyhoz nem kötötte, a faluban minden szülőasszonyt meglátogatott, az újszülöttnek a szülőkkel együtt örült. Féltő gondoskodását, összetartó erejét a családra is kiterjesztette. Mindig azon fáradozott, hogy a rokonságában senki ne érezze magát elhagyatottnak, ne nyomassza a magány. Erényei közül ezért emlegetik olyan sokszor a jószívűségét mind a családban, mind az ismerősi körben. Kedvenc elfoglaltsága volt a növények telepítése, gondozása. Különleges szeretettel foglalkozott a fákkal. Az általa ültetett facsemeték ma már nagy dísz- és gyümölcstermő faként díszítik a Berzsenyi-kúriát körülvevő parkot. Sokan megcsodálták kivételes emlékezőtehetségét. Idős korában is hibátlanul szavalta a magyar és a külföldi költők verseit, főleg a klasszikusokat. Babi néni 1982. szeptember 18-án 81 éves korában súlyos betegségben hunyt el. A Berzsenyi-múzeum környezetének hűséges gondozójaként szeretettel őrizzük meg emlékezetünkben. Szita Ferencné KALMÁR JÓZSEF fafaragó népművésztől búcsúzunk, akit alkotó élete teljében ragadott el oly értelmetlenül a halál. A végtisztesség megadása, a gyász és a szeretet hozott