Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Dr. Magyar Kálmán: A Babócsai nemzetségi központ régészet kutatása I. (Beszámoló az 1978-ban folytatott ásatásokról)

A BABÓCSAI NEMZETSÉGI KÖZPONT KUTATÁSA I. 135 rámia jutott a felszínre. Vagyis az újabb kori bolygatásokkal áttört betöltésekben többnyire XVI—XVII. századi építményre utaló leletanyag volt (4. kép 2.). Ez derült ki a kutatóároktól É-ra levő fürdőmedence aljának feltörése után is. A medence közepén egy L-alakú fal, valamint a К felé tartó - nyugati irányban még tisztázatlan kiterjedésű - téglapadozat mutatkozott. A kutatóárokban előkerült két téglafalalaphoz tartozó — eddig még ismeretlen — objektumról lehet szó. A fürdő nyugati falával majdnem párhuzamosan, ferdén ÉNy-i irányba tartó 63 cm széles téglafal is jelentkezett. Ez a lerombolt alap négy méter hosszan egészen a mai lépcsőkig tart. A falból egy 31 cm széles téglafal (ugyancsak ferdén К felé) befelé, a fürdő közepe felé húzódott (2. rajz, 1—2. kép). Tőle fél méterre és vele párhuzamosan egy másik téglafal alapja került elő. Ez utóbbi egy L-alakú csonkban végződött (1. kép 4., 2. kép 1—5. és a 2. rajz). A fürdő déli falától É-ra egy méterre megtaláltuk a 72 cm széles, nyugati irányba, a fürdőház felé

12 induló falcsonkot (1. kép 1—3.). A fürdőlépcső alatt húzódó ferde falalap közelében, tőle 85 cm távolságra egy 108x118 cm alapterületű téglapillér csonkja maradt meg (2. kép 1.). Ugyanakkor a lépcső DK-i sarkától É-ra, 35 cm-re — a már említett ferde fal közelében — egy 2,2x4,5 m-es kis szelvényben a teljesen ismeretlen téglaépítmény keresztmetszetét próbáltuk kideríteni (2. kép 1—5.). A felső rétegben a barnás, téglatörmelékes szint, majd közvetlenül alatta már a feketés-barna mocsári üledék húzódott. Ebben a szelvényben előkerült — az É—D-i falra merőlegesen — Ny—K-i irányban tartó, egy téglasor széles és két sor vastagon rakott fal. A másik szélén egy ugyancsak két sor vastagon rakott, egy sornyi széles téglafal volt. Hozzá tartozott a meghatározhatatlan, 50 cm széles és 157 cm hosszú, téglalapalakú, „kriptaszerű" építmény (2. kép 1—5., 2. rajz). Végső soron megtaláltuk egy, átlagosan 30—80 cm vastag téglafallal, belső falpillérrel és a „cellaszerű" részekre utaló, nagyobb, É-D-i tengelyű, jelentős építmény alapjait, amely a kísérő leletanyag szerint mindenképpen a késői időre, csak a XVI—XVII. századra keltezhető (4. kép 1-2., 5. kép 1-2.).

13 Itt, a fürdőmedence közepén levő építmény ÉNy-i szélénél, a metszetben figyelhető meg, hogy legkorábban az ún. grófi park létrehozásánál, a XVÎ1I—

