Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Természettudomány - Keve András: A Balaton déli partjának madárvilága

484 KÉVE ANDRÁS 151. Nagy fakopáncs (Dendrocopos maior): HOMONNAY 1938-ban fészkelve találta Balatonszemesnél. GRÖSSLER Balatonföldváron 1962.V.9-12. közt 12 m-en nyárfában látta odúját, ahová cseresznyét hordott, Kőröshegyen 10 m-en hársfában. Nagy fakopánccsal csak 50 esetben találkoztam (Balatonszabadi, Balatonföldvár, Jankovich-telep, Fonyódliget, Fonyód, Nagyberek, Balatonmária, Balatonberény, Csillagvár) a következő havi megoszlásban: lll:6; IV:4; V:2; Vl:3; Vll:7; VIII:1; IX:8; X:8; Xl:6; XII :5 esetben. Fonyódon 1955.VI.24-én egy család; 1966.XII.7-én négy kergetőzik balkáni fakopánccsal. 152. Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus): Északnyugati irányú terjeszkedésében 1949-ben érte el a Balatont és 1950-ben Vörsön és Balatonszentgyörgyön is megfigyeltem, először a somogyi oldalon. A kertek, parkok, útmenti fasorok, gyümölcsösök madara. Ennél a fajnál egyesítem saját megfigyeléseimet GRÖSSLER, GYŐRY, KIRÁLY, STERBETZ, WILL és WINDIRSCH adataival, hogy az évszámok sorrendjét ne zavarja. 14 adatot kaptam a nevezett kutatóktól, míg magam 301 adattal rendelkezem. A somogyi oldalon 1950.

II.22-én Vörsön és Balatonszentgyörgyön láttam, ezután a megfigyelések időbeli sorrendje a következő — természetesen az évszámok nem okvetlen a megjelenése időpontját, hanem az első megfigyelés évét jelentik —: 1950: Balatonberény; 1952: Fonyód; 1957: Balatonvilágos, Szántód; 1959: Siófok; 1960: Balatonszabadi, Zamárdi; 1961: Szántód, Jankovich-telep; 1962: Balatonlelle, Fonyódliget, Balatonszemes; 1964: Bélatelep, Gamásza; 1965: Balatonfenyves; 1966: Balatonföldvár; 1968: őszöd. Saját megfigyeléseim havi megoszlása: l:4; II :8; 111:15; IV:28; V:15; Vl:77; VII :45; VIII :20; IX:25; X:23; Xl:29; XII :12 eset. Családokat láttam Fonyódon 1955. VI.23. és 28.; 1958.VI.26. és VII.4.; 1966.VI.18.; 1962. VI.19-én a fiókák szólnak odújukból; Balatonlelle (1964.VI.28.) az odú bálványfában. Dobolását hallottam: Fonyód, 1958.VII.8.; 1965.VI.23.; Jankovich-telep, 1962.111.25. Fonyódon 1966.VI. 18-án nemcsak dobol, de szárnyait is teregeti. Verekedéseket figyeltem meg: Fonyód, 1959.VII.8. (zöld küllővel); 1965.IV.4. (3); 1966. XII.7. (egy kergetőzik 4 maior-ral); Balatonberény, 1967.IV.17. (cfc?9); 1967.XI.12.(cf maior-ral). Láttam balkáni fakopáncsot kéményen is ülni (Balatonszentgyörgy, 1969.VI.13.). 153. Közép fakopáncs (Dendrocopos médius): HERMAN Somogyszentpálon (1890.111.1.), WINDIRSCH a Csillagvárnál (1966.VI.29.) figyelte meg. 154. Kis fakopáncs (Dendrocopos minor): Balatonszentgyörgy vasútállomásnál 1950.

III.7-én láttam egy tojót. STERBETZ Zamárdinál 1960.VII.9-én egyet, WINDIRSCH a Csillagvárnál 1966.VI.29. és Vll.6-án kettőt figyelt meg, RÉKÁSI Alsó-Bélatelep kertjeiben 1976. VIII. 12-én egyet. 155. Búbos pacsirta (Galerida eristata): Somogyszentpálról HOMEYER említi (1892.V.27.). HOMONNAY (1940) szerint gyakori fészkelő a kultúrtermeteken, amit GRÖSSLER is aláhúz, megállapítva, hogy a somogyi példányok világosabbak a németeknél. SASVÁRI az általam Balatonszentgyörgy vasútállomásnál gyűjtött példányt (1954.

