Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

V. Molnár László: Huszárok a Somogy megyei végvári harcokban a XVI. Század második felében

HUSZÁROK A SOMOGY MEGYEI VÉGVÁRI I '• Török kardok a 16. századból A XVI. századi lokális jellegű harcok leggyako­ribb formái: a lesvetések és portyák voltak. E kato­nai akciókról szemléletes és színpompás leírást ad Takáts Sándor tényanyagban és fantáziában egya­ránt gazdag munkáiban. Ugyanakkor nagyon óvato­san kell kezelni e katonaromantikától áthatott írá­sait. Legyen szabad e katonai akciók apró fázisainak részletes leírásától, ismertetésétől eltekinteni, hiszen e vonatkozásban Takáts Sándor előadásmódja még napjainkban is felülmúlhatatlan, s inkább in médias res kezdjük a dél-dunántúli harcok konkrét bemuta­tását a XVI. század második felében. A XVI. század közepének Magyarországa az állan­dó pusztító harcok következtében bővelkedett olyan vidékekben, ahol a harcok még a termelőmunka legelemibb feltételeit is megsemmisüléssel fenyeget­ték, és ahol az emberi élet lassanként lehetetlen volt. így volt ez a dél-dunántúli végvárak övezetében, amelyek valósággal mágnesként vonzották a török csapatok beütéseit és azokon a területsávokon, ame­lyek a két ellenséges végvári vonal közé szorultak. Ide sorolható Somogy megye csaknem egész területe is. 18 Forrásaink arról tanúskodnak, hogy e megyének 18. SZAKÁLY FERENC: A babócsai váruradalom 1561-es urbáriuma és о babócsai vár 1563-as leltára. Somogy megye múltjából. (Szerik. : Kanyar József). Kaposvár, 1971. 51. Ö. HARCOKBAN A XVI. SZAZAD MÁSODIK FELÉBEN 99 még az átlagosnál is jobban kijutott a végvári küz­delem okozta szenvedésekből. Az első jelentősebb török pusztítás 1526-ban ér­te a megyét, amikor is a Buda felé előnyomuló szul­tán portyázói - a többi dél-dunántúli megyékhez ha­sonlóan — végigdúlták és felégették. 19 Nem kevés kárt okoztak a megyének az 1529-es és 1532-es Bécs elleni hadjáratok sem. A szultán hadserege Pécs és Siklós 1543-as, majd a tolnai várak 1544-es elfogla­lása után jelent meg újra e térségben. Az elfoglalt dél-dunántúli területekből 4 szandzsákot szerveztek a hódítók Pécs, Szekszárd, Simontornya és Koppány székhelyekkel, amelyek katonasága (szpáhik, jani­csárok, azapok, martalócok) állandó nyugtalanság­ban tartotta a még hódolatlan részek lakosságát. A XVI. századi török-magyar összetűzések során — a korabeli dokumentumok, levelezések helységne­veit követve - elmondhatjuk, hogy bizonyos terüle­ti gócok alakultak ki, amelyek földrajzi helyei a leg­gyakrabban emlegetett véghelyek közül voltak. Ilyen­formán állandó harcoknak volt a színhelye: a Bala­ton vidéke (északon és délen egyaránt), a Dunán­túlon még Komárom és Tata körzete, valamint So­mogy megye szinte egész területe. Az itt lezajlott eseményekről összefüggő, könnyen áttekinthető ké­pet nyújtanak a Nádasdy családi levéltár ide vonat­kozó jelentései. Ezek alapján szinte napnyi pontos­sággal nyomon lehet követni a nem csekély straté­giai fontossággal bíró magyar és török végházak öldöklő küzdelmét, permanens összetűzéseit szűkebb pátriánk területén. Ha e leveleket (missilis) egymás után felsorakoztatnánk, megbízható eseménytörténe­ti krónika állna össze, amelyek között szép számmal akadna bennünket érdeklő katonai akciók. Esemény­dús, mozgalmas hétköznapok elevenednek meg e levelezésekben. A dél-dunántúli harcok során 1566-ig sokat hal­lunk a szigetváriakról, akik gyakran átcsaptak a tö­rök területekre, s az adót igyekeztek ott minden kö­rülmények között beszedni. A korabeli levelezések­ben is szép számmal fordulnak elő a „szigetiek". 1549-ben Pécs parancsnoka Dervis bég (a mohácsi ütközet kitervelőjének, Ball bégnek a fia) panaszos levelet küldött Szigetvárra. Kifogása az volt Segesd György ellen, hogy az ,,a népséget nemcsak elszök­teti, de a szegénységben sok romlást és kincset vesz, amelyről lajstroma is vagyon". 20 Még ez évben egy másik levelet is írt Dervis bég Istvánffy Pál ki­rályi tanácsosnak, Pál deáknak, valamint Bechey Jánosnak, mint ,,barátjának", hogy „kérjenek szá­mot a szigetváriaktól, mert elrontják a hatalmas csá­szár földjét, a siklósi és görösgáli utat lesik, a me­cseki és fehérvári utakat elállják". Ha legközelebb „efféle gaz népet" ott talál - írja - meg fogja azo­kat szigorúan büntetni, habár a császár és a szul­1i9. U. o. 20. NÉMETH BÉLA: Szigetvár története. Pécs. 1903. 104. o.

Next

/
Thumbnails
Contents