Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Recenzió - Sipos Csaba: Múltunk tanulságai a ma nemzedékének

RECENZIÓ 531 A kötet végén Bartha Antal a Magyar és szovjet szakértők tanácskozása a kelet-európai steppe népeinek koraközépkori történelméről (Moszkva, 1974. december 6—9.) című ismertetése szerepel. A különböző szakágakhoz tartozó szovjet és magyar kutatók mutatták be az V—IX. század középső Volga, Álsó-Káma és Nyugat-Urai területétől ÉszakKaukázusig, Derbentig és a Dnyeperig terjedő óriási terület régészeti kutatásainak lényeges eredményeit, problémáit és a közös terveket. Az érdeklődés középpontjában a szaltovo—majaki műveltség problémái álltak. (Ebben az ősmagyar műveltséget még nem sikerült elhatárolni.) A tanácsikozás bebizonyította, hogy az ősmagyarok keleteurópai lakókörzeteinek, Levéd iának és Etelköznek pontos meghatározására megbízható eszközök nem állnak rendelkezésünkre. Nagyon fontos az ősmagyar műveltséghez legközelebb álló, a középső Volga vidékén, a Káma Volgába szakadásának körzetében, a Bolsije Tagani község határában előkerült sírmező. Ennek analógiái a középső Volga, az alsó Káma, a Bugulmini-hátság és Nyugat-Urai területén kerültek elő. A Bolsije Tagani sírmezők népe morfológiailag különbözik a honfoglaló magyarok embertani anyagától. Ugyancsak a tanulmánykötet végén jelent meg Czeglédy Károly A magyar őstörténelem írott forrásainak készülő új kiadásáról szóló rövid beszámolója. Az 1969—1973 között, az ELTE Arab Tanszékén alakult meg az a kutatócsoport, amely az arab—perzsa, a közép iráni, a szír, a tibeti, a kínai, az örmény, a türk, a héber, a szláv, a bizánci és a latin nyelvű - elsősorban a magyarokat érintő — szövegek forráskiadását tervezte. Ez a forráskiadás az eredeti szöveget eredeti írásban, szövegkritikai apparátussal, fordítással, magyarázó jegyzetekkel közli, valamint tartalmazza a legfontosabb források fotómásolatait is. Ecsedy Ildikó A Körösi Csorna Társaság Őstörténeti Konferenciájáról (1973. november 21-23.) számol be. Az MTA székházában a különböző tudományokat képviselő 35 előadó tartott előadást. Az előadások szövege - külön kiadványban — megjelent. Végül Róna-Tas András számolt be az 1973-ban megalakult Szegedi Őstörténeti Munkaközösség munkájáról. Az egyetemi oktatás segédkönyvének számnító, a Bevezetés a magyar őstörténet kutatásainak forrásaiba című, főképpen a régészeti, archeozoológiai, antropológiai, néprajzi, nyelvészeti és írott forrásokat tartalmazó kötet meg is jelent (Budapest, 1976.). Az ismertetett, névmutatóval (337—342 p.), fotóval (3 db.), táblázatokkal, grafikonokkal és főképpen tárgyrajzzal, térképpel (23 db.) ellátott tanulmánykötet pontos szerkesztéssel, magas színvonalon és jó nyomdatechnikával készült. Magyar Kálmán Múltunk tanulságai a ma nemzedékének (A „Matgyaroriszág története" szintézis eddigi köteteiről].) Amikor Illés Endre 1972-ben megjelent szép cikkében (Diófát ültetni) a „Magyar Remekírók" sorozata közeli megindulásáról tudósított, az újságokban egy kevésbé kiemelt hír arról is tájékoztatta az érdeklődőket, hogy a készülő új magyar történelmi szintézis első kötetei szintén rövidesen napvilágot látnak. Hogy végül is a sorozat első darabját csak az 1976-os könyvhéten vehettük kézbe, az ezúttal nemcsak a nyomdai kapacitás túlterheltségére, hanem a vállalkozás impozáns nagyságára is utalt. A történelmünk iránti érdeklődés fokozódásának fontos bizonyítéka, hogy a rendkívül vaskos (1977-ben a 2. kiadást már két kötetben adta közre a kiadó) és borsos árú kiadványt az olvasók napok alatt elkapkodták. Megvan tehát a reményünk rá, hogy — ha lassabban is, mint szeretnénk — lesz új, tízkötetes magyar történelmi szintézisünk, amely mindazt a gazdag eredményt át tudja nyújtani a ma olvasójának, amit idősebb és fiatalabb történészeink hosszas kutatómunkájukkal 1945 óta elértek. Lehetne most azon vitatkozni (bizonyára sokan meg