Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Recenzió - Magyar Kálmán: Magyar Őstörténeti tanulmányok
RECENZI Ó REZENSION REVIEW RÉSUMÉS РЕЦЕНЗЕВДЙ Magyar Őstörténeti Tanulmányok (Szerte.: Barth a Antal, Czeglédy Károly, Róna-Tas András.) Akadémiaü Kiadó. Bp. 1977. 1-318. A magyar őstörténet kutatása szempontjából elsődleges a különböző forrásanyagok összegyűjtése, illetőleg a rendszerező tanulmányok közlése. Erre a feladatra vállalkozott a Bartha Antal, Czeglédy Károly, Róna-Tas András szerkesztésében megjelent 21 nyelvész, történész, régész és néprajzkutató által írt tanulmány. A szerkesztők — a bevezetés helyett — a magyar őstörténet kutatásával foglalkozó, az 1940-es évektől napjainkig megjelent különböző szintéziseket, résztanulmányokat értékelik, illetőleg mutatják be. Már az első, a Barabás Jenő által írt, A magyarság anyagi műveltsége a VI. és a IX. században (A néprajzi kutatások tanulságai) című tanulmányban is - több fontos kutatási eredmény mellett - a magyar műveltség összetett struktúrája, egy differenciált társadalom képe kerül vizsgálatra. Alapvető és összegező megállapításaival, miszerint az őstörténet kutatásánál a népen belüli és a táji tagoltsággal alapvetően számolni kell, teljes mértékben egyetérthetünk. Bartha Antal a Társadalom és gazdaság a magyar őstörténetben című tanulmányában vázlatosan a társadalmi berendezkedés és a gazdálkodás fejlődésének oldaláról mutatja be a magyar őstörténetet. Nagyon fontos megállapítása, hogy a honfoglalás kori magyar műveltség forrása, előzménye (a fogalom tág jelentésében) a szaltovo-majaki műveltség területén volt. Lényeges - a későbbi letelepülő, földművelő életforma szempontjából - vár szavunknak a közép-iráni korban történő jelentkezése. Benkő Lóránt a Magyar nyelvtörténet - magyar őstörténet című tanulmányában megállapítja: „A sajátos, magyar nyelvrendszerbeli elemek sokaságának fokozatos kifejlődése a nyelvészeti magyarázatok terén is új helyzetet teremt: őstörténetünk önálló idejének, főként későbbi szakaszainak nyelvészeti megközelítésére az uráli-finnugor nyelvészet eszközei, tényanyaga, módszere már egyre kevésbé elegendő." A tanulmány a székely népcsoport eredetével kapcsolatban is jelentős nyelvészeti forrásokat sorol fel. Czeglédy Károly Az ogurok és türkök Kazárjában című tanulmányában - főképpen a legfontosabb steppei forráscsoport, a kínai tudósítások alapján - a VI— VII. századi nyugati és keleti türk hódítást elemzi. Pontos adatokat kapunk a 610-650 között fennállt onogur kubáni birodalomról. A kazárok által 650-ben levert onogur-bolgár törzsek - alán törzsek kíséretében - a Donyec vidékén a szaltovomajáki kultúra megalapítói lettek. Erdélyi István Az ősmagyarság régészeti emlékei KeletEurópában című tanulmányában kimutatja, hogy a magyarság Dél-Oroszországban szorosabb békés és háborús kapcsolatban volt a szláv törzsekkel. Szerinte a magyarság Dentumogerben, illetőleg Etelközben sem lakhatott sokáig, és ez a tény erősen megnehezíti a régészeti kutatásokat. Fontos a tamanyi sírlelet és az ősmordvin temető tanúvallomása. Ugyanakkor a honfoglalás előtti magyarság vitathatatlan dél-oroszországi emlékeit csak az intenzív és tervszerű ásatások tárhatják fel. Fodor István a Bolgár—török jövevény szavaink és a régészet című tanulmányában megállapítja, hogy amíg a honfoglalás előtti magyarság kelet-európai régészeti hagyatékát nem tudjuk pontosan elkülöníteni, addig csak a 896 és 1000 közé keltezhető Kárpát-medencei honfoglalás kori emlékanyagot vethetjük össze a bolgár—törökével. Leszögezi, hogy a jelenlegi ismereteink szerint a kelet-európai és a nyugat-szibériai, valamint a közép- és belső-ázsiai régészeti leletanyagban a honfoglaló magyarokéhoz a kelet-európai bolgár—török, főként a volgai bolgár emlékanyag áll a legközelebb. E hasonlóság olyan mérvű, hogy mindenképpen biztos alapot ad a két népesség tartós, történeti kapcsolatának feltevésére. így a bolgár—török jövevény szavaink történeti hátterét a régészeti leletek élettel töltik meg. A szaltovoi lakosság és a levédiai magyarság szoros kapcsolatát a régészeti leletek alapján igazolva láthatjuk. Gulya János A megjegyzések az ugor őshaza és az ugor nyelvek szétválása kérdéséről című tanulmányában összegzi, hogy a vogulok és az osztyákok történeti vándorlásvonala délnyugatról északkelet felé tart. E vonal mentén a magyarok nem lehettek sem a voguloktól nyugatabbra, sem az osztyákoktól keletebbre. Az ugor őshazának és az ugorok szétválásának területileg a vogulok és az osztyákok lakta történeti területektől délre és valahol nyugatra kellett lennie. Győrffy György a Honfoglalás, megtelepedés és kalandozások című alapos és széles körű forrásanyag felhasználásával készült tanulmányában összegzi a honfoglalással kapcsolatos, főleg az eseménytörténetre épülő tényanyagot. A honfoglalás Etelközből vezető menetének a 900-as évekig való bemutatása nagyon sok új megfigyelést, tényanyagot tartalmaz, a hipotetikus feltételezések mellett. Győrffy megállapítja, hogy a magyarok 894-900 között nagyjából három szakaszban vették birtokba a Kárpát-medencét: 894-900 között a Felső-Tisza vidékét és Erdélyt, 895-900 között a Dunától keletre és 900-ban a Dunától a Fischa és Kis-Kárpátok vonaláig terjedő részt. Hajdú Péter a Preuráli nyelvi kapcsolatok című tanulmányában megállapítja, hogy az Eurázsia prenyelveinek vagy legalább is e nyelvek zömének bölcsője egy földrajzilag összefüggő területre helyezhető. A nyelvhasonlítás hagyományosan kialakult módszerei is alkalmasak arra, hogy néhány ezer évre visszamenőleg próbáljuk felderíteni egyes nyelvek, nyelvcsoportok múltját, s rokonságuk bebizonyított tényeiből megkísérelhetjük rekonstruálni azt a hipotetikus nyelvi előzményt, amelyből a rokonnyelvek kisarjadtak. Az uráli alapnyelv szerinte körülbelül nyolcezer évig körvonalaiban követhető. Harmattá János az Irániak és finnugorok, irániak és magyarok című tanulmányában alapos nyelvészeti forrásfeltárással vizsgálja a finnugor és az iráni nyelvek érintkezését, amely jóval korábbi időszakba nyúlik, mint a magyar-török vagy finnugor-török történeti kapcsolatok kezdete, s így az iráni jövevényszavak jelentősége felbecsülhetetlen a nyelvés őstörténeti kutatások szempontjából. Kara György A magyar őstörténet altáji hátteréhez című tanulmányában az altáji nyelvi és műveltségbeli - török népekkel kapcsolatos - hatásokkal foglalkozik, amelyek több szállal a magyarsággal is összefüggésbe hozhatók.
