Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: Belső-Somogy és Zselic határvidékének lepidopterológiai viszonyai (Lepidoptera).

512 UHERKOVICH ÁKOS M H Pieridae Leptidea sinapis L Gonepteryx rhamni L. Colias croceus Fourc. C. hya/e L. C. australis Vrty. Pieris brassicae L. P. rapae L. P. napi L. Lycaenidae Lowe/a t/tyrus Poda Lycaena ph/aeas L. Pa/aeochrysophanus hippothoe sumadiens/s Szabó Thersamonia dispar Haw. Everes argiades Pali. Ce/asírina argio/us L. Maculinea teleius Bgstr. M. nausithous Bgstr. Plebejus argus L. Lycaeides argyrognomon Bgstr. Polyommatus icarus Rott. Nymphalidae Issoria lathonia L C/ossiana dia L. Me///cta atha/ia Rott. Araschnia levana L. Polygonia c-album L. /nach/s /o L. Ag/a/s urticae L. Vanessa ata/anta L. V. cardùi L Satyridae Coenonympha iphis Schiff. С. pamphilus L. Lasiommata megera L. Pararge aeger/a L. Manio/a jurtina L Aphantopus hyperanihus L. Minois dryas Scop. Melanargia galathea L. A RITKÁBB HAZAI FAJOK ELTERJEDÉSE Hepialus humuli L. Korábbi ismereteink szerint igen ritka, nyugaton előforduló fajunk (Gozmány 1965). Újabban több helyről került elő, ezek az adatok még nincsenek publikálva Pacsa (növényvédelmi fénycsapda), Fonyódliget, 1975 VIII. 17. (leg. Uherkovich Á.); Középrigóc, 1976. VI. 28. Komlósd, 1974. VII. 8., VII. 24.; Kisvaszar, 1977. VII 15., VII. 17., VII. 31.; Vásárosbéc-Dióspuszta, 1977. VI 16., VII. 23., VIII. 5. (fénycsapdák); Kisdobsza, 1977 VI. 6. (leg. Uherkovich A.). A fenti adatokból is kitűnik, hogy a Dunántúl déli részén sokfelé előfordul, s úgy látszrk, egyes években nem is túl ritka. A mikéi fénycsapda 1976. VII. 12-én és VII. 20-án fogta 1 — 1 nőstény példányát. + + + + + — + + — + _ + + + + + + + + — + — + + + + + — + — + — _ + —I + + + + — + + + + + + + + + + + + — + — + + + + + — + — + -f + + + — _ + Ca/oca/pe undulata L. Hegyvidéki elterjedésű faj, mely a számára alkalmas csapadékosabb, beerdősült területeken a dombés síkvidékre is leereszkedhet. A hazai prognosztikai fénycsapdahálózat {Kovács 1962) révén 5 helyről került elő (Sopron, Tanakajd, Szakonyfalu, Farkasgyepű, Szentpéterfölde). Az utóbbi években ismét újabb helyéken fogtuk: Szalafő, Magyarszombatfa, Vasvár (fénycsapdák), Szőce (leg. Uherkovich Á.), Lónya (leg. Varga Z.). Egyetlen mikéi példányát 1976. VII. 12-én fogta a fénycsapda. Ez az adata egyúttal első dél-dunántúli előfordulási adata is; inkább a nyugat-dunántúli, még csapadékosabb vidékeken él; illetve az Északkelet-Alföldön, ahol — hasonlóan a dél-dunántúli viszonyokhoz — számos „pszeudomontán", azaz e fajéhoz hasonló ökológiai adottságokat kívánó faj él. Euphyia unangulata Haw. Kovács (1953, 1956) még csak 6 lelőhelyét adja meg. Az utóbbi években többfelé előkerült a Dél-Dunántúlon (Uherkovich 1976b, 1978b), de az ország egyéb részein is (fénycsapdahálózat). Helyenként nem ritka, a barcsi ősborókásban számos példányát fogtam, elsősorban 1976—77-ben. A mikéi fénycsapda 1976-ban 15 példányát gyűjtötte. Kétnemzedékes, nedvesebb erdőkben előforduló faj. Calopsilos sylvata Scop. Szórványosan elterjedt és általában ritka fajunk (Kovács 1953, 1956). Vojnits (1957) a Börzsönyben, Balogh (1967) a Bükkben gyűjtötte. Újabb adat szerint előfordul a Dráva mentén (Uherkovich 1972), a Bakonyban és a Kőszegi-hegységben is (Rézbányai 1973, 1974). Kaposvár körül sok példányát gyűjtötte Naüán Miklós (coll. Janus Pannonius Múzeum, Pécs). Mikében és Hedrehelyen 8 példánya került elő (leg. Maráz Angéla, Márton Zsófia, fénycsapda). Lomographa cararia Hbn. Korábban ritkának tartott, ma egyre inkább szétterjedő faj (Uherkovich 1972, 1977b). Hazai elterjedési képe sajátos: mint „Sibylla-típusú" elem, az ország délnyugati és keleti részén fordul elő (Varga 1964, Uherkovich 1977a). Hedrehelyen két példányát fogta Márton Zsófia. lephronia sepiaria Hufn. Általában egész Európában ritka és meglehetősen lokálisan elterjedt faj. Hernyója holt fákon élő zuzmókkal táplálkozik. Hazánkban is csak igen szórványosan találták (Kovács 1953), újabban is csak néhány helyről említik (Gilvánfa, Komlósd, Nagyharsány: Uherkovich 1976a). Hedrehelyről egyetlen példánya került elő. Ephesia nymphagoga Esp. Nyáron repül karsztbokorerdőkben (VI—VIII. hónapokban), egy nemzedékben. Elsősorban a középhegység melegebb lejtőin fordul elő (Kovács 1953, 1956, Gozmány 1970). Az idézett faunisztikai munkák újabb előfordulási adatait nem 'közlik. 1975-ben a mecseki (pécsi) Tettyén gyűjtöttem több példányát (Uherkovich 1978a).