XIX. században ástak bele egy nagy fát. S ekkor megsértették, illetőleg részben el is bontották. Ez arra utal, hogy 12. A falindítástól 227 cm-re egy 45 cm széles (az előbbivel párhuzamosan futó) fal indítás van. 13. A 78.447.1. Itsz.-on szereplő vas kulcs, mérete: H: 12 cm; V: 0,4 cm; a 78.445.1-2. Itsz.-on szereplő vas csizmapatkó és sarkantyú csillag, méretei: H: 10 cm; Sz: 8,5 cm; V: 0,3 cm, illetőleg H: 7 cm; Sz: 5 cm; V: 0,2 cm. 14. Főleg az 1. fix ponttól 120 cm-re 190 cm mélyen előkerült sarkantyú csillagra vonatkozik (az ugyanitt előkerült vas patkó és főleg a kulcs; 1 fix ponttól 640 cm-re, 170 cm mélyen került elő) utal a lakóépítményre. a jelzett ismeretlen téglaépítmény a grófi park kialakításánál feltétlenül régebbi, s biztosan a XVI—XVII. századra keltezhető. A pontosabb azonosításhoz hozzásegített bennünket az eredetileg a XV-XVII. századi várhoz tartozó, a mai általános iskola mögötti udvarban meglevő, háromszögalakú, kapuvédő földerődítmény. Az erődítés közepétől DNy-ra 230-250 m-re került elő a jelzett téglaépítmény. A XVII. századi ábrázolásokon is szerepelnek ezen a helyen különböző épületek. A vár előtti kapuvédő palánk közelében levő — a leletanyag alapján katonai jellegű —,

14 a várhoz tartozó (5. kép 1—2.) épület állt itt. Tehát semmiképpen sem az Árpád-kori (?) bencés monostor téglafalainak maradványai kerültek elő a mostani feltáráskor. Végső soron az igen mélyen, a K-i domboldal aljába, a mocsár föle semmiképpen sem épülhetett az Árpád-kori (?) Szent Miklós kolostor. Számára alkalmasabbnak tűnt a vártól 50-100 m-re, Ny-ra levő, ún. Templomdomb, amely a község legkiemelkedőbb pontja (1. rajz, 6. kép 1.). Itt ráadásul az 1972-1974 között folytatott parkosítás során nagy számban emberi csontot: koponyákat, különböző láb- és gerinccsontokat találtak.

15 Éppen ezért az itt álló, XVIII. század végén épült rk. templom előtt, annak ÉNy-i sarkától 18 m távolságra egy 20 m hosszú, 1,5 m széles, NY-K-i tájolású kutatóárokkal kezdtük meg a felmérő kutatásokat a monostor megtalálására (1. rajz, 4. rajz és 6. kép Már az első időszakban - a 2-3. fix pont közötti szakaszon (4-5. rajz) - egy 60-70 cm-es mélységig tartó, összefüggő, tömör téglatörmelékes, bontási réteget találtunk. Ez az erős, törmelékes réteg két helyen sárga homokban, illetőleg az összefüggő barnás, törmelékes rétegekben két É-D-i irányú téglafalkiszedést jelez. A tiszta téglatörmelékes rétegben is több bolygatott csontvázmaradvány: koponya-, medencedarabok is előkerültek (5. rajz és 6. kép 2-3.). Ezt erősíti a 6. sír összetört koponyája, illetőleg a bedobált kővel, téglatörmelékkel, koporsószeggel együtt előkerült lábszárcsont maradványa. A temetkezéseket többnyire már a pusztulási szintbe ásták (5. rajz).

16 Ugyanakkor a sírok nyomai már helyenként (1. sír) a barnás földben is megtalálhatók. S az is megfigyelhető, hogy a barnás föld rétege alatt 1,3-1,4 m-es mélységben már a bolygatatlan sárga homok húzódik (5. rajz 2-3. fix pont). A domb lejtési irányában, az 1-2. fix pont közötti szakaszon - átlagosan 40-60 cm-ig - szinte az eredeti szürke föld, a humusz is megmaradt (5. rajz). A 15. Arató Béla elbeszélése szerint néhány évvel ezelőtt (1972-1974) az akácfák kivágása során emberi csontokat: koponyákat, lábszárcsontokat találtak. Aratóék háza előtt — a járdaépítésnél és a kerítés ásásakor is — nagyszámú emberi csontváz került elő. Arató Béláné szerint 1944-ben - a templom körül - ásott lövészárokban gyűrűket, érméket és koponyákat találtak. 16. Ez adja a pusztulási szintnél későbbi, XV-XVII. századi dotálásukat.