Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Andrássy Antal: Felderítő és információs jelentések a Kmety hadosztálynál 1849 nyarán.

222 ANORÄSSY ANTAL de az alárendelt törzstiszteken is borúlátás, a sza­badságharc bukásának közelgő réme vett erőt. 34 Augusztus elején mindezt fokozta, hogy a császáriak átkeltek a Tiszán; Kmêty hadtestét összpontosította és Nagykikinda alá vonult, hogy a parancs szerint ol­dalt fedezze Dembínskit a visszavonulásban. Bár Kmety ellenszenvvel viselkedett Dembinskivel szem­ben, mint előljáró parancsnokának azonban enge­delmeskedett. Szőreg után Kmety erőteljesen bírálta Dembinskit, mivel Arad helyett Temesvárnak húzó­dott. 35 Mészáros vezérkari főnök augusztus 5-én, 9 óra 30 perckor Kmetynék a következőket parancsol­ta meg: Miután az ellenség Csongrádnál átkelt a Tiszán és a Maros átjáró birtokában van, Szegedről pedig Makó felé tart, ezért a sereg parancsnoksága elhagyta a szegedi hadállást és augusztus 5-én Bé­báig, 6-án Óbesenyőig, 7-én pedig Nagykikindáig vonul vissza. „Ehhez képest tábornok úr állását, a hi­dak hasznavehetetlenné tétele után elhagyva, akként intézkedjék, hogy augusztus 7-én, Nagykikindára ér­kezzék."^ 6 Augusztus 5-én a Szőregnél történt ütközetben a magyar sereg vereséget szenvedett. Dembinski nem sokáig állta az ellenséges ütegek tüzét, és gyorsan elrendelte a visszavonulást Béba mögé, feladva ezzel a szőregi sáncokat. A császáriak ezután akadályta­lanul törtek előre a Bánátba, miközben a magyarok Temesvár felé hátráltak. 37 Dembinski augusztus 6-án a kormánytól parancsot kapott, hogy Aradra siessen, ahol a magyar sereget összpontosítják. Ehelyett Dembinski azonban Temesvár alá vonult. Augusztus 8-án Kmety Zsombolyáról a Temesvárra vezető úton nyolcezer főnyi hadtestével és 40 ágyúval indult meg és a temesvári ütközet színihelyén a magyar sereg baloldalán, a Nyárod patak és Szakálbáza helység között foglalt állást. A csata menetében már meg­történt a fordulat, azaz bekövetkezett a magyar ve­reség, amikor Kmety katonáival még állta a sarat a háromszoros ellenséggel szemben. ,,A csata már a császáriak előnyomulásával folyt, midőn Kmety lovasságával s egy pár üteggel az el­lenség jobb szárnyát megtámadta." Az utolsó pilla­natban érkezett meg Bem és a helyszínen átvette a fővezérséget, miután a magyar sereg jobbszárnya megfutott. Bem ezután ágyúkkal, Kmety pedig lova­sokkal és a gyalogsággal ellenállt a császáriak tá­madásának. A 45. zászlóalj szuronyt szegezve több­ször ellenlökést kísérelt meg, miközben Kmety ágyú­tűzzel visszaverte a császáriak balszárnyát Szent­andrásig. A magyar sereg Dembinski főparancsnok­sága alatt Temesvárnál demaralizálódott, megfutott. 34. THURZÓ: 124. old. 35. U. o. 36. BÁN LAKY 3. к. 244-245. old. 37. KOVÁCS Endre: Bem a magyar szabadságharcban. Zrínyi 1979. 333-334. old. BÁNLAKY: 3. k. 242-249. old. 38. GELICH 3. k. 830-840. old. Bem rövid néhány órás parancsnoksága alatt meg­mentette a maradék egységeket. A magyar hadsereg embervesztesége elsősorban a dezertálásban és a foglyokban jelentkezett. Mintegy tízezer szökevényt és hatezer foglyot vesztettek Temesvárnál a különböző magyar egységek. 38 Augusztus 10-én Kmety a meg­futott alegységeket és a megmaradt saját hadtestét összeszedte és Lúgos előtt tábort ütött. Augusztus 14-én viszont az ellenség Lugosboz érkezett és Kmety a túlerő elől egységeit Facsétra akarta vonni. A világosi fegyverletétel hírére, valamint a menekü­lésüket biztosító parancsnokok láttán a katonák tö­megestől szöktek és dobálták el fegyvereiket. Kmety a parancsnoksága alatti 3—4 ezernyi katonával és 12 ágyúval augusztus 15-én, délután 2—3 óra között Lú­gos szőlőhegyeinél ütközött meg az ellenséggel és a pár órai feltartóztatásuk az éjszaka folyamán Bem menekülő honvédéinek mentette meg az életét. 39 Kmety megimaradt visszavonuló, s immár az életü­ket és szabadságukat mentő katonái is szétszéled­tek, miután az utolsó perceikig védték menekülő baj­társaikat. Parancsnokuk könnyes szemmel búcsúzott tőlük és a török határszél felé menekült néhány baj­társával. A határnál Karánsebestől délre, Mörül köz­ségben azonban a román felkelők fogságába esett. Kilenc hadifogoly társával együtt, éjjel egy pajtában a felkelők rájuk gyújtották a tetőt, amikor az utosó percekben a menekülő Bem altábornagy és kísérete kiszabadította őket/' 0 Augusztus 23-án, Baja di-Rima falunál lépett török területre Kmety György vezérőrnagy bujdosó társai­val. A török földön rövidesen katonai szolgálatot vál­lalt és áttért a mohamedán hitre. Kursid pasa néven hadtestparancsnok és Aleppóban élt 1851 végéig. Ekkor Angliába ment, majd az orosz—török háború kitörésekor 1853-ban, visszatért Törökországba. 1855­ben Muravjev orosz tábornok ellen Kars várát védte. 1855 őszén a Takman-begyek között 30 000 fős cári sereget semmisített meg. A békekötés után nyugdíj­ba ment. 1861-ben Angliában telepedett le, ahol 1865. április 25-én Londonban meghalt. Kmety az emigrációban elsőként bírálta Görgey visszaemlékezését, megvédve ezzel a katonai és po­litikai ellenfeleit. Kmety emigráns éveiről, a felszaba­dítási szervezkedésbe való bekapcsolódásáról Klap­ka György tudósít könyvében. Itt Kossuth közvetlen hívei közé tartozott és keményen elítélte azokat, akik kihasználták a kormányzó hiszékenységét. Mint török tábornok több levelet írt Klapkának 1854-ben, melyek az akkori nehéz életébe adnak bepillan­tást. 41 * * * 39. U. o. 873-876. old. 40. GRACZA György: Az 1848-49-iki magyar szabadság­harc története. Bp. (én) 5. kötet. 1201-1204. old. JAKAB Elek: Szabadságharcunk történetéhez. Bp. 1880. 550—553. old. 41. KLAPKA György: Emlékeimből. Bp. 1886. 505-515. old.

Next

/
Thumbnails
Contents