Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Természettudomány - Keve András: A Balaton déli partjának madárvilága

486 KÉVE ANDRÁS kel). Balatonszabadi és Siófok közt 1952.V.17-én nagy csapat alacsonyan menekül a vihar elől, a siófoki zsilipnél 1953.VII.25-én 60-80 kavarog; Széplaknál 1954. V.27-én 60-80; Balatonberénynél 1962.IX.8-án erős húzás, de elszórtan; 1964.

IX.14-én füsti fecske csapatban 20-30. 161. Sárgarigó (Oriolus oriolus): GRÖSSLER a sárgarigót a somogyi oldal karakter-fajának tartja, és ebben osztom véleményét. HERMAN Somogyszentpálon 1890.IV.26-án látta az elsőt. HOMEYER a holládi erdőben találkozott vele 1892-ben. 1896-1926 közti évekből 31 adatunk van tavaszi érkezéséről, nem egy Vból, a legkorábbi: Kőröshegy, 1911.IV.5., de főleg IV. végéről. Elvonulását főleg Vlll-ból jelzik, a legkésőbbi: Enying, 1922.IX.17. A Vörsön 1936.VI.18-án gyűrűzött fiatal 1936.

IX. 15-én Zanthe szigetén került kézre. 1947-73 között V-VIII hónapokban rendszeresen és mindenütt találkoztam sárgarigóval- IV-ból csak 3 adatom van, a legkorábbi: Balatonberény, 1956.

IV.22. (cT); IX-ben is csak ötször láttam, legkésőbben: ugyanitt, 1954.IX.19. Fonyódon 1957.V1 ll.7-én 3 órakor szólalt meg, 1965.VI.27-én ugyanígy, Vl.29-én3.30 órakor, viszont napközben hallgattak. 162. Ho//ó (Corvus corax): HOMONNAY Balatonlellén 1938/39 telén és 1939 tavaszán szerzett tudomást róla. 163. Dolmányos varjú (Corvus cornix): HOMONNAY Rádpuszta körül tölgyes-szilesben 1938-ban 28 fészkét találta 3-5 tojással IV. végén, V. közepén. Az egyidejű fészekaljak fejlettsége igen nagy eltéréseket mutatott. Néha a fészkek egészen közel állottak egymáshoz. A látrányi berekben fűzfán találta fészkét, Telekinél nyárfásban, megtalálta a fonyódi helyen is, de szerinte a somogyi oldalon legtöbb dolmányos varjú jegenyére rakja fészkét. Kirepülés után a családok csapatokba tömörülnek, pl. Balatonfenyves, 1951. VIII.19. (40-45, SZIJJ). STERBETZ egy világosi V-i példány gyomrában húst, fonyódi Vl-éban: 22 Melolontha melolontha, 6 Zabrus tenebroides-t, pocokcsontokat és kukoricát talált; négy X-iben (Balatonlelle, Fonyód) kisemlős-szőrt, tücsköt és búzát; a hét lll-iban búzát és makkot. Legváltozatosabb volt egy IV-i világosi dolmányos varjú gyomortartalma: kukorica, gyommag (Echynorchoa), egércsont és csiga (Helicella). Megfigyelte Szántódon 1961 .VII.8-án, amint kagylót bontogatott. 1946—75 között mindenfelé és minden évszakban találkoztam dolmányos varjúval, nagyobb számban: Balatonberény, 1949.X.27. (30-40+10-15); 1952.XI.30. (20-25 a jégen); Jankovich-telep és Fonyódliget között, 1953.X.17. (100-150 zátonyon) stb. Ősszel vegyes csapatokban jár vetési varjakkal, csókákkal és seregélyekkel. A fonyódi mólón 1962.VI.22-én hallal láttam csőrében és VII.2-án is halászgatott itt. Behúzódik a kukoricaföldekre, pl. Balatonszentgyörgy, 1969.

