Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Irodalom - Szíjártó István: Adalékok Sipos Gyula költői pályájának jobb megismeréséhez.

ADALÉKOK SIPOS GYULA KÖLTŐI PÁLYÁJÁNAK JOBB MEGISMERÉSÉHEZ 425 szociáldemokrata titkár, Pajor Rudolf megígérte, hogy „esetleg meg is fognak feledkezni a koszorúzásról", amennyiben ez nem lenne lehetséges, kevert virágú koszorúkat fognak szalag nélkül a sírokra helyezni. „Ilyen előzmények után hírt kaptunk arról, hogy a szo­ciáldemokrata ifjúmunkások november 1-én mégis meg fogják a sírokat tervük szerint koszorúzni, és ott tüntetni is szándékoznak. Az esetleges tüntetések és rendzavarások céljából a temetőben figyelő defekti­ve ket állítottunk fel, akik az alábbiakat jelentették: November hó 1-én 3 óra 45 perckor a szociáldemok­rata ifjúmunkások - nők és férfiak vegyesen - gyü­lekezni kezdtek a Kossuth mauzóleum előtt. Legtöbb­jük vörös szegfűt és szociáldemokrata pártjelvényt vi­selt. Elhelyezkedésük után csoportosan érkeztek meg a helyszínre a turulistákéhoz hasomló formasapkát vi­selő, diák kinézésű 26-28 év körüli fiatalemberek, akik csoportosan a szociáldemokrata ifjúmunkások tömege mellett helyezkedtek el. Du. 4 órakor egy ki­sebb csoport zöld fenyőágakból és piros szegfűből összeállított koszorút hozott a helyszínre, amely a »A magyar ifjúmunkásság« feliratú vörös szalaggal volt ellátva. Miután a csoportok bal oldalán elhelyezett vegyeskórus éneklését befejezte, egy kb. 29—30 év kö­rüli, körszdkáillt, rövid gazdász'kiabátot, dsizmát és diák­sapkát viselő férfi — a'ki a csatolt újságcikkek tanú­sága szerint Sípos Gyula egyetemi hallgató volt — a síremlék lépcsőjére lépett és az egybegyűltekhez for­dulva, emelt hangon mondotta: »Ezt a koszorút a pa­raszt diákság helyezi el a független Magyarország ne­vében«. Ennek elhangzása után többen kiáltották: »Éljen a független Magyarország!« Ezután Sipos Gyu­la két koszorút vivő fiatalember kíséretében bement a síremlék belsejébe, és ott a koszorút elhelyezte. In­nen az egybegyűltek valamennyien - kb. 500 fő ­Táncsics sírjához mentek, majd megkoszorúzták So­mogyi, Bacsó és Garami Ernő, valamint Vanczák Já­nos és Esztergályos János sírjait is. E koszorúk szalag­jai szintén vörösszínűek és »Vas és fémmunkások szö­vetsége« felirattal voltak ellátva. A tömeg szétoszlása után figyelő detektívjeink a koszorúk szalagjait a te­metőőröik közbejöttével eltávolították." 51 A jelentés a továbbiakban közli, hogy az egész megmozdulás a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemnek Ko­vács Imre író körül csoportosuló diákjai, valamint a különböző időszakbeli sajtótermékek szerkesztői ré­széről indult el. A megmozdulás vezetőinek, tagjainak célkitűzésének földerítésére a nyomozás megindult. A „Magyar Nemzet", a „Népszava" és a „Szabad Szó" (a Nemzeti Parasztpárt lapja) közölt később tudósítá­sokat a november elsejei antifasiszta tüntetésről. Kovács Imre cikkét („Ifjúmunkások néma tisztelgé­se Kossuth és Táncsics előtt"), amely megvilágította a megmozdulás célkitűzéseit, a cenzúra nem engedte 51. Megfigyelés alatt... Dokumentumok a Horthysta tit­kosrendőrség működéséből (1920-44). Szerk. : Beránné Nemes Éva és Hollós Ervin. Bp. 1977. 355-357. o. 52. Dokumentumok . . . I. m. 357. o. 53. Századunk. Tv-sorozat 1976 novemberi adása. megjelenni. Ez a demonstráció a KMP kezdeményezé­sére a függetlenségi mozgalom által szervezett politi­kai akció volt. 02 A televízió Századunk sorozatának kamerája előtt Gyenes Antal és Sipos Gyula beszélt a koszorúzásról. Sipos elmondta, hogy a koszorúk felvitele után a mun­káskórussal a Kossuth nótát már együtt énekelték az 500 szervezett résztvevőhöz csatlakozók. Rendőrök csak civilben voltak, s két ifjúmunkást vettek őrizetbe. 53 A rendőrségi jelentés hallgat ugyan Sipos Gyula beszé­déről, de a kortárs emlékezőknek hihetünk, mert о Magyar Nemzet 1941. november 4-i száma közli is. 5,4 A magyarság fogalmává vált, népszeretetet meg­testesítő néprajzprofesszor, Győrrfy István nevét 1942 februárjában vették fel a Bolyaisok (A Híd egyik szá­mában Zilahy Lajos köszönti az indulást), s hamaro­san a Petőfi szobor megkoszorúzásával hallatnak ma­gukról a Györffysek (Szabad Szó, 1942. március 22. Györffy ikoltégistá'k a háborúellenes antifasiszta de­monstráción). A Történelmi Emlékbizottság, mely Erdélyből indult el (az ottani kommunista párt kérvényezte a Petőfi jel­vényt, melyet Pátzay Pál készített el), 1942. március 15-én 5000 embert mozgósított. Bernáth Aurél, Bajcsy­Zsilinszky, Kállai Gyula, Illyés, Darvas, Erdei, Ortutay, sok népi író és ismert baloldali, antifasiszta érzelmű ember vesz részt a koszorúzásokon. (Ugyanaznap Horthy a Hősök terén a „hivatalos" ünnepségen a fe­gyelemről beszélt a kivezényelt leventéknek és diákok­nak.) Természetesen megszaporodtak a letartóztatások. 1942 március végén több baloldali gondolkodású munkást és értelmiségit fogtak le, mint a Tanácsköz­társaság leverése utáni években együttvéve. 1942. június 3-án a Sportcsarnokban rendezett népi esten József Attila és Veres Péter neve került egymás mellé. Darvas József és Nagy István mellett a fiatalok: Török Erzsi, Sipos Gyula és Vitányi Iván is szerepel­tek. A kommunisták a Ml. Internacionálé illetékes hatá­rozatához, a Dimitrov-beszédhez kötik a „Népfront­gondolat" megjelenését. Ezt a történelmi felismerést valójában már József Attila költészete hordozta. Ez fi­gyelhető meg a Társadalmi Szemle, a Gondolat, a Korunk cikkeiben is. Kommunista irányítás alatt kez­denek szerveződni az ellenállási diákmozgalom fegy­veres szervei: a Görgey és Táncsics zászlóalj egysé­gei. 55 Sipos két verseskötetével ekkorra már ismert fiatal költő, akinek cikkeit több központi lap közölte. A Sza­bad Szó 1942. szeptember 27-i számában a Györffy­kollégisták nevében ő búcsúzik Móricz Zsigmondtól. Egy leendő új rend katonája köszömi meg a magyar szegénység nagy írójának egész életművét: 5i. Szabó Zoltán: Csendes tisztelgés Kossuth Lajos és Tán­csics Mihály sírjánál. Magyar Nemzet. 1941. novem­ber 4. 55. Sej, a mi lobogónkat. . . I. m. 123. o.

Next

/
Thumbnails
Contents