Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

V. Molnár László: Huszárok a Somogy megyei végvári harcokban a XVI. Század második felében

HUSZÁROK A SOMOGY MEGYEI VÉGVÁRI I '• Török kardok a 16. századból A XVI. századi lokális jellegű harcok leggyakoribb formái: a lesvetések és portyák voltak. E katonai akciókról szemléletes és színpompás leírást ad Takáts Sándor tényanyagban és fantáziában egyaránt gazdag munkáiban. Ugyanakkor nagyon óvatosan kell kezelni e katonaromantikától áthatott írásait. Legyen szabad e katonai akciók apró fázisainak részletes leírásától, ismertetésétől eltekinteni, hiszen e vonatkozásban Takáts Sándor előadásmódja még napjainkban is felülmúlhatatlan, s inkább in médias res kezdjük a dél-dunántúli harcok konkrét bemutatását a XVI. század második felében. A XVI. század közepének Magyarországa az állandó pusztító harcok következtében bővelkedett olyan vidékekben, ahol a harcok még a termelőmunka legelemibb feltételeit is megsemmisüléssel fenyegették, és ahol az emberi élet lassanként lehetetlen volt. így volt ez a dél-dunántúli végvárak övezetében, amelyek valósággal mágnesként vonzották a török csapatok beütéseit és azokon a területsávokon, amelyek a két ellenséges végvári vonal közé szorultak. Ide sorolható Somogy megye csaknem egész területe is.

18 Forrásaink arról tanúskodnak, hogy e megyének 18. SZAKÁLY FERENC: A babócsai váruradalom 1561-es urbáriuma és о babócsai vár 1563-as leltára. Somogy megye múltjából. (Szerik. : Kanyar József). Kaposvár, 1971. 51. Ö. HARCOKBAN A XVI. SZAZAD MÁSODIK FELÉBEN 99 még az átlagosnál is jobban kijutott a végvári küzdelem okozta szenvedésekből. Az első jelentősebb török pusztítás 1526-ban érte a megyét, amikor is a Buda felé előnyomuló szultán portyázói - a többi dél-dunántúli megyékhez hasonlóan — végigdúlták és felégették.

19 Nem kevés kárt okoztak a megyének az 1529-es és 1532-es Bécs elleni hadjáratok sem. A szultán hadserege Pécs és Siklós 1543-as, majd a tolnai várak 1544-es elfoglalása után jelent meg újra e térségben. Az elfoglalt dél-dunántúli területekből 4 szandzsákot szerveztek a hódítók Pécs, Szekszárd, Simontornya és Koppány székhelyekkel, amelyek katonasága (szpáhik, janicsárok, azapok, martalócok) állandó nyugtalanságban tartotta a még hódolatlan részek lakosságát. A XVI. századi török-magyar összetűzések során — a korabeli dokumentumok, levelezések helységneveit követve - elmondhatjuk, hogy bizonyos területi gócok alakultak ki, amelyek földrajzi helyei a leggyakrabban emlegetett véghelyek közül voltak. Ilyenformán állandó harcoknak volt a színhelye: a Balaton vidéke (északon és délen egyaránt), a Dunántúlon még Komárom és Tata körzete, valamint Somogy megye szinte egész területe. Az itt lezajlott eseményekről összefüggő, könnyen áttekinthető képet nyújtanak a Nádasdy családi levéltár ide vonatkozó jelentései. Ezek alapján szinte napnyi pontossággal nyomon lehet követni a nem csekély stratégiai fontossággal bíró magyar és török végházak öldöklő küzdelmét, permanens összetűzéseit szűkebb pátriánk területén. Ha e leveleket (missilis) egymás után felsorakoztatnánk, megbízható eseménytörténeti krónika állna össze, amelyek között szép számmal akadna bennünket érdeklő katonai akciók. Eseménydús, mozgalmas hétköznapok elevenednek meg e levelezésekben. A dél-dunántúli harcok során 1566-ig sokat hallunk a szigetváriakról, akik gyakran átcsaptak a török területekre, s az adót igyekeztek ott minden körülmények között beszedni. A korabeli levelezésekben is szép számmal fordulnak elő a „szigetiek". 1549-ben Pécs parancsnoka Dervis bég (a mohácsi ütközet kitervelőjének, Ball bégnek a fia) panaszos levelet küldött Szigetvárra. Kifogása az volt Segesd György ellen, hogy az ,,a népséget nemcsak elszökteti, de a szegénységben sok romlást és kincset vesz, amelyről lajstroma is vagyon".

20 Még ez évben egy másik levelet is írt Dervis bég Istvánffy Pál királyi tanácsosnak, Pál deáknak, valamint Bechey Jánosnak, mint ,,barátjának", hogy „kérjenek számot a szigetváriaktól, mert elrontják a hatalmas császár földjét, a siklósi és görösgáli utat lesik, a mecseki és fehérvári utakat elállják". Ha legközelebb „efféle gaz népet" ott talál - írja - meg fogja azokat szigorúan büntetni, habár a császár és a szul1i9. U. o. 20. NÉMETH BÉLA: Szigetvár története. Pécs. 1903. 104. o.