VIII.29. (10-15). 164. Vetési varjú (Corvus frugilegus): HERMAN Somogyszentpálon 1890.IV.2-án egy torzcsőrű hímet lőtt (FRIVALDSZKY). KELLER Hollád és Tikos között 1920. IX.24-én egy 300-as csapatát látta dolmányos varjú, csóka és seregély társaságában. VERTSE 1942. évi katasztere szerint a somogyi oldalon Buzsákon 1000, Fonyódon 450 pár alkotott telepet. Fészkeiket rendszerint ledobálják, ha a parti üdülők parkjainak fáira rakja, így változó az állománya. A következő telepeit találtam: Balatonvilágos, 1949 (30-40 fészek); Balatonboglár, 1954 (10-15 f., leverték); Balatonlelle, 1957 (10-12 f.), 1958 (5-6 f.), 1962 (15-20 f.), 1965 (5-6 f.); Balatonmária, 1966 (15-20 f.), 1970 (20-30 f.). Balatonszentgyörgyön a vasútállomás közelében fekvő remizben 1967-ben 6 fészekkel alakult új telep, mely 1972-re 100-150 fészkessé fejlődött, és azóta is növekszik. További telepek: Fonyódliget, 1970 (50-60 f.); Siófok, 1972, 1973, 1975 (1015 f.). Már HOMONNAY is említette, hogy ősszel és télen ezrével lepi el a Balaton környékét. Nagy tömeget láttam pl. Balatonszentgyörgy vasútállomás felett a Balaton felé húzni 1975.XII.12. este (700-800), melyek azután kavarogni kezdtek, jelezve a bekövetkezendő havazást. A szentgyörgyi réten is szoktak éjszakázni, pl. 1968.XI.17. (150-200); 1969.X.12. (500-600); 1974.XII.9. (400-500); 1965.XII.7. (800-1000) stb. De éjszakázásra szívesen megy ki a jégre, pl. Balatonvilágos, 1952.111.1.; 1952.XII.27. stb. Balatonlellén viszont a magas fákat használja erre a célra, pl. 1951.

XII.10. (500-600); 1953.111.16. (450-500); 1971.XII.17. (200300); 1975.XI.26. (500-600) stb. Partmenti húzást főleg Balatonszabadi és Aliga között figyeltem meg, pl. 1951.11.10.; 1951.11.12.; 1952.11.16.; 1952.XI.6. és 29.; 1953.IX.26. stb. Ordacsehin 1970.IV.18-án a traktort kísérte kilenc, Balatonszentgyörgynél 1974.VI.21-én 810 a kaszálógépet. 165. Csóka (Coloeus monedula): SZIKLA szerint 1833-ban a fonyódi löszfalban fészkelt, ahol GRÖSSLER 1961-ben 15 párra becsülte állományát. HOMONNAY is megtalálta itt, valamint a berényi löszfalban 1936-ban (150-200 pár). A földvári löszfalon 1961-ben GROSSLER szerint 15 pár költhetett. Rendszertani vizsgálataim szerint a somogyi állomány a közép-európai С m. turrium alfajba tartozik (Balatonlelle, Kéthely), de kap délnyugat felől (C. m. spermologus) téli vendégekéi- (Kéthely, 1938.11.26. és 111.31.), valamint a gyűrűzés tanúsága szerint északkeleti vonulókat is a С m. soemmeringit. Lengyel gyűrűs, 11 éves csókát Nyimnél 1935.1.16-án lőttek. 1943—75 között mindenütt és minden hónapban láttam csókát, mely fészkel most is a löszfalakban (Balatonföldvár, Fonyód), kéményekben (Balatonszabadi, Siófok, Balatonboglár, Fonyód, Marcali stb.), faodúban (Nagyberek, Főnyed stb.). Táplálékát a rétekről hordja, költési időn kívül a vegyes varjúcsapatokkal azokat járja, pl. Ordacsehi, 1960.IX.18. (50-60). 166. Szarka (Pica pica): A parkokban, magas fákon, remizekben egyaránt fészkel az egész somogyi oldalon, és a közeli területeken elért gyűrűzési eredmények sem mutatnak 12 km-nél nagyobb mozgására. STERBETZ lil-i példányok gyomortartalmában egércsontokat, tollat, csigákat (Hellicella), kukoricát, búzát és fűféléket talált.