Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Laczkó András: Zichy Antal az országgyűléseken.

20a LACZKÓ jút a földfölötti szférákba emel, majd leejtve józanít. Ugyanakkor arra is céloz, hogy rossz a világ, mert nem egyezik meg azzal, amit az én és a szív mint egyedül helyest mutat, rossz, ha a kívánatost elnyomja a megszokás és a kényszer. Az ész és a szív ilyetén való középpontba állításától már csak egy lépés — a lélek nemességén át - a társadalmi problémákhoz való eljutás. Idézem sorait: „Szomorú képet állítók fel. Egy országban, hol nem a lélek előnye ad rangra igényt, hol családi viszony emel föl azzá, mely viszont csak egyedül nyújt családi fényt, — egy országban, hol a nép castokra osztályozva lévén, még a kisebb szám az álladalom minden javait tulajdonul tekinti, az aránytalanul nagyobb tömeg, születési átkául, csak azért tartozik a társasághoz, hogy terheit viselje". Bővebb magyarázat nélkül is világos, hogy a középnemesi családból származó ifjú a francia felvilágosodás eszméit aposztrofálta feljegyzéseiben. S az is, hogy a korszak nagy kérdései nem sikkadtak el figyelme előtt. Gondolkodásában ugyanakkor érződik egyfajta szkepszis. A világszemlélete is az elvek ütköztetéséből következett? Abból is. Amihez még társultak a megyei szolgálatban szerzett egyéni tapasztalatai. Jogi gyakorlatának tényei. 1846 novemberében például az a kérdés foglalkoztatta, hogy az evangélikusok, akik katolikusoktól vesznek jobbágy házakat és telkeket, fizessék-e a katolikus lelkészt és a mestert és az adót? A jogi problémáról közel tizenkét oldalas eszmefuttatást írt, aminek többsége ma már érdektelen. De az már nem, hogy a magyarázatot a ,.természetes ész" jegyében igyekszik megadni, a „pozitív törvény" és a „politico példája" segítségével. Azaz a legtávolabbi kérdésektől is a politika irányába tájékozódott.

3 (Csak sajnálhatjuk, hogy a lapok közül épp az ezt kifejtő kallódott el !) Következett ez az okfejtés a megyei viszonyokból, valamint abból, hogy Mosón oppozícióban volt az országgyűlésen. Erről 1846. december 26-án feljegyzést készített. Az oppozíció vezéralakjai kaptak itt rövid jeiiemzést. Elsőül gróf Eszterházy Kázmér, a felvilágosodott arisztokrata (aki ruháit angol szabásra, de honi anyagból készíttette). Az ő előadásaiból Zichy a finomságot és az eleganciát vette észre, valamint azt, hogy elleneit inkább lenézni, mintsem cáfolni szokta. Gróf Zichy Manóról azt állítja, hogy gondolatai épek, de a tudomány nem zavarja álmait, s magyarul sem tud rendesen. Zichy Ottó gróf a nemes tűz, a honszeretet és a lovagiasság példaképe számára. De ami ennél fontosabb: egyike azon keveseknek, akik a liberalizmust nem úgy tekintik, mint az atillát, amit csak országgyűléseken adnak maguk3. 1846. november 11-én jegyezte le, hogy a ráció ellene mond a fizetésnek. „Ezt mondja a természetes ész. — 2-szor. Mit mond a pozitív törvény? — 3-szor. A politico, s Irland példája." A kézirat ezzel a mondattal ér véget. „Itt vagyunk a political tekinteteknél, mint 3-dik pontnál." ANDRÁS ra, otthon pedig mint kényelmetlent azonnal levetnek. Itt derül ki, hogy a rövid jellemzéseket egyáltalán nem öncélúan és nem érdekességként készítette; a választottak politikai felfogását rögzítette így. Hiszen gróf Zichy Aladárról már csak azt tartotta lényegesnek, hogy konzervatív volt mint helyettes alispán, majd követjelöltként és az országgyűlés tagjaként liberális lett („pártját azonnal cserben hagyja, mihelyt haszna lesz belőle" — jellemzi). Ugyanilyen értelemben beszél Jankovics Antal táblabíróról, kiről némi szarkazmussal jegyezte meg, hogy az oppozícióhoz azért került, hogy megmutassa „lett valami, t.i. opponens". Hasonló hangnemben szól Imrédy Lipótról, aki korábban egyetlen szószólója volt a liberalizmusnak, s abban jellemszilárdságot mutatott.

4 Mindezekből, valamint az országgyűlési események figyelemmel kíséréséből sokat tanult. Körvonalazódtak valamennyire saját politikai elképzelései. Alapelvként jelentkezett számára, hogy az alkotmányos élet kialakításához szükséges az egynézetűek szövetkezése. Vagyis a pártszervezés gondolatát nagyon fontosnak ítélte, mert így az ugyanazon véleményt hangoztatok határozott irányzatot és elveket követelhetnek, nem csupán maguk között, hanem a nyilvánosság „mezején" is. Nem kerülte el szemét az a tény, hogy a reformkort megelőző országgyűléseken a vita legnagyobb részt a fennálló törvények különféle magyarázata körül folyt. Viszont 1847-ben már új törvényekről, intézkedésekről esett szó. Természetes, hogy ebben a többség döntő befolyását óhajtotta : „ha biztosan, sikeresen, idővesztés nélkül akarunk az új intézkedésekkel előre haladni, szükséges, hogy intézeteink a közélet mezején a többség által pártoltassanak". Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy alkotmányos ország ellenzék nélkül nem létezhetik, hiszen a nézetek összeütközése a kérdések minden oldali megvitatását hozhatja magával. Ebben az ellenzékiségben a teljes szabadságot (liberalizmust) tartaná mérvadónak, azt, hogy az ellenzéknek további ellenzékei legyenek. Épp ez biztosítaná számára a határozott kontúrokat. Hiszen az ellenzék — írja — törvénytelennek tekinti azt, amit ők törvényesnek. Lényeges, hogy a különbséget, aimelyiik tény szerint megvan, elvileg is kimondhatják. Az elv pedig - amiben a különbséget ki kell fejteni — a függetlenség kérdése. Zichy úgy gondolta, hogy az abban az évben annyiszor említett függetlenség helyébe a politikai becsületesség elvét kellene állítani. Vagy legalábbis oly célt, amelyik a szuverenitás helyén a becsületes függőséget a haza érdekében elérni kívánja. Az ennek megfelelő program kidolgozásához az 4. 1846. november 26. Mosonmagyaróvár. Altatóban ilyen hangnemben írt: „Nyelve: konyha magyarság, külseje: betyáros, hangja: vontatott, s pathos és siránkozás között oscillai; — Olvasni szeret, de idézni nem szokott; logicája jó, ritkán tér el a tárgytól."