Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Mészáros Balázs: Bél Mátyás hagyatéka.

186 MÉSZÁROS BALÁZS lentőségű honismereti kutatását,

3 amely számára jórészt kiaknázatlan, kitűnő forrásanyagot kínál Bél Mátyás hagyatéka. Bél Mátyás

1 — akit a berlini, olmützi, londoni, jénai, szentpétervári tudományos akadémia még életében tagjává választott — századának jellegzetes és nagy hatású egyénisége volt.

0 Kora progresszív tudományos fegyverzetének birtokában küldetést érzett hazája, a „dülcis oara Pannónia" megismerésére, megismertetésére, nemzeti öntudatának ébresztésére, történelmi hagyományainaik ápolására, az itt éíő népek kulturális tel emelkedésének és a közös sors vállalásában va'ló találkozásának elősegítésére. Az evangélikus egyház felismerve Bél már ifjan megmutatkozó rendkívüli képességeit, a hazai főiskolai tanulmányaik befejezése után Hallóba — a pietizmus és az új empirikus, rációnálisztiikus irányzatok egyiik szellemi közpomtjába — küldte. Az új, haladó áramlatokat nyitottan fogadó fiatalember nemcsak magáévá tette ezeket a tudományos törekvéseket, hanem azoknak már Halléban oly eredményes továbbfejleszőjévé vált, hogy az ottani tudományos körök mindent elkövettek a fiatal tudós ott tartására. De Bélt a „hungarus" hazafiság visszahozta. Rövid besztercebányai leiikészlkedés és rektorság után 1714-ben a pozsonyi evangélikus gimnázium élére hívták meg, abban a reményben, hogy a nagy múltú, de hanyatló iskolát újjászervezi. Az akkor már európai nevű tudós megfelelt a belé vetett bizalomnak. Hírneve és eredményei még III. Károly császárban is felvetették azt a gondolatot, hogy őt válassza a trónörökös nevelőjévé, s ezt csupán Bél protestáns volta akadályozta meg. Életművén belül jól elhatárolható pedagógiai, nyeílvészi, történeti forrásfeltáró és kutatói munkássága, a magyar földrajztudomány megalapozása, a leíró néprajz és a gazdaságtudomány úttörő művelése, teológiai elméleti tevékenysége. Ezeken a szakterületeken alikotásainaik feltárása, elemző ismertetése és értékelése, életrajzának a korszerű tudományos igényeket is kielégítő féldolgozása szakmonográfiák sorozatának feladata lesz. Az alábbiakban nem vállalkozunk e lenyűgözően sokrétű szellemi hagyaték elemzésére, értékelésére, nem is a teljesség, csupán a tájékozódás igényével megkíséreljük számba venni leginkább figyelmet érdemlő tételeit. Mint pedagógus

0 messze előremutató új elveket vezetett be. Kora iskoláiban tudatos módszeresség és tervszerűség alig érvényesült. Az oktatás színvonalát, a tananyag tartalmát teljesen az oktató egyénisége, tanultsága és lelkiismerete szabta meg; tankönyvek híján az oktatás „módszere" a tanulóknak lediktált ismeretanyag lehetőleg betűhív memorizá Itatására szorítkozott. A fegyelmezés jóformán egyetlen eszköze a pálca volt. Bél a pozsonyi evangélikus liceum számára szervezeti és fegyelmi szabályzatot dolgozott ki. Részletes tanterveiket állított össze. A tantárgyaik között helyet adott a reáliáiknak, a természettudományos ismereteknek. A tananyagot felölelő tankönyveket írt és íratott, s a tanárokat az előírt teljes anyag oktatására szorította. Bevezette az iskolai anyakönyvet, a tanulmányi naplót, a növendékekről egyéni lapokat állíttatott ki. Rendszeres tanári értekezleteket tartott, írásos módszertani utasításokat adott ki, s megkövetelte, hogy a tanító a gyermek értelmi színvonalának megfelelően oktasson és az egész osztályt foglalkoztassa. Hangsúlyozta a szemléltető, a kísérletező oktatás fontosságát. Javasolta, hogy idegen nyelvek tanításában az oktató anyanyelvből induljon ki. Véleménye szerint a nyelvtanítás módszere a nyelvtani alapvetés után elsősorban a beszélgetés. A pozsonyi líceumban éppen akkor adott hangsúlyt a magyar nyelv tanításának, amikor a Rákóczi szabadságharc után a közéletből a német és a latin egyre jobbari kiszorítani törekedett. 3. A társadalomkutatásnak mindig kényes problémája a jelen jövőkép alapján való teleologikus magyarázata. Ez a kép ugyan valamilyen módon akár látensen, akár pedig többé-kevésbé kimunkáltan megfogalmazva, mint az elérni kívánt célok rendszere és mint az elérhető célokat feltételező, sőt a hozzájuk vezető utat is kondicionáló tényezők összessége, mindig ott áll a tudatos társadalomátalakítás előtt, de csak akkor játszhat tényleges szerepet a jelen történetének a jövő történetére való hatásában, ha az a valóságos folyamatoktól, a gazdasági és társadalmi összefüggésektől, törvényszerűségektől nem elszakított gondolati termék. 4. Bél Mátyás fontosabb életrajzi adatai: 1684. március 24-én született Ocsován, Zólyom vármegyében. Apja Bél Mátyás mészáros, anyja a veszprémi származású Cseszneky Erzsébet. 1691-95. Losoncon, Alsósztregován, Besztercebányán végzi alsóbb fokú tanulmányait. 1695—99. Pozsonyban az ev. líceumban végzi a „huma niorákat". 1700-1703. Veszprémben nevelő, majd Pápán, a ref. főiskolán képezi, magát tovább. 1704-1707. A hallei egyetemen teológiát, orvostudományt és államtudományt tanul. 1708. Beregenben a gimnázium igazgatója. 1709-1713. Besztercebányán s. lelkész, majd a gimnázium rektora. (Heister tábornok — mint Rákóczi-szimpatizánst — kevés híján kivégezteti.) 1714. Meghívják a pozsonyi ev. gimnázium rektorának. 1716. Nőül veszi Hermann Zsuzsannát, akitől 8 gyermeke születik. 1719. Megválasztják a pozsonyi ev. egyház első lelkészévé, s ezt a tisztet tölti be 30 esztendőn keresztül. 1742. Szélütés éri, lassan felgyógyul. 1749. Újabb szélütés éri. Nyugdíjazzák, s ugyanez év augusztus 29-én meghal. Nyugvóhelye, a pozsonyi régi temető azóta eltűnt, beépült. 5. „Nemcsak a 18. századi magyar tudományosság leguniverzálisabb szelleme, hanem a korra jellemző polyhistor iskolának is egyiik legkiemelkedőbb képviselője; Leibnitzet kivéve az egykorú német tudományosság egy alakja sem mérkőzhetett vele tudomány és tehetség dolgában ... Bél Mátyás ledöntötte az utolsó korlátokat, melyek a tárgyilagos történeti kritika útjában állottak. Az ő és tanítványai munkásságában felismerhetők mindazok a vonások, melyek az adatgyűjtők tevékenységében a haladást jelentették". (Honnan Bálint: Tudományos történetírásunk megalapítása a XVIII. században. Budapest, 1920. 20. old.) 6. Ld. Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Budapest, 1980. 114. old.