Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Laczkó András: Aranykoszorús drámaíró – Adalékok Földes Imre pályaképéhez.

ARANYKOSZORÛS DRÁMAÍRÓ 141 gyök. Azt hiszem, olyan lelkesedéssel fogok játszani, mintíha a barikádokon harcolnék a népjogokért". Nem járunk messze az igazságtól, ha ä megírás inspirációjában az 1912-es forradalmi eseményeknek szerepet tulajdonítunk. Földes maga utalt rá, hogy ismét „aktuális" darabot írt. Munka közben még nem volt az, de mire színre kellett volna kerülnie: azzá vált. Akkor nem adták elő. Amikor hosszabb várakozás után a Magyar Színházban megkezdték a próbákat, újra háttérbe szorult aktualitása.. A szerző úgy látta, hogy mire — 1914. április 11-én - a premieren felhúzták a függönyt, újra csak azzá lett. Hozzá kell még tenni azt is, hogy a müncheni Kommerspiele szerette volna bemutatni, de a cenzúra nem adott rá engedélyt. A bécsi bemutatót is a cenzor akadályozta meg azzal, hogy egyes helyek átírását javasolta . .. Véletlen-e ezek után, hogy az írót is foglalkoztatta a magyar bemutatás útja. „Amikor megszületett máris »blamálta« az apját. A Magyar Színház-nak szántam. E színház azonban akkor még túlságosan erősnek, nagyon sivalkodónak, rendetlenkedőnek vélte a porontyot és nem vállalta a komaságot, összevesztünk. Elvittem á Vígszínházhoz. Ott nagy örömmel fogadták és nagy pénzzel ülték meg a keresztelőjét. Csakhogy mire be kellett volna mutatni a világnak, elhúzódtak mellőle és egyre húzták-halasztották a bemutatás idejét. Itt is összevesztünk miatta. Hónom alá fogtam hát a kölyköt és ennét is elvittem. Ekkor meg a Vígszínház bepörölt a keresztelő nagy pénzért. Tán még most is folyna a pör, ha Beöthy László meg nem gondolja a dolgot. Egyszerre csak elszánta magát, a komaságra. Amire a Vígszínház visszakapta a keresztelő nagy pénzt".

20 •'•;:•:,/: "

! Az év nyarán kezdődő világtörténelmi események érdekes reakciót váltottak ki az íróból. A nap nap után látott tragikus élethelyzetek és a háborús hírek figyelmét újra a bohókás történetekre irányították. 1916. január 21-én ebből következő új bemutatóra került sor a Magyar Színházban. A Grün Lili tipikus pesti eseménysort állított színpadra. Egy vidéki házaspáron kívül mindenki ízig-vérig terézvárosi volt. A komikumot az ősi téma a házasság adta: férjhez megy-e Grün Lili a kereskedelmi utazóhoz. A vígjátékban végig kacagtatja a közönséget (de a második felvonásban egy kis ellágyulásra is alkalmat teremt). Mi volt a szándéka? Hogy a világégés tragédiájában az egyszerűséget mutassa meg, mert az élet egyszerű kis dolgokkal, cicomázatlan komédiákkal, garasos drámákkal mulattatja magát akkor is. A csatazajban jól esik visszaálmodni a csöndet, amikor még beszédtéma lehetett, hogy Grün Lili férjhez megy-e? 1916 novemberében programszerűen megfogalmazta Künn a bárány, benn a farkas című vígjátéka ürügyén, hogy miért írt ilyen darabokat: 20. MSZ, 1914. április 11. Csortos Gyula nyilatkozata ugyanott olvasható. „Játékos darab a »Künn a bárány, benn a farkas« ... Azt hiszem, a legtréfásabb eddigi műveim közül. Bohókás, ide-oda ugráló, grimaszokkal ágáló história. Reménylem, hogy a keserűséget, amelyből fakadt, - eléggé jól elrejtettem és bízom benne, hogy Te Kedves Közönségem, észre sem veszed. Amióta tragédiákat ír minden pillanat, amióta minden óra sírásban születik és zokogásban fullad el, — én nem írok drámát. Isten tudja, azóta valami nagyon szépnek tartom a bohócsipkát. Most nevessünk ... - Drámát csak akkor majd ha nevethetünk.. .'

2i Hogy mennyire igény volt a háborús években bohókás történetekre, azt mutatja például Törzs Jenő nyilatkozata, aki örült annak, hogy a Künn a bárány, benn a farkasban „vidám és könnyed alakot" kell ábrázolnia. Ugyanezt sugalmazzák azok a tények, amiket a Színházi Élet közölt 1917 májusában. Eszerint Bécsben á Gfün Lili egy év alatt (1916. április 29. és 1917. május 27. között) kétszázszor ment Jozef Jarno színházában! A szenzációs siker megerősíti azt, hogy Földes közönségigényt elégített ki vígjátékaival. OPERETTEK, VÍGJÁTÉKOK 1916. november 4-én a Magyar Színpad úgy mutatta be Földes Imrét, mint aki a polgári életben a Városi Villamos Vasút főtitkára. Ebben az állásban volt akkor is, amikor 1919 márciusában győzött a proletárhatalom. Munkájának értékelésére jellemző, hogy március 21. után azonnal „főügyvezetőnek" nevezték ki. Tevékenységében később dr. Tormay Géza, a BSZKRT-hoz kinevezett miniszteri biztos sem talált kivetni valót. Figyelmet érdemlő tény, hogy Á császár katonáit a polgári demokratikus forradalom győzelme után, 1918. november 1-én tűzte ismét műsorra a Magyar Színház. 1919 tavaszán pedig a filmgyártás alkotásai között az osztályharcot Földes Imre Hivatalnok urak című drámája képviseli. Krausz Mihály zeneszerzővel közösen írt kétfelvonásos operát, Marika címmel, amit az Operaház 19l9. május 22-én mutatott be. A tény, hogy a tanácshatalom idején szerepet vállalt, hatással volt drámaírói pályájára is. Kezdetben még nem, hiszen Terike című vidéki történetét 1919. szeptember 20-án bemutatta a Belvárosi Színház (s a művet az Athenaeum könyvalakban megjelentette). Még 1920. november 5-én is volt Földes-premier, A lányom vígjátékot adták elő ugyanabban a színházban (a könyvet a Panteon gondozta). De ahogy az új hatalom berendezkedett, úgy került egyre nehezebb helyzetbe Földes (erről még lesz szó). Műfajt váltott. A Városi Színház mutatta be 1920ban Az ezüst sirály című operettet, ami Földes Imre, Gábor Andor (a versek szerzője) és Buttykay Ákos 21. MSZ, 1916. november 4.