Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Knézy Judit: A somogyi parasztgyermekek életének kutatása

A SOMOGYI PARASZTGYERMEKEK ÉLETÉNEK KUTATÁSA &i múzeum számára is.° A fő hangsúlyt a minél szélesebb körű adatgyűjtésre helyezte, írói ambíciói voltak. Terepmunkája során 767 tárgyat is szedett össze. Ezek között szerepeltek somogyi iskolások maguk készítette játékai is.

6 Mind a kaposvári, mind a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményét gyarapította velük. Más, kimondottan csak a gyermekélettel, -neveléssel kapcsolatos tárgy kevés került be a kaposvári gyűjteménybe: 1 db babásláda, 1 rengőszék, 1 gyermekjáróka, 2 db forgó és néhány viseletdarab (sapkák, lánykaingek, iskolás tarisznya). Fényképfelvételek készíttetése terén nagyszerű szervezőképességről tett Gönczi bizonyságot. Ö tervezte meg részben dr. Gönyey Sándor somogyi körútjait, melyek során sok értékes felvétel készült többek között a családi és gyermekéiette!, jeles napi szokásokkal kapcsolatban. Könyvét nagyobbrészt ezek illusztrálták. A negatívok a Néprajzi Múzeumba kerültek, Kaposvárra csak nagyításokat küldtek (I —II. táblák). De gyűjtött és gyűjtetett régi fényképlemez negatívokat és pozitívokat is. Könyvének előszavában kiemeli, hogy Kruck Paula lakócsai tanítónő 12 db, gyermekeket ábrázoló fotót ajándékozott könyvéhez, összesen 62 lemezből 30 db gyermeket, illetve családokat tartalmazó, archív értékű csurgói, törökkoppányi stb. felvételt sikerült beszereznie. Adatgyűjtő munkájában kezdetben széles körű társadalmi gyűjtésre, a pedagógusok aktív közreműködésére számított. Hagyatékában szerepel egy 1923. II. 5-i dátummal jelzett felhívás és egy 170 pontból álló kérdőív, amelyek példányait annak idején szétküldte a megyében. A felhívás néhány mondata rávilágít céljaira, az őt érdeklő témacsoportokra, de munkájának előre látható közművelődési jelentőségére is: „Kedves Tanító Úr! A somogyi gyermeket akarom megírni s könyvalakban kiadni. Hogy is ápolja, gondozza, neveli a nép (akár magyar, német, horvát vagy vend nemzetiségű) az ő csemetéjét, milyen szokások, babonás hiedelmek között növekedik a nép gyermeke. Ezeket csak nagyjából ismerik még azok is, akik évtizedeken át élnek a nép között. . . Messzebbmenő részleteket csak azok tudnak meg, akik azt kutatják, s ezekre adatokat gyűjtenek ... a népnek gyermeke körül gyakorolt szokásai pedagógusnak, orvosnak, 5. Tárgyvásárlás céljára kapott a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályától is pénzt. Iratai között fennmaradt egy levél Bá^ky Zsigmond aláírásával, aki elsősorban népművészeti értékű tárgyaikat „kézimunkákat, hímzéseket, paraszti és nem takács szövéseket, faragásokat és kerámiákat, cifra ködmönöket" kér, hogy gyűjtsön. 6. A Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményében 1948 előttről 290 darab játék szerepel, háborús veszteség 117, jele nleq 173 darab van meg. 7. Gyűjtéseire — legailább is első ízben — a helybéli tanító, pap vagy a jegyző elkísérte. Úgy gondolta, nagyobb bizalmuk vam így a helybei ieiknek. 8. Csak: KOVÁCS A.: Magy. St. Sz. I. évf. 3-4. 70. című munkáját idézi. Lényeges somogyi vonatkozású munkák még e témából: HERMAN A.: Néhány szó a Somogy vármegyei Egyke Bizottság alakulása alkalmából. Kaethnográfusnak, s a nagyközönségnek is egyaránt érdekesek és fontosak." A kérdőív kitöltéséhez gyűjtési tanácsokat is adott, például: ,,A kérdések egy részére főleg a községi öregebb (babonáskodó) nők, bábaasszonyok útján lehet az adatokat megszerezni. Nagyon fontos, hogy azokat a mondásokat, amelyekkel a szokásokat, .ráolvasásokat' gyakorolják, szószerint, népies nyelven írjuk le." E felhívás kérte a gyermekrajzok és a gyermekéiette! kapcsolatos fényképek beküldését is. Erre az igen apró betűs, részletes kérdőívre mindössze 15 községből érkezett vissza és nem teljes értékű válasz, mint erről könyve bevezetőjében is megemlékezik Gönczi. Elkeserítette ez a viszonylagos érdektelenség. De munkájában továbbra is támaszkodott a helyi értelmiség képviselőire

7 és nagy szorgalommal látott neki a gyűjtésnek. Külön figyelmet érdemel az az alaposság és felkészülés, ahogyan adatgyűjtését előkészítette» Érdeklődése bizonyos problémakörök iránt szembetűnő volt. Mindenekelőtt izgatta a megyében akkorra már cly katasztrofálissá váló születéskorlátozás kérdése. A jelenség 19. századi előtörténetét nem kutatta. Az addig megjelent somogyi vonatkozású, ún. egykeirodalmat nem idézte. Pedig már az 1890-es évektől cikkeztek e családtervezési zsákutcáról egyházi emberek és helytörténeti írók.

8 Viszont tüzetesen áttanulmányozta és fel is dolgozta a megyei statisztikákat. Rögzíti, hogy a megye mely tájegységein, mely rétegek, milyen módúak, vallásúak, nemzetiségűek körében és konkrétan mely községekben a legkevesebb a gyermekszaporulat; számban ezeket mely falvak követik stb. és hol van a legtöbb utód. A népi tudatban megkísérelte tettenérni a születéskorlátozás előretörésének, meglétének, káros hatásainak tükröződését, ahogy erre a korabeli szociológiai és néprajzi irodalom más tájakkal kapcsolatban is törekedett.

9 Az egyke-egyse témáját nemcsak megírni, hanem e jelenséget sürgősen orvosolni is szerette volna. Ä Népegészségügy című lapban már 1925-ben megjelent egy tanulmánya, melyben részletesen kifejti javaslatait is a helyzet megváltoztatására.

10 Könyvébe posvár, 1909. Gr. S7ÉCHENYI I.: Az egyke. Budapest, 1906. 46. NEUBAUER F.: Társ. Tud. Sz. 1909. 9. HÍDVÉGI J.: HuWó magyarság. Budapest, é. n. - KODOLÁNYI J.: Baranyai utazás. Budapest, 1941. - KOVÁCS I.: A néma forradalom. Budapest, 1937., valamint Ke m se monográfiája stb. 10. GÖNCZI F.: Népegészségügy 1925. dec. 15., 867-73. Pl. ilyen javaslatai vannak: a falusi tisztviselők megválasztásánál előnyben részesítsék a többgyermekes apákat; a bábák elég fizetést kapjanak, hogy ne szoruljanak rá fizetéskiegészítésüket tiltott módon elintézni; általános hadkötelezettség oly módon való érvényesítése, hogy az egykéket is behívják; többgyerekes családoknál pl. 3 gyermek után a léleíkfelöntő megszűnjön; öröklési jog megváltoztatása oly módon, hogy 1—2 gyermekes családban ne örökölhesse a szülői vagyont . . .