Somogyi Múzeumok Közleményei 4. ( 1981)

Együd Árpád: Népi sportszerű játékok Somogyban

NÉPI SPORTSZERŰ JÁTÉKOK SOMOGYBAN •101 alma, nagyobb tárgy, sem könyv, lapicka nincs, csupán a pöckölendő-gurítandó tárgy, dió stb. Az asztal végénél egy kis kosarat, bögrét helyezünk el úgy, hogy a tárgy abba essen. Lehet egyéni vagy csapatformában is játszani. Győz az az egyén vagy csapat, amelyik több „kosarat" ér el. Ez a forma nagy sikerélményt és jóleső izgalmat jelent a kicsik számára, s jól fejleszti a célzó-találati készséget. A nevelő természetesen saját ötletei alapján tovább fejlesztheti ezt a kis ügyességi játékot olymódon is, hogy pl. a dió, gomb stb. helyett a ma használatos üveg- vagy műanyag golyókkal végezteti a „kosarazást". 3. Mutyi (kockázás). Régebben (az ábra szerinti) fakockával játszották, amelynek alsó része elvékonyított hegyben végződött, míg a kocka felső lapjából egy pörgetésre alkalmas kis nyúlványt faragtak, amit a hüvelykujj és a mutatóvagy középsőujj fogásával megsodortak. A kocka oldalait az alábbi betűkkel látták el: T (tégy), V (végy), N (ne bántsd), M (mind). Helyenként az N-t más betű is helyettesítette, pl. H (hagyd) stb. Egyaránt játszották kisiskolások, nagyobbacska fiatalok, s alkalmanként még a felnőttek téli esti szórakozásául is szolgált. Mindenki azonos számú gyümölcsöt (később fillért) tett a közös bankba. Utána kezdődött a „mutyi" pörgetése; a felső oldalon levő betű „utasítása" szerint kellett cselekedni, tehát: tenni, venni, mind elvenni, hagyni. A játékot többen, de az egyéni teljesítmény alapján játszották a nyerés érdekében. Ez a kockajáték részben módosított formája a több ezer éves hasonló nyerő játékoknak; régészeti leletekből már a neolitikumból is kerültek elő csontból (állatcsigolya). A játék ma is jó szórakoztató eszköz lehet a pedagógus, szakkörvezető kezében. Kifaragó su к gyorsan elkészíthető. E szórakoztató, hangulatkeltő, nyerő játékok számta'an változatban találhatók ma is a falusi közegben. Szinte azt mondthatjuk, hogy a legkisebb korúaktól kezdve minden parasztcsalád tagja játszotta a régi falusi estéken. Az egyszerű játékok sorát megszakítva most néhány erőteljes mozgásigényű játékra hívjuk fel a figyelmet. Ezek több változata bekerült már régebben is az isko'ai játékok közé, s mind az elemi, mind a középiskolában találkozunk néhánynak valamilyen változatával. II. TRÉFÁS VERSENGŐK 4. Támaszugrások és játékok (bakugrás, bakfüttyözés, talicska stb.). Mint már jeleztük, egyaránt megtalálható falusi, városi iskolákban. Erő- és ügyességfejlesztő hatásuk igen intenzív. A fiatalság mellett még a felnőttek is szívesen szórakoztak némely változatával. Pl. Torvajon az 1960-as években is „bakfüttyöztek" a felnőttek a kocsmában. Nem lévén még akkor kultúrház. A játékot kizárólag férfiak játszották. a) változat szerint: egy férfi előre hajlik kéztámaszszal a térd fölött (mint a közismert bakugrásnál). Ezt átugorja a következő nekifutó, aki szintén bakot tart; majd következnek sorra a többiek, s így folytatják többször is körbe haladva. Ez az ügyességet, erőt, bátorságot kívánó szórakozási forma tulajdonképpen megegyezik a bakugrással. b) változata a ráugrós bakfüttyözés. Három-öt legény vagy felnőtt törzsdöntéssel előrenyúlva váll-hátfogással egy sort alkot. A nekifutok csoportjából egyenként mindenki kísérletet tesz arra, hogy a minél távolabbi hátára ugorjon (lehetőleg az elsőre), majd ha ez sikerült pont vagy örömrivalgás lett a jutalom. Gyakori volt, hogy a tartó férfi összerogyott; ilyenkor jót nevettek, de az ugró megismételhette az ugrást. Ha viszont nem sikerült neki fört maradnia már az első ugráskísérletnél sem, kiesett a játékból. c) variáns szerint: ahány tartó volt, annyi lehetett az ugrók száma is, s így minden tartó hátára egy-egy nekifutó ugorhatott. A teljes sikernek az számított, ha minden tartó és hátraugró egyaránt biztosan egyensúlyban maradt. A lábaknak nem volt szabad leérni a talajra, vagyis hajlított lábú lovagló ülésben kellett fönt maradni a háton. Ezt az egész folyamatot és stabilitást egy „versenybíró" ellenőrizte. A játék szerepcserével többször folytatódott. Minden változata nagy óvatosságot kíván. Amenynyiben a ma pedagógusa alkalmazni akarja ezt az erőt, bátorságot kívánó játékot, nagy körültekintéssel járjon el, mivel a tartókat könnyen érheti derék-hátsérülési ds az ugrók leesési veszélye is fönnáll. Nagyobb létszámú çspport, osztály esetében több csapattal versenyszerű çsapatvetélkedést végeztethetünk. Iskolai verseny esetében — ha ügyes, erős fiúkból álló osztólyról van szó — a baktartók számát lehet növelni. Azt a fprmáját is érdemes játszatni, ahol az elsőtől hátrafelé megszámozzuk a gyerekeket, s a versenyben gz győz, akinek a legkevesebb számöszszege van egy rn eg h g torozott számú ugrás után, vagyis az ugró játékos mjnél előbbre tudott ugrani és fönt maradni a baktartó hátán. Az egyéni és csapatformák kombinatív játékával maga a vezető is alkothat újabb változatot és teheti érdekessé, színesebbé, hangulatosabbá és erőteljesebbé a játékot.