Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

dr. Magyar Kálmán: Ispánsági és nemzetségi központok kutatása somogyban I.

62 MAGYAR KÁLMÁN - ezüstgarasa (II. tábla 28.) datálja a felette lévő sírokat. A koporsós, Ny—K-i tájolású csontvázak kör­nyékéről származó leletek is a XVII. század végére (II. tábla 29.), illetőleg a XVIII. századra datálhatok. 62 Végsősoron ezt az egyrétegű — a teljes dombot kb. 100 m-es hosszúságban elfoglaló - temetőt Mária Terézia rendelete alapján, a XVIII. század második felében hagyhatták fel. A községben folytatott régészeti—topográfiai kuta­tások által az 1978-ig a Szent Miklós bencés, kegy­úri monostor helyének tartott területről, végsősoron egy XVI—XVIII. századi építmény alapjaiból került elő a csont amulett. (II. tábla 27.) A babócsai nemzetségi központ monostorának, il­letőleg templomainak alapját nem sikerült pontosan meghatároznunk. Annak ellenére, hogy a gyógyszer­tárnál és a Zrínyii u. 21. számú háznál, egymástól közel 200 m-re, a domboldalon lévő további, Ny—K-i tájo­lású, melléklet nélküli sírokat tártunk fel a kertek­ben. Gi Egy ismeretlen korú — Segesd késő-középkori temetőjéhez hasonló — temető húzódhatott itt is. 1980 nyarán a külső, az ún. bolhái határ felé eső te­rületen találtunk 48 sírt, amely egy Ny—K-i tájolású, kétrétegű, középkori koporsós temető része lehe­tett. 04 A temető legáltalánosabb leleteihez — a koporsó­szegen kívül — a bronz ruhakapocs és a bronz hajtű tartozott. (III. tábla 2-6., 8-14.) A 38. számú sírban — bronz pityke, bronzlemezkék kíséretében — három gömbösfejű bronz, valamint egy 1585-ös évszámmal ellátott, II. Ferdinánd ezüst dénár került a napvilág­ra. (III. tábla 7., 15.) Egy erősen bolygatott sír koponyáján lévő zöldes el­színeződés, valamint a — csupán nyomokban meg­maradt — virágdísz az itteni pártaviseletre utal. A megtalált ruhakapcsok a Léránt-kerti és a Bodrog­büi temető középkori (XV—XVI. századi) sírjaihoz ha­sonlók. (III. tábla 2-6.) A bronzgömbfejes tű a Somogyvár—Erdészet ásatá­sánál, valamint a Kaposvár, 61. számú út temetőjé­nél figyelhető meg. A másik, a nagyméretű, gömbös­fejű, granulált díszű hajtű — díszítés nélküli bronz­62. A sírok egy kiterjedt, egyrétegű, templom nélküli te­metőhöz tartozhattok. 63. A Zrínyi u. 25-27. sz. ház kertjében — egy nagyobb, téglatörmelékes terület közelében — csontvázmairadvá­nyok kerültek elő. Kutatása — az odatelepített szőlő és gyümölcsös miatt — jelenleg nem lehetséges. 64. A temető sírjait már 1944-ben, a (lövészárok ásása so­rán megbolygatták. ARATÓ BÉLA (Babócsa, Várdomb u. 10.) lakos szerint pártamairadványok, gyűrű és pénz­érmék is előkerültek. 65. Bronztűk. KALMÁR J., A fülelki (Filakovo) vár XV-XVUI. századi emlékei RF 4. Budapest 1959., XXVII. t., BÁR­DOS E., SMK 3/1978/267. II. 14-30., III. 1-25., IV. 20r­28., XVI. 19-21. Ezekből a II. 29-30., 111. 3., 14-22. na­gyobb ólom, illetőleg bronzdíszű, részben üveggyöngy­gyei díszítve. Még díszesebb formában LOVAG ZS.— T. NÉMETH A., FA 25/11974/229. 4-6. 