Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Természettudomány - Keve András: A Balaton déli partjának madárvilága
A BALATON DÉLI PARTJÁNAK MADÁRVILÁGA 463 KELLER már keveset fordult meg a Balatonnak ezen a partján, de publikált adatokat Balatonszentgyörgy, Hollód, Tikos és Sávoly határából. 1936-40 között HOMONNAY az irmapusztai és földvári halastavakon kívül főleg Rádpuszta környékét és a szántódi berket tanulmányozta. 1941-43 között sokat jártuk PÁTKAI-val és VERTSEvel a zamá rdi fövenypartot, CLAUD THIBAUT DE MAISIÉRES is csatlakozott hozzánk. Ebből az időből sok adatot kaptunk KADA ISTVÁN, KLASZ IVÁN, MÉHES GÉZA és SIKÓ SZILÁRD kollégáktól, a Nagyberek környékéről, valamint NEMESTÓTHY-SZABÓ GYÖRGYtől Balatonszentgyörgyről. Egy előkerült jegyzetlap mutatja, hogy VASVÁRI is járt náluk. BARTHOS GYULA több tanulmányt írt Buzsák, valamint Zamárdi környékéről, AGÁRDI a Nagyberekről, GROSSLER pedig 1961-es útjáról számolt be. 1946 óta magam a part legtöbb pontján megfordultam, rendszeresen azonban a Balatonszentgyörgy és Balatonberény közötti partot, valamint Fonyódot látogattam, hosszabb időt sikerült eltöltenem Bala'tonszabadin és Balatonlellén is. Igen hálás vagyok azoknak, akik azóta adatokat adtak át nekem: W. BERG, BOGDÁN LÁSZLÓ, FARKAS TIBOR, DR. GYÖRY JENŐ, D. HERMANN, KIRÁLY IVÁN, DR. PÁTKAI IMRE, SCHMIDT EGON, DR. STERBETZ ISTVÁN, DR. SZIJJ JÓZSEF, DR. SZIJJ LÁSZLÓ, DR. TAMÁS JÁNOS, DR. VERTSE ALBERT, WARGA KÁLMÁN, G. WINDIRSCH, WILCSEK JÓZSEF. Még további kutatást kívánnak a somogyi dombok erdőségei és a változó arculatú Nagyberek, mely újabban ismét felkeltette a természetvédelem érdeklődését. Megfigyelt madárfajok: 1. Sarki búvár (Gavia arctica): Marcaliból (1930. XI. 22.) és Siófokról (1931.XII.31., 1932.1.1., VASVÁRI) voltak régebbi adatok. Magam Balatonberény előtt 1950. XII.27. (1) és 1952.XI.10. (2+1), Bélatelep előtti vízen 1955.XII.13. (2) és a fonyódi mólónál 1958.XI.21. (1) és 1970.X 1.20-án (2 db) láttam. 2. Kis vöcsök (Podiceps ruficollis): HERMAN Varjaskérnél 1890.IV.7-én gyűjtötte; HOMONNAY (1940) szerint költ a berkekben. 9 ízben találkoztam kis vöcsökkel főleg Balatonberénynél és a Szentgyörgyi-öbölben a Balaton vizén, valamint a Balatonszentgyörgy vasútállomás melletti mocsárban. Legkésőbb Berénynél 1952.XI. 10-én láttam. A fonyódi kikötőben észlelt két példány adata még tavaszi vonulásra utal. (1957.IV. 12.) 3. Feícefenya /ш vöcsök (Podiceps nigricollis): LOVASSY 1895-ben a Sós-tó állományát 2 párra becsülte. HERMAN az első tavaszi érkezőket Somogyszentpálnál 1890.111.27-én látta, GAAL Balatonlellénél 1896. 111.26-án. Én a Balaton vízén csak ötször találkoztam vele, mindig vonulási időben, legkésőbbi megfigyelésem: Balatonberény, 1958.XI.24 (3 db). 