Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Múzeumi krónika 1979-1981.

2Э8 MÚZEUMI KRÓNIKA A nyolcvan éves somogyi múzeum krónikájában három év volt Honfi Istváné. Ez a három év egy ember életének volt utolsó, nem befejező szakasza. A halálos erejű betegség sorsvágása olyan közéleti ember pályáját szakította meg, akinek az egész élete Somogyhoz kötődött. Honfi István 1925. október 6-án született Babócsán. Azt a telítődést, indítást, amely őt minduntalan a közéleti munkához kapcsolta, szülőfalujában szerezte meg. Az otthont jelentő zsúpos házból, a héttagú családból az egész életére kiható és meghatározó kötődéseket hozott magával. Vasúti pályamunkás édesapjától a munkásgondolkodást, édesanyjától az olvasás szeretetét kapta. A felszabaduilás az ő számára is a fordulatot, a lehetőségek kitárulkozását hozta meg, elfojtott tanulási vágyát végre kiélhette. Először a gimnáziumot végezte el Barcson magánúton, azután felnőttként az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom majd történelem szakát levelező úton. 1972-ben elvégezte a Politikai Főiskolát. A megszerzett tudást állandó önképzéssel gyarapította. Egész életében a megye kultúrájáért dolgozott. Erre megvolt a lehetősége a megyei tanács osztályvezetőjeként, gimnáziumi igazgatóként is. Több, mint tizenkét évig felelős párttisztségeket töltött be az MSZMP Somogy megyei Bizottságánál. 1977. február 16-tól állt a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága élére. A dinamikus fejlődésnek indult hálózat az ő irányítása alatt új sikereket ért el. Különösen a közművelődési munka arculata váOt gazdagabbá. A sorra megnyíló múzeumi emlékhelyek, kiállítások mögött a kommunista kultúrpoliitikus tenniakarása munkált. A helyi viszonyokban otthonosan tájékozódva kapcsolta be a múzeumot a megye kulturális vérkeringésébe, közönséget vonzó rendezvényekkel, tudományos tanácskozások szervezésével. Tevékenyen munkálkodott a Somogy megyei Tanács közművelődési bizottságában, a Somogy folyóirat szerkesztő bizottságában, a TIT elnökségében. Munkásságát a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel, a Munka Érdemrend arany fokozatával ismerték el. 1980. április 5-én életének 55. évében hunyt el. Horváth János