Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: Belső-Somogy és Zselic határvidékének lepidopterológiai viszonyai (Lepidoptera).

516 UHERKOVICH ÁKOS Hbn,, Gluphisia crenata Hbn., Plusia zosimi Hbn., Hyssia cavernosa Ev. 3. A nyugat-palaearfctikus elterjedési alaptípusú fa­jok közül jelentős szerepet játszanak a quercetális (déli kontinentális tölgyerdei) fajok: Drymon/'a-fajok, Hybocampa milhauseri F., Peridea anceps Goeze, Spatalia argentina Schiff., Thaumatopoea processio­nea L, Minucia lunaris Schiff., Dichonia convergens Schiff., Drepana binaria Hufn., Cyclophora ruficiliaria H.-Sch., С quercimontaria Bastelbg., Catephyia a/­chymista Schiff., Astiotes sponsa L, Catocala promis­sa Esp., Béna prasinana L. (= bicolorana Fuessl.), Ochrostigma velitaris Hufn., Eupithecia abbreviata Steph. Ezek a fajok valamennyi tölgyesünkben meg­vannak, és egy részük nagyobb egyedszámot elérhet. Némelyikük elterjedése szórványosabb. Ezzel szemben egyes fajok - Ephesia nymphagoga Esp., Polyploca ruficollis F. — elsősorban molyhos­tölgyesekben élnek, de olykor szárazabb tölgyesekben másutt is előfordulnak, pl. a Zselicben is. A területről hiányoznak a sztyepp-elemek, mivel a vidéken sztyepp-rétek, lejtősztyeppek nem alakultak ki. Hasonló a helyzet a Dráva-síkon is. Ugyancsak nem fordulnak elő a nálunk amúgy is csekély számban élő atlanti'kus „Heide-elemek". 4. A boreális faunakör tagjai közül kiemelkedő a Calocalpe undulata L. egyetlen dél-dunántúli lelőhe­lye, Mike. E ritka fajunk régebben csak az ország észa­ki és nyugati határa mentén volt ismert, onnét is csak néhány helyről kevés példány. Terjedésének útja való­színűleg ugyanaz lehetett, mint a hegyvidéki jellegű altoherbosa-komponenseké: a beerdősült Zalán és Belső-Somogyon 'keresztül tartja a kapcsolatot a Prae­noricummal, A piceo-pinetális (fenyő) komponensek areája ant­ropogén hatásokra megnagyobbodott hazánk terüle­tén. Az ilyen típusú lepkefajok a telepített fenyvesek­kel együtt sokfelé elterjedtek és meghonosodtak. Mike és Hedrehely térségében a két leggyakoribb ilyen faj: a Hyloicus pinastri L. és Panolis flammea Schiff, for­dul elő. 5. Ugyancsak adventiv a nemrég meghonosodott Antherea yamamai Guer. is. A Japánból származó faj Somogy megye nagy részén gyakorivá vált. 6. A vándorlepkék száma nem jelentős, bár több, viszonylag ritka vándorfajt sikerült kimutatni (Hyles livornica Esp., Chloridea peltigera Schiff., Ch, armi­gera Hbn.). A LOMBFOGYASZTÓ FAJOK MENNYISÉGE Egy területre igen jellemző az egyes tápnövényeken élő fajok aránya, mely összefüggést mutat az előzőek­ben vázolt ökológiai—állatföldrajzi hovatartozással is. Különösen jelentős (elsősorban gyakorlati szempont­ból) a lombfogyasztó fajok aránya. Ilyen jellegű vizs­gálatokat korábban már végeztem (Uherkovich 1975, 1977b). Jelen területen a hedrehelyi faunában na­gyobb a lombfogyasztók mennyisége (s ezen belül is a polifág tölgyevő fajok dominálnak). Mikénél valami­vel alacsonyabb a lombfogyasztók aránya, s ezen be­lül a polifág tölgyevők mellett a fűz-nyárevő nagylep­kék dominálnak, továbbá jóval több a nyíren élő faj is. A zuzmóevők aránya viszont lényegesen nagyobb a mikéi anyagban, mivel ott feltehetően több természe­tes erdő van (v. ö. Uherkovich 1977a). ÖSSZEFOGLALÁS A Zselic és Belső-Somogy határvidékén, egymáshoz közel fekvő két gyűjtőhelyen: Mikében és Hedrehelyen igen gazdag és jellegzetes nagylepkefauna él. A két helyről összesen csaknem 25 000 nagylepkepéldány származik, mely 537 fajt képvisel. Az anyagnak csak­nem felét a mikéi fénycsapda gyűjtötte. Számos olyan ritka faj került elő a gyűjtések során, melyeknek ko­rábban csak kevés ismert hazai lelőhelye volt. Különö­sen jelentősek azok a nedvességkedvelő fajok, melyek az ország nyugati és északi határa mentén gyakorib­bak, az ország belsejében alig fordulnak elő. Az ál­latföldrajzi—ökológiai elemzés során kitűnt, hogy leg­nagyobb mennyiségben az euroszibiriai alaptípushoz tartozó, különböző nedvességkedvelő fajok fordulnak e!ő (természetesen a széles ökológiai tűréshatárú pa­laearktikus fajok mellett). Hiányoznak a xerotherm tí­pusú nyugatpalaearktikus fajok, megfelelő élőhely hiányában. Zselic és Belső-Somogy vizsgálata tovább folytató­dik, és ennek eredménye nyilván számos új, értékes adat lesz. Uherkovich Ákos

Next

/
Thumbnails
Contents