4. Búbos vöcsök (Podiceps eristatus): LOVASSY és HOMONNAY szerint a parti nádasokban és a berkekben egyaránt fészkel, az utóbbira példa a szántódi berek. GAAL legkorábbi tavaszi adata: Balatonlelle, 1896.111.26. A búbos vöcsök őszi eltűnése és tavaszi megjelenése tapasztalatom szerint a tó befagyásának és felengedésének függvénye. 1947-75 között a Balaton déli partjának csaknem összes pontján 247 esetben találkoztam búbos vöcsökkel vagy kaptam híreket róla. Az esetek legnagyobb száma (78) IV-ra esik, legkorábban 1951. III.16-án (1) Balatonberénynél, legkésőbben ugyanott 1961 .XI 1.12-én (1) láttam. A már több ízben leírt őszi tömörülését (20-25) dankasirályokkal 1961.X.5-én észleltem a fonyódi mólónál. Megjegyezhetem továbbá, hogy 1963. VII.6-án 3 példánnyal találkoztam a Sós-tón. 5. Vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena): A halastavakon kívül csak HERMAN említi tavaszi érkezését Somogyszentpálról 1890. III.21-én, valamint BESSENYEY 1922. Ill.23-án Enyingnél. 6. Rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus): GROSSINGER (1793) írja: ,,. . . in paludibus Balatoni circumfusis . . ." MACHAY közleménye szerint Enying határában 1950.X-ben lőttek egy fiatal tojót. 7. Nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo): A faj csak 1947-ben telepedett meg a Kis-Balatonban, nincsenek is korábbi közlések előfordulásáról. Azóta azonban a Kis-Balatontól az irmapusztai halastavakig rendszeres a mozgásuk a Balaton felett, hazatérőben gyakran átrepülik a fonyódi hegyet is. 1948-73 között 134 esetben, főleg IV-ben (34), tehát etetés idején láttam áthúzó példányokat vagy csapatókat, pl. Balatonberény előtt 1960.IV.3-án (16, max. 5 egy csapatban), 1956.IV.23-án (24) stb. Az ugyanitt levő zátonyon 1952. IV.20-án 4 pihen, utána begyalogol a vízbe, s ott úszkál. Legkorábban is itt láttam őket 1959.111.6. (2), legkésőbben Balatonfenyvesnél 1964.XI.21. (1). 8. Szürke gém (Ardea cinerea): A halastavakat kivéve a déli parton legfeljebb a Nagyberekben fészkel, a többi területet csak táplálékszerző útján érinti. HERMAN 1890-ben Nagy Drenyavárnál találta telepét a Nagyberekben. Számos jelentést találunk tavaszi érkezéséről, melyek közül a legkorábbi: Balatonlelle, 1896.111.9. (GAAL), de vannak IV-i adatok is. A legkésőbbi elvonulás: Enying, 1921.X.14. (BESSENYEY.) Magam - eltekintve a halastavaktól — 241 esetben találkoztam szürke gémmel, legtöbbször IV—V-ben (49, 50), illetve IX-ben (47), legkorábban balatonszentgyörgyiöböi, 1959.III.6. (1), legkésőbben Balatonberény, 1968. XI.17. (1), de még 1961. XI.14-én is Fonyód felett 32+ 12-es ékek húztak át. Gamászától Balatonszentgyörgyig mindenfelé láttam a Balaton felett, sőt a Sóstón is (1P60.VII.2., 2 db). Kiülnek pihenni a zátonyokra (pl. Balatonberény, 1950.XI.9., 1; 1956.IV.22., 1; Balatonszentgyörgy, 1951.VI.5., 4 db stb.), sőt láttam, hogy a vízre is leszáll (Fonyód, 1955.VI.27.). Sokat vadászgat a réteken is. 9. Vörös gém (Ardea purpurea): A halastavak kivételével a déli partot korántsem látogatja olyan gyak-