Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Hankó Ildikó: A balatonszentgyörgyi VIII.-IX.századi temető embercsont-anyagának rövid antropológiai jellemzése

76 HANKÓ ILDIKÓ A nemek meghatározását a csonton található öszszes másodlagos nemi jelleg alapján végeztem el. Főbb támpontjaim a következők voltak: a koponyán a tarhely (glabella) fejlettsége, a homlok alakja, csecsnyúlvány alapjának szélessége, állkapocstest magassága, állcsúcsforma, állkapocsszög, tarkóvonalak fejlettsége, homlokdudorok és falcsonti dudorok nagysága, falcsont vastagsága stb. A vázcsontokon elsősorban az izomtapadási felszínek fejlettsége, az egyes hosszúcsontok nagysága, erőssége (robuszticitása), a combcsont és felkarcsont fejének nagysága, a szeméremcsonti nagybevágás (incisure major ischiadica) stb. (5) szolgáltattak jó adatot a nemek elkülönítésére. Kémiai vizsgálatok végzésére nem volt szükség. A nemek megoszlása éppúgy mutatja, mint az életkorok megoszlása, hogy a temető nem tekinthető kiásottnak. A 38 felnőtt férfi egyeddel szemben a nők száma mindössze 15. Ez annál inkább is feltűnő, mert a temetőkben általában kevesebb szokott lenni a férfiak száma, mint a nőké. Itt fordítva van, mégpedig közel két és félszeres többségben. Amint az első és második táblázatból kiolvashatjuk, a férfiak és nők közötti különbség nem nagy. Mondhatni úgy is, hogy sok a férfias (masculin) jellegekkel bíró női egyed, és sok a nőies (feminin) jellegű férfi. Éppen ezen nehézségek miatt használtam a nemek elkülönítésére az igen alkalmas, ún. Olivier-féle jelzőt, amely a szeméremcsonti nagy bevágást (incisura major ischiadicát) állítja arányba a medencelapát (ilium) legkisebb vastagságával. Itt egyetlen esetben sem találtam „átfedést", és igen sok esetben megmaradt a rossz átlagos megtartási állapot ellenére a medencének a középső része. Kevés esetben volt módom a termetet az összes hosszúcsont alapján kiszámítani, többnyire csak egykét hosszúcsont adott erre támpontot. Férfiaknál az életbeni ismeretet E. Breitinger (2) táblázatai alapján, nőknél H. Bach (1) alapján határoztam meg. A kapott termetet összehasonlítottam N. Wo la n sky (12) monogramja alapján kapott termetekkel, nem találtam a két meghatározó módszer alapján számított eredmények között lényeges eltérést. Azon esetben, amikor több hosszúcsont adott lehetőséget a termetre való következtetésre, a kapott részadatok matematikai átlagát adtam életbeni termetként. A férfiatk átlagos termete: 165 cm, a nőké: 150 cm. Ebből is következik az, ami a többi adatból is kiolvasható: kistermetű populációval állunk szemben, és összetételbeli különbség látszik a férfiak és nők között. A balatonszentgyörgyi VI11—

IX. századi temető a csontanyag igen rossz megtartása miatt csa'k kismértékben ad lehetőséget az etnikai meghatározásra. Típusmeghatározásra mindössze 13 koponya volt alkalmas. Az ilyen kis számú lelet csak esetleges eredményeket adhat. A meghatározható típushoz tartozó egyedek nembeli megoszlása a következő: Nordikus 8. sír — Brachykephalizált nordikus 24., 35., 28. sír Cromagnonid-kelet-balti 21. sír — Taurid (?) 13. sír __ Meghatározatlan brachykepha I 2ó. sír — Kelet-balti mongoliddal 16. sír — Mediterrán mongoliddal •—• 5.. 11. sír Meghatározatlan mongolid 30. sír 12. sír Mcngolid-taurid *—• 25. sír összesen : 9 egyed 4 egyed E néhány egyedet tartalmazó táblázatból kitűnik, hogy a férfiak között lényegesen több a nordikus, crom a g no nid elem, a nőik között több a mongolid elem. Ezt a termetbeli nagy különbség is magyarázni látszik. Ami a nordikus és brachykephalizált nordikus típust illeti: a nordikus típus és annak ilyen jellegű brachykephalizált (megszélesedett fejű) változata a Kárpátmedencében a legtöbb esetben az északi germánsághoz kötött, igen gyakori pl. a longobárd temetőkben, de gyakran előfordul frank, meroving stb. anyagban is. A helyi la'kosságnál főleg a oromagnonid elemek dominálnak, ami a balatonszentgyörgyi csontanyagról egyáltalán nem mondható el. E típust (brachykephalizált nordikus) jellemzi a hosszú fejalkat (dolichocraniia), esetleg a mesocrania—doíichocrania határán fekvő jelzőérték, hosszú—középhosszú arc, nagyközepes termet, meglehetősen magas állkapocstest, jól fejlett állcsonti (maxilláris) tájék, középmély-mély fossa canina, szögletes és elég alacsony szemnyílás (orbita). A temetőben előforduló másik uralkodó típusjelleg a mongolid típusnak többé-kevésbé tiszta előfordulása. Nem bocsátkozom — az esetlegesség miatt — az előforduló mongolid típusok részletesebb elemzésébe, csak megjegyzem, hogy a mongolid elemek más típuselemekkel, elsősorban az europid típusokkal (mediterrán, balti és taurid) fordulnak elő. Ezen europid típusokat „lágyítják" a mongolid jellegek, nevezetesen a meglehetősen magas és oldalt kiálló járomívek, a széles orrgyök, fogmedri előreállás (alveoláris prognathic), gracilis testalkat, a férfioknál is kerekded, „nőies" vonások stb. A kevés típusmeghatározásra alkalmas egyed alapján azt a fenntartásos következtetést vonhatjuk le, hogy e temetőrészben kétféle etnikum temetkezett: a balti és a taurid. Az egyik, amely valaha az „északi" és a „nyugat-európai" germánságnak fontos alkotórésze volt és az idők folyamán helyi elemekkel keveredett; a másik elem mongolid, tehát mindenképpen „keleti" eredetű. A „germán" elem a Kárpát-medencébe a kora népvándorlás korban került, a mongolid elemek pedig kétségkívül az avarsággal. így olyan kevert összetételű temetővel állunk szemben, amelyben egy „itt maradt" germán lakosság keveredett avar elemekkel. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az itt