Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Bárdos Edith: Előzetes jelentés a pusztaberényi avar temető és Árpád-kori telep feltárásáról

ELŐZETES JELENTÉS A PUSZTABERÉNYI AVAR TEMETŐ FELTÁRÁSÁRÓL 91 tátott problémájához, a sírdúlások kérdéséhez.

10 Pusztaberényben az 1. sz. árokban, amint már említettük, a feltárt sírok „metszetben" jelentkeztek az árok É-i és D-i falában és a 16 s\r közül 14 bolygatott volt. Ennek ellenére a bolygatott sírok metszetei nem mutattak bolygatást. Tehát a ráásás „aknája" nem lehetett nagyobb, mint maga a sírgödör, közvetlenül a sírra, sőt a medencére irányult. Ebből következik, hogy a síroknak valamilyen formában jól láthatóknak kellett lenniük a rablás idején. A bolygatott lovassíroknál általános, hogy a lóváz hátsó törzsrésze s a hátsó végtagok — ágyékcsigolyák, keresztcsont, medencecsontok, lábcsontok — eredeti helyzetükben, bolygatatlanul feküdtek (1., 2., 3., 7., 14., 16., 23. sz. sírok). A lószerszámdíszek a dúlt vázrészeknél, különböző helyeken, töredékes állapotban kerültek elő. A 3. sz. sírnál jól látható (8. sz. rajz), hogy a medencecsonton és az ágyékcsigolyákon a farhám veretei eredeti helyükön voltak. Elgondolkoztató, hogy a dúlás ellenére mind a lovas övdíszei, mind a lószerszámdíszek lényegében megvannak. Ugyanez figyelhető meg a 7., 14., 23. sz. sírok esetében és a 10. sz. sír lovasánál. Gyakran egyegy préselt lószerszámdísz töredékei más-más helyről kerültek elő a sírból. A rablók nem sokra mehettek volna a vékony, préselt, már a dúlás idején is törékeny állapotban levő díszekkel. A feltárt temetőrész egyetlen öntött veretes sírja is feldúlt (10. sz. sír). A lovas övét öntött, áttört-indás veretek díszítették. Szétszórtan ugyan, de az övgarnitúra minden eleme a sírban volt. Viszont a lóváz, nemcsak hogy feldúlt, de néhány borda és csigolya kivételével a lócsontok is hiányoztak a sírból. Ez utóbbi feltehetően az aranyozott lószerszámdíszek keresésének eredménye. A kantárveretekből ugyanis csak 2 darab aranyozott dísz maradt a sírban. A lovassírok feldúltsága, a préselt, ezüstözött bronz és az ezüst mellékletek megléte azt bizonyítja, hogy a sírrablók nem bronz- és ezüsttárgyakat kerestek, s nem is rangjelző szerepük miatt akarták ezeket megszerezni, hanem elsősorban arany után kutattak. A sírrablók következetességét bizonyítja, hogy a 37 sírból mindössze 4 volt sértetlen. (Mind a négy mellékletekben szegény temetkezés volt, kettő közülük „zsugorított".) A korai és a kései sírok feldúltsága kizárja, hogy a késő avar kori népesség rabolta volna ki a temetőt. A sírdúlások elkövetőit inkább kereshetjük az itt megtelepült Árpád-kori népességben. Cs. Sós Ágnes hasonló következtetésre jutott a szigetszentmiklós-hárosi temető ásatásakor.

11 A bolygatott sírokban található, a sírfenékre került 10. A sírrablások kérdéséhez Id.: LÁSZLÓ GY.: A Hung. 34/1955. 38. old.; BÓNA I.: AÉ, 84/1957/173. old.; BONA I.: A népvándorláskori Fejér megyében. Székesfehérvár, 1971. 250. old.; CS. SÓS Á.: AÉ, 88/1961/51. old. 11. CS. SÓS Á.: Újabb avar kori leletek Csepel-szigetről. AÉ, 88/1961/51. old. 12. Ld.: I. FODOR; Der Ursprung der in Ungarn gefundenen Tónkessel. Acta Arch. Ac. Sc. H. 29/1977/3-4., 323349. old. Árpád-kori cserépbogrács-töredékek is alátámasztják feltételezésünket. Az avar temető területére megtelepült Árpád-kori népesség földbevájt kemencéiből ugyanilyen cserépbográcsok nagy mennyiségű töredéke került elő. (1., 2., 3., 4., 5. sz. kemencék.)

12 A leletmentés során feltárt kemencemaradványok (összesen 9) az avar sírok szintje felett helyezkedtek el, bár egyik esetben sem vágtak sírt. Az 5. sz. agyagrostélyos edényégető kemence kivételével földbevájt, szabadban levő kemencék típusához tartoznak. Részletesebben az 5. sz. kemencét ismertetjük, mely álló, kétszintes edényégető kemence és alig lepusztult állapotban maradt meg. A járószint alatt -20 cm-re kezdődött az égetőtér falainak felső szintje. A rostély -70 cm mélyen helyezkedett el. Égetőtere méhkas alakú, ovális alaprajzú. Átmérője 110x95 cm, mely alapján a kisebb méretűek közé sorolható. Agyagrostélya 25-30 cm vastagságú, az ÉNy—DK-i irányú árok általi átvágás következtében egyharmada hiányzott, de a rostély lyukainak elhelyezkedését így is jól megfigyelhettük. A rostély ÉNy-DK-i tengelyének vonalában középen két kör alakú lyuk, s körben a falak mentén 8 lyuk helyezkedett el, melyek nem köralakúak, hanem egyik oldalukat az égetőtér fala alkotja, összesen tehát 10 lyukú volt a rostély. A lyukak átlagos átmérője 14-17 cm. A tüzelőtér mindössze 20 cm magasságú, meglehetősen szűk tér. Tüzelőnyílása DK felől nyílott, csatornaszerű kiképzéssel. Fenékszintje mindössze 2—3 cm-rel van magasabban, mint a hamusgödre. A tüzelőnyílás szája szögletes kiképzésű, tapasztott falú. A rostélynak alátámasztása nem volt. Mind az égetőtér, mind a tüzelőtér belsejéből nagy mennyiségű edénytöredék került elő; nagyméretű korongolt fazék- és cserépbogrács-töredékek, valamint egy bekarcolt szalagfonattal díszített avar övveret töredéke is. A kemence hamusgödrét a K—Ny-i irányú 1. sz. árok ásásakor semmisítették meg. Az égetőtér nyílása feltehetően itt is a kemence boltozatán, középen felülről volt (11/a, 11/b rajzok). Parádi Nándor Hács—Béndekpusztán ásott hasonló, de kisebb méretű edényégető kemencét.

13 A pusztaberényi félig elpusztított kemencék alapján ítélve a nagyobb földmunkálatokkal sok hasonló régészeti jelenséget semmisítettek már meg. Az 5. sz. kemencétől D-re, az 1. sz. árok D-i falában egy másik, földbevájt kemence maradványa volt megfigyelhető. A két kemence közeliségéből és egymáshoz való viszonyából ítélve feltételezhető, hogy itt is több kemence helyezkedett el félkörívesen, hasonlóan az 1., 2., 3. sz. kemencék helyzetéhez.

14 Az utób13. PARÁDI N.: A hács—béndekpusztai Árpád-kori edényégető kemence. AÉ, 1967. 26. old. 6. kép, 1., 2„ 3. sz. fotók. 14. MÉRI I.: Árpád-kori szabadban levő kemencék. AÉ, 90/ 1963/273-281. old. Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. Rég. Füz. Ser. II. 12. Bp. 1964. 1-15. old.