Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Müller Róbert: Későnépvándorláskori vasezköz lelet Fonyód-Ilonaberekből

RÉGÉSZET ARCHÄOLOGIE ARCHAEOLOGY ARCHÉOLOGIE АРХЕОЛОГИЯ KÉSÖNÉPVANDORLÁS KORI VASESZKÖZ LELET FONYÓD-ILONABEREKBÖL A Tőzegkitermelő Vállalat munkálatai során a fonyódi llonaberekben négy vaseszközt találtak, amelyeket Szörényi B. mérnök 1950. augusztus 9-én adott át a Rippl-Rónai Múzeumnak. A leleteket részben téves funkciómeghatározással és a főbb méretek megadásával Kocztur Ê. említette először Somogy megye régészeti leletkataszterében, de a tárgyak koráról nem írt semmit.

1 Szerinte két vermelőkapa, egy három ágú szigony és egy ásópapuos alkotta a leletet. A középkoriként nyilvántartásba vett eszközök leltári száma: 50.12.1.—4. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy az egyes leletek melyik korban készülhettek, és valóban összetartoztak-e? 1. Irtókapa (ítsz.: 50.12.1.; 1. kép 1.). Réteges szerkezetű vasból kovácsolt eszköz. Egy hosszabb, keskeny sínvasból készítették úgy, hogy megközelítően középtájon elvékonyították az anyagot. A lapított részhez csatlakozó két szárat összehajlították, és összekovácsolva ebből készült a kapa pengéje. Az összehajlításnál keletkezett nyílást ovális köpűvé tágították. Ennek során még jobban elvékonyodott a köpű fala, a faro'krész pedig megnyúlott. Éppen ezért nem tartjuk valószínűnek, hogy fafaragásra szolgált ez a szerszám. A lefelé egyenletesen szélesedő penge a nyél irányában enyhén ívelt. A nyél és a penge alsó része mintegy 70°-os szöget zárt be egymással. Éle kissé sérült. H: 22,3 cm; az ovális nyéllyuk átm.: 2,9-5,6 cm; a fok H: 5,1 cm; a nyak keresztm.: 4,1x1,7 cm; az él H: 7,8 cm. Az irtókapákat, vagy másnéven csákánykapákat a késővaskortól kezdődően ismerjük. Legáltalánosabb formájuk azonos az ilonaberki kapával, vagyis a nyak 1. KOCZTUR É. : Somogy megye régészeti leletkatasztere. Régészeti Füzetek H/13. Bp. 1964. 43. A másik Somogy megyei összefoglalás (DRAVECZKY B.-SÁGI K.-TAKÁTS GY. : A Somogy megyei múzeumok régészeti adattára. Somogy Múzeum 2. Kaposvár, 1964.) meg sem említi a leletet. 2. Pl. i. e. VI. századi kurgánból ŜRAMKO, В. А.: К voproszu о tehnike zemlegyelija u piemen szkifszkogo vremeni v vosztocsnoj Evrope. Szovjetszkaja Arheologija 1961/1 12. kép 1-2.; britanniai késővaskori kapa MANNING, W. H.: Mattocks, Hoes, Spades and Related Tools in Roman Britain, in The Spade in Northern and Atlantic Europe. Red.: FENTON, A.-GAILEY, A. Belfast, 1970. 1. kép f.; a La Téne-ben talált kisméretű eszköz inkább famegmunkálásra szolgált (VOUGA, P.: La Téne. Leipzig, 1926. XLII. t. 8.). 3. SZOMBATHY, J.: Das Grabfeld zu Idria bei Baĉa. Mitegyenletesen szélesedve megy át a pengébe, és az él egyenes vagy enyhén ívelt. Az elkészítés módja, tehát a sínvas összehajlítása, és a köpű tágítással történő kialakítása ugyancsak gyakran fordul elő a késővaskortól. Ezeket az eszközöket csak a köpűkiképzés alapján keltezhetjük pontosabban. Európában már a vaskorban feltűnnek olyan kapaszerű eszközök, amelyeknek a köpűje nyéllyukas kiképzésű.

2 De a mai Magyarországról ilyen eszközök eddig még nem kerültek elő. Ugyanez vonatkozik a szomszédos területeken gyakoribb nyitott köpűs megoldásra. Példaként az egyik Idria kod Baóa-i darabot mutatjuk be (1. kép 3.).

3 A római korban a nyéllyukas köpűk az általánosak, de formájuk alapján ezek is jól elkülöníthetők a mi példányunktól. Ennek a köpűtípusnak két változata gyakori a római kori Pannóniában. Főleg famegmunkáló eszközökön fordul elő, hogy a köpű falát hátul a foknál összekovácsolják. Ilyen eszköz került elő pl. Gyulafirátót-Pogánytelken a római villából,

4 a nagyberki-szalacskai telepről,

5 a Rohrbach-ban feltárt példányt pedig rajzban is bemutatjuk (1. kép 4).

6 A másik változat inkább a kapákon és nemcsak az irtókapákon fordul elő. Ezeknél többnyire lyukasztással és tágítással alakították ki a köpűt, amely feltűnően vaskos. A nyéllyuk kerék vagy ovális, mögötte vastag, négyszögletes fokrésszel. Ilyet ismerünk pl. Aquincumból,

7 a keszthely-fenékpusztai későrómai erőd területéről.

8 Zalaszentmihályról származik két darab, amelyek érdekessége, hogy külön darabból készítették a köpűt és a szűk nyakat, illetve a pengét, amelynek belső felületét az él közelében még nádolták is (1. kép 5.).

9 A római korból ismerünk egy kapateilungen d. Prähist. Komm. 1 (1887-1903) 340. 187. kép. 4. Bakonyi Múzeum, Veszprém (tsz.: 55.241.10. Magyarország régészeti topográfiája. 2. Bp. 1969. 19. t. 1. 5. Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár Itsz. : 51.6.3. 6. Burgenländisches Landesmuseum, Eisenstadt Itszn. az 1966-os ásatás anyagából. 7. KECSKÉS P.-PETÖ M.: A pannóniai szőlőművelés és mustnyerés tárgyi emlékeinek értékeléséhez, NÉ 56 (1974) 3/b és 11. kép, adattár: 29. 8. Egy azóta elveszett darab látható KUZSINSZKY В.: A Balaton környékének archaeológiája. Bp. 1920. 83. kép, középtől balra; egy másik példány Balatoni Múzeum, Keszthely Itsz.: 58.21.65. 9. A tőzegből előkerült tárgyakat tévesen leltározták be a Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteményébe. Ltsz.: 68.25.1