is tettük), hogy miért a 8. kötet jelent meg először. (A kiadó tájékoztatása szerint az egyes anyagrészek elkészülésének sorrendjében bocsátják útjukra a köteteket.) A kronológiai sorrend be nem tartásában kétségkívül jelentős szerepet játszik a „kettős honfoglalás" mindmáig nem teljesen tisztázott és sok kutató által elutasított elmélete. A „Miért így?", vagy a „Hogyan tovább?" helyett az eddig megjelent kötetek gazdagsága is biztosíték arra, hogy új szintézisünk a kutató szakember és az érdeklődő nagyközönség számára egyaránt nélkülözhetetlen, évtizedekre alapfontosságú forrás lesz. Az elsőnek megjelentetett 8. kötet két részre tagolódik. Az első az 1918-1919-es eseményeket tárgyalja, a második (az elsőhöz hasonló széles körű nemzetközi kitekintéssel) 1919-től 1945-ig kíséri végig hazánk történetét Ránki György főszerkesztő, Hajdú Tibor és Tilkovszky Lóránt szerkesztők, (akik egyúttal szerzők is) mellett további illusztris alkotógárdával (Berend T. Iván, Incze Miklós, Juhász Gyula, Kónya Sándor, Lackó Miklós, Márkus László, L. Nagy Zsuzsa, Ormos Mária, Pintér István, Siklós András, Szakács Kálmán, Szuhay Miklós). A kötet célja, hogy bemutassa azokat a drámai fordulatokban gazda eseményeket, amelyek XX. századi történelmünk alig több mint negyedszázada alatt hazánk életének meghatározói voltak. Az első rész, A forradalmak kora, nemcsak az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság eseményeinek krónikája. Hajdú Tibor és Siklós András, a kor kiváló ismerői és számos részmonográfia szerzői, a Habsburg-birodalom végnapjainak bemutatásától kezdve az okok és összefüggések láncolatát állítják elénk, de sohasem száraz adathalmazként, hanem mindig az adott kor életének lüktetésében, örvendetesen részletes Károlyi Mihály tevékenységének bemutatása (aki csak most kezdi megkapni a történelem iránt érdeklődő legfiatalabb generáció tudatában az őt megillető helyet). A Tanácsköztársaság, a „dicsőséges 133 nap" számos nagyszerű eredménye mellett az elbukás okairól is részletes összefoglalást kapunk, Kun Béla keserű megállapításának kíséretében: „Ennek a proletariátusnak, elvtársaim, a burzsoázia legkíméletlenebb, legkegyetlenebb diktatúrájára van szüksége, hogy megtanuljon forradalminak lenni." A kötet nagy részét a 25 éves ellenforradalmi rendszer elemzése alkotja. A forradalmak bukása után a gazdaságitársadalmi, politikai és eszmei válság nemzetközi szinten is érezhető volt. A burzsoázia válsága nálunk is az egymással érdekellentétes osztályok és csoportok szövetségében, az átmeneti stabilizációban, a munkásosztály és a haladó erők elleni kíméletlen fellépésben összpontosult. A konszolidált ellenforradalom a gazdasági világválságig nyeregben érezte magát. A harmincas évek fokozódó jobbratolódása, egyre erősödő kötődés a német és olasz fasizmushoz előrevetíti a második világháború baljós árnyékát. A kötet részletesen tárgyalja azokat a sikertelen kísérletéket is, amelyeket a tengelynek kevésbé elkötelezett kormányok a bel- és külpolitikai jobbratolódás mérséklésére kívántak tenni. A második világháború sorsdöntő eseményeinek bemutatása mellett Ránki György számos forrással illusztrálja, hogy Horthy habozása, felemás kiugrási kísérlete vezetett a nyilas diktatúrához, amely „az ellenforradalmi rendszer következménye, mélypontja és egyben véres epilógusa volt". A több mint 1200 oldalt kitevő történelmi események hazánk felszabadulásával zárulnak. Mint a recenzió elején említettük, a 8. kötet a meg növekedett érdeklődés kielégítésére 1977 telén újra napvilágot látott, de immár könnyebben kezelhető, kétkötetes formában. Ugyanezt a kétkötetes változatot választotta a sorozat folytatásaként az 1978-as könyvhéten megjelentetett 7. kötettel a kiadó, amely Magyarország történetének 1890 és 1918 közötti időszakát öleli fel. A kötet főszerkesztője (és kb. egyharmadának szerzője is) Hanák Péter, szerkesztője Mucsi