Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Szapu Magda: A kaposszentjakabi „Oláh” cigányok hiedelemvilága

A KAPOSSZENTJAKABI „OLÁH" CIGÁNYOK HIEDBLEMV'ILÁGA 129 Tilalmak Az egyedüllét tilalma érvényes a felsorolt helyeken és időpontokban: erdőben — főleg délben, mert megjelenik az erdő apja, aki reggel 6-tól este 6-ig egy kettes fában tartózkodik és ébren őrködik az erdő fölött; ha megharagítják, büntet; — délben és éjszaka jelenik meg az erdő anyja, hogy szoptassa a fákat, gyermekeit; — délben járnak a széplányok, a tündérek a forrásokhoz, a folyómenti tisztásokra és ott énekelnek, táncolnak; különösen veszélyesek a szép kisgyerekekre, azokat elcserélik, szépségét, erejét elveszik, vérét kiszívják; — napközben a „láncos ember" járja az erdőt, lelket akar nyerni; — éjszaka ördögök, boszorkányok, széplányok népesítik be az erdőt, nem ajánlatos az ott-tartózkodás; víz mellett — délben, éjszaka, illetve este nyolc órától tilos a víz közelében tartózkodni, vonatkozik ez a csapi vízre is, mert az illető magára haragítja a víz szellemét; ha a szükség úgy kívánja, s a tiltott időpontokban mégis vízért mennek, engesztelésként köszönnek a víz szellemének, Kiengesztelő köszönés — amikor odamegy a kútihoz: Lási rátyi te del о Del! — ,Jó estét adjon az Isten!' — amikor pedig eljön a kúttal: Eret lási del t' о Dell — Jó éjszakát adjon neked az Isten!' lakásban — délben, éjszaka, illetve este nyolc órától a lakásban egyedül tartózkodónak „megmutatják magukat a holtak, a gonoszok, a szellemek, a rosszak"; elterjedt az a hit, hogy nem jó nagyon hazavárni a férjet, illetve a feleséget, mert az illető „nagyon megcsalód ilk", a kísértet-lüdörc (Kaposszentjakabon a kísértet és a lüdörc alakja azonos fogalom) vagy az ördög a házastárs képében halálra szereti az illetőt; emberalakjának ló- vagy kacsalába van; lakáson kívül — délben és éjszaka az egyedüllévő meglátja a halottakat; — éjfélkor járnak a kísértetek, kerülni kell a velük való találkozást. E tilalmak fokozottan vonatkoznak a gyerekágyas anyára és kisgyermekére. Itt az említett tilalmakon túl érvényes a hathetes mosási, főzési tilalom, a tárgyak megérintése, az idegenek előtti mutatkozás. Hat hétig, illetve a beavatásig tilos a gyermeket egyedül hagyni, mert a kísértet, az ördög, a gonosz, a széplányok kicserélik. Az elcserélt gyermek csúnya, szőrös, feje nagy, lábai vékonyak, járni és beszélni nem tud. Hat hónapig él csak, visszacserélni nem tudják. Hasonlóan tilos vízért menni a kútra, mert megpuhul, megbogarasodik, édes lesz a víz, illetve a víz anyja elveszi a szoptató asszony tejét. Tisztátlan a nő a menstruáció ideje alatt is. Szigorúan tilos megérintenie a fejszét és a söprűt; hasonlóan a gyerekágyas anyához — nem főzhet, nem moshat, a tárgyakat nem érintheti meg. Nem eszik együtt a többiekkel és templomba se mehet. Hathetes a szigorú gyász időtartama is, amikor szintén érvényesül a mosásra, varrásra, a szórakozásra vonatkozó tilalom. A gyász ideje alatt a lányok hajukat kibontják; nem fésülködnek, a férfiak nem borotválkoznak. (Részletesen lásd a „Halál, halott" című fejezetben.) Hisznek a varázserejű szó gonoszelhárító, megelőző hatásában. A hely, az idő és a mágikus tárgyak szerepe döntő fontosságú varázslataikban is. Természeti démonok Az erdők lakói Az erdei lényekről szórványos adatokat találunk csak a magyar néprajzi irodalomban, melyek különböző megjelöléssel szerepelnek és azok formai leírása, illetve funkciója sem egységes. Bár egy-egy nagyobb lélegzetű mű külön fejezetet szentel e témának,

12 a magyar erdőkultusz rétegződésének kimutatására csak iFerenczi Imre vállalkozott. „Az animizmus világa és a magyar erdőkultusz" című tanulmányában

13 az erdőkultusz analizálása alapján négy alapvető csoportot különböztet meg: 1. A szorosabb értelemben vett fatiszteletet (faimádás); 2. A fában tartózkodó démont, s a fával egyneművé vált és megtestesült szellemet; 3. A fa életétől független emberalakú (tündér, óriás és törpe) erdei lényeket; 4. Kísérteties alakokat. A továbbiakban még két típust csoportosít: — a házi szellemekre emlékeztető, az emberekkel szorosabb kapcsolatot tartó erdei lények — az erdő fölött rendelkező erdő ura és rokonai; - a betegségdémonokra hasonlító gonosz erdei szellemek. Gyűjtött anyagom — tulajdonképpen Ferenczi első csoportjának kivételével — a fenti osztályozás alapján besorolható. Azonban tekintettel arra, hogy a cigányok hitvilágában élő hiedelemalakok viszonylag sajátos és egységes cselekvési körrel rendelkeznek, át12. IPOLYI A., Magyar Mythológia l-H. Budapest, 1929. i. 178-187. (a továbbiakban: IPOLYI, 1929.); DÖMÖTÖR, 1981. 94-95.; RÓHEIM G., Magyar néphit és népszokások. Bp. é. n. 105—107. (a továbbiakban: 13. RÓHEIM, é. п.); DIÓSZEGI V., Erdei lények. MNL I. 703-704. Bp. 1977. FERENCZI, 19áD. 5-33.