Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)
Boross Marietta: A Kőhegyi szőlőhegyre kiadott rendtartások a 18. századból
A KŐHEGYI SZŐLŐHEGYRE KIADOTT RENDTARTÁSOK A 18. SZAZADBÓL A szántódpusztai majorság épületeinek közel a fele gondos műemléki kutatás és szakszerű helyreállítás eredményeként hajdani szépségében látogatható. A már elkészült épületek zöme eredeti rendeltetésük szerint hasznosított. A boltíves istállókban őshonos fajtájú lovakat, magyar fajtájú szarvasmarhákat, az akiokban racka és cigája birkákat láthatunk. A cselédházak lakásai a felszabadulás előtti alaprajzi beosztást őrizték meg. A szoba-konyha— kamrás lakásokból igényes vendégváró lakosztályokat alakítottak ki. A 19. század első felében épített cselédházban a puszta jobb megismerését szolgáló helytörténeti kiállítások kaptak helyet. A major gazdasági vezetőjének lakásában, a kúria épületében, amelyik a 18. század végén Pálóczi Horváth Ádámnak Szántód nagyhírű bérlőjének híres ,,remetelaka" volt, a Magyar Nemzeti Galériának a puszta szelleméhez közelálló képeiből rendezett kiállításokban gyönyörködhetünk. Pincéjében a Kőhegyi szőlőhegy történeti dokumentumait és tárgyi emlékeit láthatjuk. A kúria északi falával szemben, a Kápolnadomb oldalába vájták és téglával boltozták ki azt a hatalmas kétfolyosós T alakú pincét, amelyikben a dézsmaborokat és a kőhegyi szőlők levét érlelték és tárolták. Kétszárnyú ajtók zárják a 183 méter hosszú és 3 méter magas pincefolyosókat, melyek 1500 hektoliter bor befogadására alkalmasak. A pince mélységét a Kápolnadomb oldalán a mészkőből faragott kéményszerű szellőzőnyílások jelzik. A kőhegyi szőlőhegy a 18. század első évtizedeitől közigazgatásilag Szamárdi (Zamárdi), művelésileg Szántódpusztához tartozott. Földesura ugyanúgy, mint Számárainak és Szántódnak a Tihanyi Apát volt. A Promontorium térképe 1799-ben készült el, mely a birtoknagyságok mellett jelzi a szőlővel beültetett területeket, a szántók és kaszálók mellett. A 135,2 magyar hold nagyságú területén 113,2 m hold volt szőlővel beültetve, a többin szántó'k és kaszáló rétek voltak. Ezek a szőlők „állán" és „föllén" voltak, azokon a részeken, amelyek a szőlőművelésre nem voltak alkalmasak. 22 m. holdat tett ki ez a terület. 1 A Kőhegyet 1799-ben felmérő geometra épületet csupán az allodiális területen jelölt. Ennek a nagyméretű L alakú épületnek elsősorban présház és csak kisebb mértékben lehetett pince funkciója. Ezt támasztja alá az a szántódi gazdasági kimutatás, mely a 19. század első éveiből közli a termelt és dézsmaborok raktározási helyét. A nagy mennyiségű dézsmabornak helyet adtak az „Urasági Pinczében", „az ebédlő alatt való Pinczében", „a vendégfogadó Pínczében" a kőhegyi „Birikás pincében", a „ikőhegyi présház szobájában", a majorsági bor helye a szántódi urasági pincében volt. 2 A Szántódpusztához tartozó szőlők haszonvételéről kevés adattal rendelkezünk. 1786-ban, amikor II. József korszerűsítő reformjai eredményeként a Tihanyi Apátságot feloszlatták és javait a Vallásalap rendelkezésére bocsátották, a kamarai tisztviselők Kőhegyről a következőket állapították meg. A kőhegyi szőlőkből évi 124 forint 15 krajcárra számíthattak, amihez járult a törköly és seprőpálinkából bevett 61 forint 30 krajcár is. 3 1802-ben - II. József halálát követő időszakban a Rend a javait újra birtokba vehette. Az átvételt követő határjárás észrevételeit jegyzőkönyvben rögzítették. Kőhegyre vonatkozóan ezt olvastuk: „A Kőhegyre vezető utat javítsák, hogy az a kis napszám, főleg trágyázás alkalmával könnyebben végezhető legyen." Nyomatékosan utalnak arra, hogy a szőlők gondozására nagyobb figyelmet kell fordítani, mert „ez a gazdaság egyik jelentős ága"/ 1 A szőlővel beültetett területek a középkorban is bizonyos önállóságot élveztek, fokozottabban, mint az irtványföldek. Ez természetes, mert létesítése lényegesen több fáradságot és szakértelmet kívánt, mint az irtványföldeknek a termővé tétele. A jobbágyok szőlőhegyi birtokaikat sajátjuiknak tekinthették, azzal szabadon - illetve viszonylag szabadon — rendelkezhettek a földesúrnak adott dézsmán és ajándékon túlmenően. Szabó István a szőlőhegyeket a jobbágyok legsajátosabb ingatlanának 1. Térkép. VEML. No. T. 12. 2. 38x24 cm-es farostos papíron fekete tintával, folyóírással, ta'beHás beosztással. Címe: Specif icatio vi ni in ceílaris Szóntód. VEML. Capsa 18. No. 7. 3. Pannonhalmi Rendi Levéltár. Act. abbat. Tihan. Fase. 16. Nr. 11. és Fase. 20. br. 59. 4. Pannonhalmi Rendi Levéltár. Act. archiabbat. fasc. 81. litt. b.