66. Babócsa—Szabadság téren egy XIV—XV. századi övme­revítő került elő. (MAGYAR 1974., 20.) 67. ÉRI l, VMMK 6/1967/183-195. és ólomfejes típusa — ugyancsak a Kaposvár, 61. szá­mú út sírjaiban gyakori. 05 A temető aprószemű, világoskék gyöngyszemei a Somogyvár-Erdészet pártás sírjánál, valamint az it­teni, ugyancsak késő-középkori, Léránt-kerti temető­nél fordultak elő. A leletek alapján ezeket a sírokat — a Léránt-Jcer­tinél nagyobb —, de ugyancsak egy elpusztult temp­lom temetőrészének tarthatjuk. A 150x50 m-es alap­területű, dombos területre kiterjedő, XVI—XVII. századi temető D-i fele lehetett. Végsősoron a babócsa/ nemzetségi központ Ár­pád-kori temetői, egyházai, illetőleg a rájuk utaló leletek feltárásaink során még ezideig nem kerültek elő. 66 A Dráva vidék nemzetségi központjától É-ra, a Ba­laton partján, Rádpusztán található a Vencellin-Rádi nemzetség központja. A nemzetség XI—XVI. századra datált, 20x9 m-es egyházát Éri István tárta fel 1959­ben. 67 . Viszont a nemzetségi központ kegyúri egyhá­zának a temetője még feltáratlan. 1970-1981. között a rádi központ környékén rend­szeresen folytattunk terepbejárásokat, helyszínelése­ket. Ezek révén találtuk meg a Kötcse—Pócapuszta, Balatonszárszó, őszöd, Zamárdi-Pusztai-dűlő, Karád —Fehéregyháza, Nagycsepely-Kiskút és Teleki elpusz­tult középkori egyházainak temetőit és a rájuk utaló leletanyagot. (VII. tábla-X. tábla.) 68 A Kötcse-Pócapuszta elpusztult templomkörüli te­metőjének a helyén lévő bordázott S végű hajkarika (VIII. tábla 18.) a XI. század második felétől keltezi a temetőt. 69 Ugyancsak az Árpád-kori leletanyaghoz kapcsolható két bronzkarika. (VIII. tábla 11-12.) Ké­sőbbi viszont a bronzspirál díszű párta maradványa. 70 (VIII. tábla 7-8.) Az övek tartozékai között két bronzból készült, bor­dázott, téglalap alakú, nagyobb csat (VIII. tábla 27­28.), amelyek a nagytályai temető csatjaival (IX. táb­la 3—4.) megegyeznek, és a hasonló, de kisebb, gom­ba alakú díszítéssel, valamint a kisebb vonallal és pontsorral díszített darab szerepelt. (VIII. tábla 23., 29.) A különböző méretű övek veretes darabjaihoz 68. Kötcse, Nagycsepely, Szálad régi templomaira utal KÖRMENDY J., VMMK 10/1971/67-68., az 1748-as Ca­nonica Visitatio adatai részben közölve MAGYAR K., Szántód és környékének története a középkorban. Bu­dapest 1982. 1-182. A leletmeintő munkában ÖSZ JÓ­ZSEF és M. HROTKÓ ZSUZSANNA vettek részt, vala­mint alkalmanként DOBOSI VIOLA, BÁRDOS EDITH és HONTI SZILVIA. Jelentős segítséget nyújtottak Za­márdi, Balatonföldvár és Balatonszemes, Kötcse hon­isrnereiti sziakkörvezetői. 69. Egységesen a XI. század végén terjedt el az egész Kárpát-medencében. (MESTERHÁZY K., DMÉ 1962­1964. 104.) 70. A két bronzspirál a különböző virágmotívumokíkal dí­szített párták tartozéka. Ilyen Ikerült elő Bodrog-Bün is, a XIV—XV. századra keltezve. A szívmotívumos típus Csuton (GEREVICH L, BpR 13/1943/141. XXXVI.), a köralakú mintával (uő.: 1943., 149. 27. kép), a gombás motívumra emlékeztető a hedrehölyi gyűrű dísze (MA­GYAR K., SMK 3/1978/162-163. 1-2. kép).

Next

/
Thumbnails
Contents