Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

V. Molnár László: Huszárok a Somogy megyei végvári harcokban a XVI. Század második felében

HUSZÁROK A SOMOGY MEGYEI VÉGVÁRI HARCOKBAN A XVI. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 101 Török portyázó csapat égeti, dúlja a falvakat, rabszíjon hajtja el a magyar lakosságot tán frigyet kötöttek.

21 A szóban forgó levelet Dervis bég magyar nyelven íratta, bár nem valószínű, hogy ő maga tudott volna magyarul. (A pasák, bégek udvaraiban mindig akadt olyan rab-deák vagy renegát, aki kitűnően tudott magyarul!) A két levél Segesd György mellett még Alia Mátyás és Magyar Bálint ellen is - akiket Pécs 1543-as védelméből ismerünk - panaszt emel. A bég továbbá közölte, hogy sérelmeit a királynak is megírta. Szép számmal folytak portyázások Tahy Ferenc (szigetvári kapitány: 1549-1553), Porkoláb Mátyás (1553. febr. 24-április 1.) és Dersffy Farkas (1553. április 1-1554. augusztus 22-ig) kapitányságai alatt, akik közül az utóbbi valószínűleg maga is kisebb csatározásoknak esett áldozatul. Az állandó összetűzések következtében vesztette életét Dersffy utóda, Pernessy Egyed ügyvivő kapitány is, akinek holttestét Kerecsényi László szerezte vissza kemény ütközetben. A szakadatlan harcot jelzi Babócsa, Kaposvár, Korotna, Görösgál eleste 1555-ben, amelyeket rendre Tujgun pasa a harciassógáról hirhedt hadvezér vett be. Az 1556-os Szigetvár sikertelen bevétele után a portyázó török csapatok 1558. januárjában ismét a vár alá jutottak, s amikor ezt többször megismételték, Farkasich kapitány lest vetett nekik. Sikerült elfognia Wlahalia török főúr Memnia nevű fiát, aki a vidéken rablásairól, fosztogatásairól, öldökléseiről volt hirhedt. A leshányások és portyák szinte valamennyi apró fázisát megtaláljuk Orosztony Péter szenyéri kapitány Nádasdy Tamáshoz írott leveleiben, amelyekben részletesen informálja a nádort a török megmegújuló támadásairól, mozgolódásairól, s a környékben véghezvitt rablásairól. Szenyér, mint a déldunántúli várrendszer (amely Fonyódtól kiindulva megközelítőleg egyenes vonalban haladt dél felé Somogyváron, Kapóson, Csurgón, Berzencén át) egyik láncszeme, sorozatos támadások célpontja volt. A kapitány leveleire a maximális részletesség jellemző. Pl.: „Esvélre Kálmánchehre érék az uraimmal, (nemes rangú huszárok) és szombatra virradóban ott hálék. Hogy hazajövénk vala nap világol, az uraimmal Jákó közbe, Bajom közbe öregcsapást látónk. Az uraimmal nem tudánk mire vélni, hogy rablani mentek (ti. a törökök) avagy minket lesre. És még Bajomot érék, addig elsötétedék, esteiedék és kerüléssel besieténk ide az uraim házába ... Az uraimmal ébren voltunk készen, még nem az hír jö21. U. o. 108. o.