Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Szapu Magda: A kaposszentjakabi „Oláh” cigányok hiedelemvilága

A KAPOSSZENTM'KABi „OLÁH" CIGÁNYOK HIEDELEMVILÁGA 131 Erdő Erdő ÖregLáncos MEGJELENÉS ÖregManó ember Tündér Kísértet Ördög apja anyja anyó ember formája : Szárnya van О О О О О + О Korona van a fejér О О О О О + О Többen vannc к О О О О О + о Nagyorrú + О + о О О о Szakállas + О О + о о о Nagy fogú О О + о о о + Nagy körmű О О + о о о о Púpos о О + о о о о Kucsmája, pipája van о О О о о о + Vörös sapkás о О о + о о о Helye: Erdőben 4+ + + + + о X Házban о О о о о X + + Fában + + о о о о о о Fán vagy alatta о о + + о о о о Forrás menti tisztáson о о о о о + о о Levegőbe emelkedik О о о о о + о о Világ végéről jön о о / + о о о о Tűz motívuma + о о о о о + о Ideje: Főleg délben + + о о о + X X Este, éjfélkor + + о о о X + X Bármikor о о + + + о о + //a Az erdő őrzője : Az erdő apja Kaposszentjaícabon Vosehfco dód, három változatban ikerült elő. Hogy e variánsoik a kultusz lassú átalakulását tükrözik, vagy az egyéni élmény adta színeződést mutatják-e, ilyen kisszámú adat esetében nehéz megállapítani. Mindhárom variáns ugyanazon közösség hiedelemanyagában párhuzamosan él. Mannhardt W. a következőket mondja ezzel kapcsolatban: A növény (fa) lehet a halott ideiglenes lakóhelye, jóakaratú vagy gonosz démon állandó otthona, sőt bizonyos esetekben félistenné alakulhat át. Testet ölthet mint fa. Az ilyen lélek sorsa azonos hordozójának életével. Érezni tud, mint az ember, ha megsértik, vérezni kezd, ha kivágják, elpusztul. Szabadon mozgó lénnyé válhat, amely emberi s állati alakban mutatkozhat, ugyanakkor nem szerint is különböző csoportba tartozhat.

14 Általánosan elterjedt az a hiedelem Kaposszentjakabon, az „oláh" cigányok körében, hogy az erdőn csak a kiszáradt fát, ágakat szabad tüzelési célra felhasználni. Az élő fát nem vágják ki, mert azt mondják, folyik a vére. „Mikor elmegyünk az erdőre, nézem azt a fát. Jaj. de szép ez a fa! Milyen szép lehet, fiatal! ... A fába is beleképzeljük (az erdő apját). Valamikor nem vágjuk ki a szép fát, ha kivágnánk, akkor víz folyna belőle, tej vagy valami. Aszongyuk, hogy az a vére neki . . . Mert ha száraz fát vág ki az ember, akkor az más. Az erdő apja, Vosehko dád, vigyáz az erdőre. Abból nem szabad elvinni, nem lehet abból tüzelni (az éiő fából), semmit se lehet. Délben vigyáz rá inkább. Ha megharagítják, akkor zúg az erdő, akkor bolondos. Akkor az ember úgy hallja, mint a visszhangot: Jaj, szeku ju vosz! Az erdő ideges, mert az erdő apja megjelent, bent van az erdőben. Megharagítottuk az erdőt!" (Elmondta: Kovács Árpád, született 1947, Kaposvár.) Zilahynál olvashatunk a görgény-üvegcsűri (Maros-Torda m.) tápíóról. így hívják a szakállas zuzmóval ellepett fát, s képzeletük szerint ember lakik benne. Senkinek sem szabad bántania, mert ha megvágják, vér folyik belőle.

15 Róheim is çrnliti e adatot az „Erdei csoda és társár' című fejezetben és szerepel Diószeginél is.

16 Róhejm tiltakozik a finn erdőistennek, Tápióvali rokonítása ellen. 14. MANNHART W., Wald- und Feldkulte. I—

il. 1904. - FERENCZI-nél: 1960. 6. Berlin, 15. ZILAHY J., Tápió. Ethn. 22. (1911) 126.; FERENCZI, 1960. 9. 16. RÓHEIM, é. n. 1(05. - DIÓSZEGI, 1977.