Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)
Andrássy Antal: Felderítő és információs jelentések a Kmety hadosztálynál 1849 nyarán.
224 ANORÁSSY ANTAL lis 6. Az osztrák hadseregből századosként lépett ki 1843-ban, majd neje marcaltői birtokán élt. 1848-ban honvédtiszt Görgey alatt. 1849 nyarán Kmety lovasezredét, majd a gyorsan mozgó dandárát vezeti. A csornai csata után ezredessé lépett elő. 1849 szeptemberében elfogták, majd mint porosz alattvalót 1850 nyarán szabadon engedték. Ezután Poroszországban élt haláláig. 1850-ben Lipcsében névtelenül kiadta német nyelvű röpiratát Görgey és a Világosi fegyverletétel. (Görgey und die Capitulation von Világos. Von einem Offizier des Generalstabes der ungarischen Armee.) (11., 14., 23., 24., 27. sz. irat.) 1866-ban jelentős parancsnoki szerepet töltött be a Klapka-légióban. Pongrácz László alezredes, született Felsőtúr (Hont), 1824-ben. 1840-ben hadapród, 1846-ban pedig testőrhadnagy. 1848 szeptemberében a 23. honvéd zászlóaljban főhadnagy, rövidesen százados, őrnagy, majd alezredes. A csornai ütközetben katonái élén a zászlót kézbe ragadva vezette a rohamot. A temesvári csata után bujdosott, majd 1849 végén külföldre menekült. (35. sz. irat.) Járosy Ádám alezredes, született Lembergben, 1812^ben. A honvédséghez őrnagyi ranggal lépett át. Kiváló parancsnoknak tartották, aki a tavaszi hadjáratban másodosztályú vitézségi érmet kapott. Alezredessé lépett elő. A déli országrészben harcol. A szabadságharc bukása után 16 évi várfogságra ítélték, melyet Munkácson töltött le. (38., 39. sz. irat.) Zsurmay Lipót huszár alezredes, született Lengyelországban. A Vilmos huszárok utolsó századát Galíciából ő vezette Magyarországra. Végigküzdötte a szabadságharcot, egyik legbátrabb lovastiszt volt. 1849-ben előbb halálra, majd 16 évi börtönre ítélték. 1850 végén kegyelmet kapott. (15. sz. irat.) Az itt közölt Kmety iratok nagy többsége az ellenség mozgásáról, létszámáról és a fegyverzetéről szól. Természetes, hogy találunk a saját erőre, a politikai hangulatra is jelentést. Mint említettük érdekesek Somogy számára a Noszlopy Gáspár-féle levelek, melyben beszámolt Kmetynék az általa elért katonai sikerekről és a Baranyában levő ellenség létszámáról. A somogy-zalai helyzetet Kmety bizalmasa és felderítője, Daniss Rudolf jelentette 1849. június 2-án. (6. sz. irat.) Hasonló somogyi érdeklődésre számíthat Csertán Sándor zalai kormánybiztos levele Noszlopyhoz, melyben Kmety levelét másolatban küldte meg a honvédtábor és az ellenség diszlokációjáról. Bár ez a levél nem a jelzett Kmety iratok között található, mégis hasznosnak tartottuk közölni, mivel ismeretlen volt a tábornok iratai között. (22. sz. irat.) A források többségét Kmety alárendelt parancsnokai, az önként vállalkozó katonái, felderítői és kémei 43. BECK Vilma: Egy hölgy emlékirata az 1848-49-iki magyar szabadságharcból. Misíkolc. 1901. 116., 132., 133., 144., 160-163. old. 'készítették. Találunk a dokumentumok között ismeretlen szerzőjű hírszerző feljegyzéseket is, melyek szűkszavú felderítő adatokat tartalmaznak. Több dunántúli megyei kormánybiztos levelében Kmetynek az ellenség létszámáról és fegyverzetéről tudósított. Itt közlünk Guyon, Vetter és egy Mészáros altábornagy által Kmetynek írt levelet, parancsot. (28., 29., 30., 31., 36., 40. sz. irat.) Kivétel nélkül valamennyi értékes adalékot tartalmaz 1849-ből a magyar szabadságharc fináléjához. Végezetül a Kmety nevéhez kapcsolódó Beck Vilma ún. felderítő, vagy ikémnő históriájával kapcsolatban meg kell e m I í t en i , hogy nevével, tevékenységével az iratok között sehol nem sikerült találkozni. Az 1851ben német nyelven Lipcsében, majd 1901-ben Miskolcon Halász Sándor fordításában ,,Egy hölgy emlékiratai az 1848—49-iki magyar szabadságharcról" címmel jelent meg Beck Vilma emlékezése. Az ott közölt képtelen állításokat már Beck Vilma kortársai, így Kmety György is megcáfolta. Magát a visszaemlékezést át- meg átszőtte a valódi történelmi esemény és a vélt vagy kitalált mozzanat, amelyet, hogy hitelessé tegyen egy-egy személyhez kapcsolt. Igy járt el Kmetyvel is. Beck Vilma visszaemlékezésében Kmetyt úgy emlegette mint akit Görgey hozzá küldött, aki „külön vasúti vonaton jött érte" és Vácról Pestre kísérte... „Másnap Kmetytől kapott számos ajánlattal utaztam Komáromba." A továbbiakban is több alkalommal hivatkozott még Beck Vilma Kmetyre/' 3 Kmety 1852. augusztus 3-án megcáfolta a vele kapcsolatos híreszteléseket, bár azt nem tagadta, hogy Beck Vilma kémkedett a magyaroknak. Kmety szerint „az asszony 1849 április, május és június havaiban az ő táborában csatangolt és Racidula-naik hívták vagy egyszerűen a bárónénak — minden családi név nélkül - címezték, de inkább gúnyból, mint komolyan. ,,/ ' / ' A továbbiakban arra emlékezett Kmety vissza, hogy Beck Vilma kifecsegte, amikor az ellenség kikémlelésére készült és miután volt magyar útlevele átengedték az őrvonalon. iKroff Lajos a Budapesti Szemlében megírta, hogy „emlékiratai tele vannak nevetséges önmagasztalással és fontoskodó mesékkel, melyekkel saját obscurus személyiségét igyekszik előtérbe tolni az igazság és a magyar ügy rovására. A tábornokról (Kmety) többször emlékezik meg könyvében, de minden esetben otromba mende-mondnáklkal hozza nevét kapcsolatba." 45 így az ő személye nem is szerepelihetett Kmety felderítői, kémei között. Azt, hogy végzett felderítő szolgálatot nem tagadható, de nem annyit és olyan méretűt, mint amit ő állított. Beck Vilma nimbuszát az 1936-ban megjelent nacionalista-fasiszta túlzásokkal hemzsegő Pilch-féle: A hírszerzés és kémke44. KROFF Lajos: Beck Vilma. Budapesti Szemle, 1901. év 388. old. 45. U. o. 394. old.
