Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Irodalom - Laczkó András: Árkádia öröme múltán (Berzsenyi Dániel „Életfilozófiá”-ja).

400 LACZKÓ hanem a védekezés kényszerűségét is. Addig, amíg Kis Jánosnak hosszas rábeszélésre meg nem mutatta munkáit, úgy dolgozott, amiként jónak látta: szabadon, belülre figyelve. A széphalmi mester az első versek olvastán mindjárt el akarta helyezni a kor költői térképén, s a legkézenfekvőbb lehetőséggel Kis János tanítványának titulálta.

1 Első észrevételét néhány évvel később Kis és Berzsenyi című versében „nyomatékosította": ,,ím a falon / Lángolnak a betűk: KEDVES NEKEM / A MESTER ÉS A NEM KISEBB TANÍTVÁNY." Ez volt az álláspontja, amikor az első futólagos versolvasás után baráti kapcsolatot kívánt az akkor már Niklán élő poétával. Az alkalmat erre a Berzsenyi verseskötetének kiadása körüli buzgólkodása adta: „Kisünk megírta úgy hiszem, azt néked, hogy verseidnek kötetét tőle elkértem, oly végett, hogy azt megolvassam, minekelőtte sajtó alá kerülnek. Azon kevés darabok után, melyeket ezen halhatatlan barátunknál olvasni örömöm vala, meggyőzhetetlen kívánság szállott meg, a többit is olvashatni; mert valóban a te énekeid nem szokott hangicsálás a Magyar Helikonon. Nagy gyönyörűséggel 'láttam azokban Horác, Matthisson és Salis, s Virág és Kis tanítványát, s nyelved oly szép, oly nemes, hogy azt csudálni fogja a haza. Te engem mesterednek nevezel. Hamis tettetés nélkül és igaz örömmel nyomom vissza a homlokodra a szent koszorút, és azt vallom, hogy az tégedet illet, nem engemet. Elég dicsőség az nékem, hogy te engem szeretsz."

2 A meginduló levélváltás — miként az idézett sorok is sejtetik — sajátos viszonyt mutat; Kazinczy magasztalva a dunántúli poétát, tanácsaival igyekszik a maga ízléséhez formálni.

3 Berzsenyi kitárulkozva követi az iránymutatást, korrigálta a korábban változtathatatlannak hitt nézeteit, ugyanakkor — ha szükséges — öntudatától erősítve visszautasít némely kritikát. Vagyis - Mezei Márta szavaival -: „nem önmaga feloldását, hanem önmaga kiteljesedését várta és vágyta ettől a kapcsolattól".

4 E szempontból különösen érdekes a Kazinczyhoz 1809. január 18-án írt levele, amiben kéri mesterének konkrét ítéletét, hogy annak megfelelően cselekedhessen, tökéletesíthesse költészetét: „Nevezze ki a Tettes Úr mindazon darabjaimat, melyek Uraságod ízlése ellen vágynak, hogy azokat mind kimustrálhassam, mert valóban én is csak az igazi poézist szeretem, a közönségest pedig gyűlölöm, s inkább írom nevemet egy jó rend alá, mint száz üres foliántok homlokára, mutassa ki tehát Uraságod azon darabokat, melyeken ezen princípiumnak bélyege nincs, hogy azokat az irgalmatlan tűznek ad1. Igaz, hogy Kis és Berzsenyi versei között kimutatható bizonyos egyezés, de ez korántsem „tanítványi" viszony eredménye, sokkal inkább azé, hogy a stílus, eszközhasználat vonatkozásában azonos eszményeket követtek. 2. Kazinczy Ferenc Válogatott Művei (továbbiakban: Kazinczy Művei). Válogatta és jegyzetelte: SZAUDER JÓZSEF. Bp. 1960. II. köt. 360. ANDRÁS hassam."

5 Ugyanitt életének vezérelveiről azt jegyezte meg, hogy barátai a „magánosság és elmélkedés", s költői alkotásait nemcsak énekli, „hanem mélyen" érzi is. Kazinczy bizonyos mértékig ideálja volt a „niklai remetének"; tudása, ízlése, magabiztos ítéletei csodálatra késztették, maga is ilyes dolgokra szomjazott. A Széphalomról kapott első postai küldeményre adott válaszában feltétel nélkül elismerte Kazinczy vezérséget, s ettől megoldódott a nyelve is. A sűrűsödő postafordulokban érezhető Kazinczy öröme is meg a szándéka, hogy szorosabban kapcsolja az irodalom körébe. Leveleihez verseket is melllékel, amin Berzsenyi föllelkesül, és sorra küldi darabjait mesteréhez. Szükségképpen csapódik le a baráti érzés episztolába, amiben többek között - az Életfilozófia szempontjából is fontos - józan mértéktartás vonásai vehetők észre, valamint a magyar maradiságról írt ítélete: Az ész minden! s ebből foly minden jó, Nincs e nélkül virtus, sem semmi boldogság. Azért becsüli minden józan nép Az ész szövétnekét gyújtó Minervát S annak minden munkás tolmácsait; Azért formálja a saját nyelvet, Azért avatja azt Pallas szentségébe: Mert a nélkül remélni sem meri, Hogy a józanság istenibb szavát Az elbutult község megfoghassa. Csak a magyar szunnyad mély rögzésben, Mid őn minden népek fölébrednek Az égi szent paizs villámjára, Nem fut versenyt a szent Olympian, Csak a győzők pálmáit bámulja. (Kazinczy Ferenchez, 1809. dec. 31.) Kazinczy ezután gyakorlati tanácsokat adott ifjabb barátjának; verseinek kiadását sürgette, s hasznos útmutatásokait fogalmazott az első lépésekre vonatkozóan. Nevezetesen: minél szebb külsőben jelenjenek meg a költemények, az országos vásárra kijöjjön, mert így vállalkozásának pénze biztosan betérül. Utazásra biztatta és barátai megismerését szorgalmazta. Nyitogatta Berzsenyi előtt a tért, ami az irodalmi érvényesüléshez vezetheti. Ezek nem maradtak visszahatás nélkül. Jöttek, sorakoztak a válaszokban az újabb Berzsenyi-versek, mert — Merényi Oszkár szavaival — megnyílt a „bőség szaruja".

6 Bizonyos véleményeltérések is jelentkeztek, 3. A levél befejező részében így írt: „Óhajtanám, hogy a két Stolbergek verseit, a Bälde deák ódáit, Herdernek Terpichoréjával ismerje, és kezei közül ki ne tegye . . ." Kazinczy Művei II. 360. 4. MEZEI MÁRTA-MAYER ERIKA: Berzsenyi Dániel Válogatott Művei. Bp. 1960. 30. 5. Berzsenyi Emlékkönyv (továbbiakban: Emlékkönyv). Szerkesztette: DR. MERÉNYI OSZKÁR. Somogy és Vas megyei Tanács kiadása. Bp. 1976. 247-248. 6. MERÉNYI OSZKÁR: Berzsenyi Dániel. Csurgó, 1938. 32.