Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Természettudomány - Keve András: Xántus János az ornitológus

XÁNTUS JÁNOS AZ ORNITHOLÓGUS 523 Xóntus itineráriuma a következő volt: Budapest (1868. XII. 31 .)-Trieszt-Szuez-Aden-Ceylon-Pennang-szigetek-Malacca-Singapore (másodszori út Malaccára)Bangkok-Saigon-Hong-Kong-Shangai (utakkal a Jangche-Kiangon és a Rugged-szigeteken)-Nagasaki -Hirado-Hioga-Osaka-Jokohama-Hong-Kong-Manila—

Singapore—Sarawak—SingaporeBatavia—'Buitenzorg-Szumátra-Singapore-Trieszt-Budapest (1870. XI. 5.). Borneón Xántus 1870 januárja és májusa között dolgozott, Jáván 1870 júniusa és szeptembere között. A kitérők Malaccára, a Pennang- és Rugged-szigetekre, a Jangchekianghoz és Szumátrára csak néhány naposak voltak. Ceylonon egy teljes hónapot töltött (1869. I-II.), de itt úgyszólván semmi madártani anyagot sem gyűjtött, a madarakról szóló feljegyzései pedig túl általánosak. A malaccai anyagához jórészt vásárlás útján jutott. Xántus — magántermészetű okok miatt — húzódozott ettől az úttól, nem is maradt ideje a tudományos felkészülésre. Ezt mutatja az eredeti jegyzék is, melyben a madaraknak rendszerint amerikai fajok latin neveit adta. Szerencsére ezt Frivaldszky — egész kevés kivétellel — helyreigazította. Csak a fészekaljak maradtak meghatározatlanul. Ezen eredeti jegyzék és a hiányos kartoték alapján Horváthtal 153 fajról és 338 példányról beszélhettünk (1977). A felsorolást további 6 példánnyal egészíthetem ki, melyeket Xántus Malaccán vásárolt: egy-egy pár Gallus gallus (L) és Argusianus argus (L), Aviceda leuphotes ($ Saigon, 1870), Tarsiger cyane (Sinagar, Jáva, 1870. X. 8.). Az eredeti jegyzékben 93 fészekaljról is van említés (Ceylon 1, Bangkok 1, Saigon 1, Sarawak 51, Matang 39). Tudományos értékelés céljából összehasonlíthatjuk Xántus anyagát egy modern munkával, Smythiesével (1960). Ennek alapján Xántus anyagában 14 olyan faj szerepelt, melyeket Smythies ,,not often seen", „sprangly distributed", „rare", ,,

uncommon" stb. jelzőkkel lát el: Aviceda jerdoni (Blyth), Treron capelli (Temm.), Psíttacula longicauda (Bodd.), Psittacus cynereus (Forster), Centropus rectunguis Strickland, Bubo sumatrana (Raffles), Lacedo pulchella (Horsfield), Anthrococeros coronatus (Bodd.), Hemicurus concretus (Temm.), Dinopium refflesi (Vigors), Dryocopus javanensis (Horsfield), Pericrocotus igneus Blyth, Pericrocotus flammeus (Forster), Anthreptes singolensis (Gm.). A Jáván végzett gyűjtésben is akadt két madárfaj, amelyeket se Delecour (1947), se Deignan (1960), se Ripley (1963) nem említenek a szigetről: Pycnonotus cyaniventris Blyth. (Sinda-laya, 1870. VI. 30.); Turdus paliidus Gm. (1870. IX. 6.). Xántus nem titkolta, hogy az anyag jó részét másokkal gyűjtette vagy vásárolta Amerikában és főleg Hátsó-Indiában, de ha később is megtalálták az általa jelzett területeken ezeket a fajokat, akkor megbízhatóságukban nem lehet kétség. Borneón, Jáván és Szumátrán csak a helyiek segédkeztek gyűjtésében. A malaccai vásárolt anyagban pedig nem akadt olyan faj, melyet nem ismertek volna a területről. Alfajig lemenő vizsgálat pedig nem történt a gyűjtött anyagon. összefoglalóan elmondható, hogy Xántus rendkívül sokat köszönhetett Hammondnak és Bairdnek, de nem is maradt hálátlan. Dél-Kaliforniában (USA és Mexikó), valamint Nyugat-Mexikóban végzett gyűjtései úttörő jellegűek, Dél-Kaliforniából (USA) 8, a Kaliforniai-félszigetről (Mexikó) 25, Nyugat-Mexikóból 17 új taxon került ki (ebből 9-et vontak be). A több ezer példány ma a Smithsonian Institution tulajdona. Állatföldrajzi jelentőségük sem lekicsinylendő. Xántus egyike volt azoknak (Frivaldszky, Duka, Schöft, Sarkady, Scherzenlechner, Vidéky stb.), akik a XIX. század közepén — nagy önfeláldozással - élvonalba hozták a budapesti múzeum madárgyűjteményét. A századfordulón ezt az anyagot egészítették ki Fenichel és Bíró (New Guinea), Kittenberger (Tanganyika), Almásy (Tiensan), Königsegg (Szudán), Vezényi (Paraguay), Madarász (Ceylon, Szudán), Zichy (Szibéria, Mongólia), Glaszner (Ciprus), Széchenyi (Tibet), Kovács Ödön és Gajdács (Etiópia), Ujhelyi-Uhl (Columbia) stb. gyűjtései. Nem is beszélve Madarász jelentős vásárlásairól, valamint Harms (Transcaspia, Iran, Li viand), Everet (Indonézia), Forster (Paraguay), Gabaldon és Cherrie (Venezuela), Bardy (Columbia), Kumuke (Tanganyika), Floericke (Kanári-szigetek), továbbá a szépen kialakított kolibri- és pipra-gyűjteményről stb. Madarász után (1915) a gyűjtemény alig fejlődött, 1956-ban pedig javarészben elégett. Azóta Horváth jelentősen pótolta, és ismét akadtak gyűjtőutak és adakozók a trópusokról is. Sajnos, Xántus kelet-ázsiai madártani anyagát nem publikálták időben, bár nagyon megérdemelte volna. Az útról hozott egyéb tárgyak ellenben megvetették a budapesti Néprajzi Múzeum, sőt részben az Iparművészeti Múzeum alapjait is. Amerikából hazatérve pedig az állatkertet hozta létre. A kelet-ázsiai út után minden idejét a néprajz és annak múzeumának szervezése foglalta le, amiben Herman Ottó is támogatta. Madártani kutatásokat többé nem végzett, még a gyűjtött anyagot sem dolgozta fel. 1891-ben a II. Nemzetközi Madártani Kongresszus alkalmából találkozunk ezen a téren ismét nevével, mint a szervező bizottság tagjáéval és a levelezési szekció elnökével, nem sokkal halála előtt A magyar tudományos életnek, a közgyűjtemények létrehozásának Xántus jelentős személyisége marad annak ellenére, hogy nem hallgathatók el hibái, fantáziájának erős működése. Szerencsére ezek az árnyoldalak nem érintik a madártan terén végzett kutatásait. Sándor (1970) szerint: „. .. ne írásaiban, hanem gyűjteményeiben keressük igazi életművét". Kéve András KÖSZÖN ETNYILVÁN ÍTÁS Igen hálásan köszönöm azt az értékes és sok segítséget, melyet tanulmányom feldolgozása folyamán H. M. Maddentől (Fresno), prof. dr. E. Schüztől (Stuttgart) és prof. dr. Udvardy Miklóstól (Sacramento) kaptam.