Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Takács Éva: Tábori levelek az első világháborúból.

TÁBORI LEVELEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBŰI 247 Ekkor már senkinek nem voltak illúziói a háborút illetően. Elszállt a lelkesedés, a fiatalok sorsukba beletörődve, nehéz szívvel hagyták el a családjukat: „Kedves barátom tudatom veled hogy a hozzám küldött becses soraid megkaptam a meílyben irtad hogy téged is el vittek hadiimunkára elég nagy baj kedves barátom hogy neked is el kellett távozni hazulról de nem tehetünk róla ha igy von csak a jó Isten segedelmét kérjük majd valamikor csak hazaszabadulunk tudom hogy rosszul esett neked is hogy el kell távozni a szülői háztol az már nem is kérdem mert én már keresztül estem rajta tudom hogy miből áll .. ."

3í Ezeket a sorokat Tóth Sándor, Poth Károly felsőmocsoládi barátja írta, s mikor ugyanez a barát szabadságra hazaérkezett, otthon is a lehangoló kép fogadta: „. . . bizony kedves barátom üres a falu nem lehet este találkozni senkivel a faluibon osak ketten botol gunik a János barátommal . . ."

35 1916. január 30-án írt levelében Lucz János tréfás-keserű sorait olvashatjuk: „Szervusz íkedves Károly barátom de nagyon ritkán fogatcz egy pár kisaszonyt talán már nincs egye fene a gyárát nézel vala mere és küldjél mert mii ide hazavan az mind nagyon el van keseredive bizony nem is nagyon csoda mert a job képű gyerekek már isten tudja mere járnak . . ."

36 Azok a fiatalok, akiket hadiimunkára vittek, nagy megnyugvással vették tudomásul, hogy a közvetlen életveszélytől megmenekültek, s még fizetéssel is kecsegtették őiket. Poth Károly is természetes kötelességének tartotta, hogy a „haza szolgálatóban" dolgoznia kell. Azon persze nem csodálkozhatunk, hogy a szülői háztól életében először távol elkerült fiú minden gondolata otthon járt: ,,. . .'kedves anyám tudom hogy most bajos a soruk azért nagyon agodom felölük fáj a belső részem hogyha haza gondolok csak hogy soha élnem tudom felejteni hogy ot mi lehet irja meg hogy a tehénéi hogyan boldogulnak menyi bor let meg a kukoricza le von e szedvel azon sokat gondolkodom hogy kihorja fel a kukoriczát most már így van nem tehetünk róla . . ."

37 A hellyel és a munkájával a körülményekhez képest meg volt elégedve: ,,. . . már regei fél hatói este fél hatig dolgozunk nem gondoltam hogy ijen hej re kerüljek a dolgom is könyü nem is veszéjes . . ."

38 Úgy gondolta, hogy csak nagyon rövid ideig tart a munika, s hamar haza mehetnek: ,,.,. kedves jó anyám tudatom velük hogy máma meg szűnt a puczolás mert nagyon fagy az álást mind ki let szedve kamrákból abol is ami még nem kész egy rakásra hortunk mindent holnap dolgozni kél kis vasutat csinálunk a müjöm a vágót kóbosztát hordják holnap az is el készül most már sémit ne küldjenek mert soká nem leszümk it haza megyünk most már meg van az örömünk a kívánságunk is hogy nagy fagyok legyenek terű lemé legyenek most már a munka megszüniik.. ,"

39 Az édesanya már nem volt ilyen bizakodó: ,,. . . miuta elmentél mindig ugy értem soraidból hogy talán hamarosan meg szabadultok . . . ha ászt látjátok hogy még mostanába nem szabadultok rögtön ird meg ászt is hogy mire van szükséged sziivesen segítek . . .

40 Az aggodalom jogosnak bizonyult, mert még a karácsony is ott érte őket. Az első csalódás komoly megrázkódtatást okozhatott Poth Károlynak, mert türelmetlen, ingerült hangnemben írt azt anyjána'k: ,,.. . kedves anyám trobáljanalk valamit oda haza a jegyzőnél mer holnap már lejár a három holnap és nem mehetünk haza mondják meg a jegyzőnek hogy ikérvényezen benünket mert akik elmentek azoikat is ugy kérvényezhetek bisztosan nem tudom mert énis ugy halotam mandjáik meg a jegyzőnek hogy tegyen valamit mert elég volt már nekünlc. . ."

41 Lassan be kellett látniuk, hogy a frontkatonákkal összehasonlítva csupán annyiban vannaik jobb helyzetben, amennyiben a közvetlen életveszélyt egyelőre elkerülték. A munka azonban egyre keményebb viszonyok között folytatódott, a koszt romlott, s hazatérésrőil szó sem lehetett: „...tudatom velük hogy tegnap (ti.: 1916 újév napján) követ hortunk máma délig . . . nagyon roszul eset hogy tegnap dolgozni kelet deha szolunk ászt mondják hogy a harcztéren sincs inep ma is a poszt szete ősze aki regei nem jött ki .. ,"

42 ,,.. . it mindig rászab a koszt idáig este kaptunk kávét most már teja van este regei de ojan hogy nem lehet meg ini ha nem lehetne hazulról ide egy kis hazait kuni felkopna az álunk . . ,"

43 öt hónapos távollét után már azért fohászkodott, hogy ,,.. . a jó isten vetne végit a háborunaik hogy minden'ki térhetne haza a csendes otthonába."

44 A hadimunkára kirendelt fiuk rövid idő alatt átlátták a helyzetűiket, az ingyen munlkát megalázónak tartották s lázadozni próbáltok. Néhányan szökéssel próbálkoztak, de csak azt érték el, hogy rövid úton a frontra kerüljenek: „...az Imre meg a Pali beváltak a mind halotam ezlet a büntetés 34. Tóth Sándor levele Poth Károlynak. 1915. október 1. SMMI. T. 82.426.116. 35. Tóth Sándor levélé Poth Károlynaík. 1915. október 28. SMMI. Т. 82.426.1113. 36. Lucz János levele Poth Károlynak. 1916. január 30. SMMI. T. 82.426.96. 37. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1915. október 6. SMMI. T. 82.425.1. 38. Ugyanott. 39. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1915. november 27. SMMI. T. 82.425.4. 40. Poth Ádámné levele Poth Károlynak. 1915. december 12. SMMI. T. 82.426.3. 41. Poth Károly levele Poth Ádámnénaik. 1915. december 28. SMMI. T. 82.4125.7. 42. Poth Károly levele Poth Ádámnénaik. 1916. január 2. SMMI. T. 82.425.8. 43. Poth Károly levele Poth Ádáimnénak. 1916. január 25. SMMI. T. 82.425.9. 44. Poth Károly levele Poth Ádámnénak. 1916. február 26. SMMI. T. 82.425.10.