XI.16., verekedés közben drótnak repült) G. cr. eristata tenuirostris-nak határozta meg. STERBETZ Zamárdinál 1957.VI 1.19-én a Balaton felett Tihany felől közeledő és a parton leereszkedő példányt látott. Én AI igától Balatonszentgyörgyig 1946—74 között 148 alkalommal láttam búbos pacsirtát a következő havi megoszlásban: l:5; ll:5; lll:5; IV:13; V:12; VI : 11 ; VII :15; VIII :3; IX: 11 ; X:29; Xl:24; XII :5 eset. Általában a kultúrterületeken utak vagy vasúti sínek mellett, de láttam a parti köveken is (Balatonföldvár, 1957. П.6., 2 db). A Sós-tó mellett is mutatkozott: 1959.VI. 24., VII.2. és 3.; 1961 .VIII. 16. (4x2); X.29. (5-6). Az egyik Sós-tói példány feltűnően homokszínű volt. 156. Erdei pacsirta (Lullula arborea): HOMONNAY Rádpusztánál figyelt meg néhányat 1938.IV.30-án; Fonyódon 1940.11.2-án lőtt SZALAY kettőt, a Várhegyen fészkel is SCHENK szerint. 157. Mezei pacsirta (Aluda arvensis): HOMONNAY szerint gyakori a somogyi oldalon a szántókon, ősszel pedig a tarlókon. Az általa gyűjtött rádi példányok A. a. lunata BREHM, 1842, alfajnak bizonyultak, HERMAN Somogyszentpálon 1890.

II.20-án látta az elsőket. Ugyanitt HOMEYER 1892.V.27-én megfigyelte, amint két pacsirta egy tövisszúrót kergetett. GRÖSSLER 1961es tapasztalatai szerint bár gyakori, de korántsem anynyira, mint Németországban. 1907—1926 közti évekből 23 érkezési adatunk van II—lll-ból, a legkorábbi: Vörs, 1908.11.4. Elvonulását csak BESSENYEY jelentette Enyingről: 1921.X.20.; 1922.X.8. 1947-73 közötti 109 megfigyelésem havi megoszlása: 1:1; 111:18; IV:20; V:18; Vl:17; Vll:6; Vlll:1; IX:5; X:18; XI :4; XI1:1 eset. A legkorábbi: Balatonberény, 1953.1.20. (6); a legkésőbbi 1952.XII.30. (1). Általában III-ban végeztem az első megfigyelést, s pl. feljegyeztem, hogy 1971.11.13-19. közt sehol se mutatkozott pacsirta, vagy hogy Balatonberénynél 1958.1 II.25-én a Balaton jege felett énekelt. Legnagyobb csapatait Balatonszentgyörgynél láttam a Balaton felett (60-80) 1958.X.30-án; a rét felett 100-120 1964.111.16-án, amikor egyes párok szemmel láthatóan már elfoglalták revirjüket. Balatonberénynél 1952.X.25-én is láttam a Balaton felett egy 20—25-ös csapatot húzni. Balatonlellén 1964.

VI.26-án hajnali 3 órakor kezdett énekelni, VI.27-én holdvilágos éjszakán egész éjjel énekelt. 158. Füsti fecske (Hirundo rustica): A füsti fecske természetesen a községek lakója, s bár az istállózás csökkenése kihatott állományára, urbanizációs jeleket is mutat. SEMADAM 1966.VII.5-10. közt megfigyelte Siófokon, hogy a fészke közelében égő neonlámpa megfordította életritmusát, azaz a fecskék éjjel vadásztak a lámpa körül, öt fiókájukat is éjjel etették, nappal aludtak. Az 1890-1926 közötti esztendőkből 64 érkezési adatunk van a somogyi oldalról, kiegészítve, hogy mikor kereste fel először fészkét, ami nagyon változó. Az adatok lll-IV. hónapokból származnak, a legkorábbi: Balatonszabadi, 1898.111.12. Ezekből az évekből 14 elvonulás! adattal is rendelkezünk, a legkésőb-