Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Képzőművészet - Síj Béla: Gulácsy Lajos művei a Somogyi Képtár gyűjteményében I. (Az álomkép című ceruzarajz)

GULÁCSY LAJOS MŰVEI A SOMOGYI KÉPTÁR GYŰJTEMÉNYÉBEN I. 457 rarfaelitákra tett hatását is méltányolja, de amikor Botticellinek a szecessziós mesterek közti újraértékelését vizsgálja, csak negatív jelenségeket lát, tehát elutasít. A RENESZÁNSZ SZIMBOLIKA VÉNUSZ ÉRTELMEZÉSE A TAVASZ ÉS A VÉNUSZ SZÜLETÉSE CÍMŰ FESTMÉNYEKEN Újra visszatérve Gulácsy Álomkép című rajzához, s folytatva a rajzon látható „Botticellesque" vonások vizsgálatát, most már szélesebb körű kapcsolatot érzékelhetünk művészünk törekvései és Botticelli alkotói világa, illetőleg a XV. század végi firenzei vezető szellemi réteg esztétikai látása között. Bizonyára túloznánk, ha akár csak föltételeznénk is, hogy Gulácsy tanulmányozta a Villa Careggi filozófusainak írásait vagy az őket értelmező későbbi kutatók murhkáiit. Ez azért sem vallószínű, mert nem vizsgálta például Botticelli műveinek technikai sajátságait vagy faktúrájuk milyenségét sem. Pedig, mint láttuk, Botticellit nagyon szerette. Valahogy inkább a művek szellemisége ragadta csodálkozásra és meghatódásra. S valahogy inkább a formákon átderengő rejtélyes allegorikus, szimbolikus tartalom ösztönös megsejtésével, újraélésével és átértelmezésével válaszolt a művekből feléje áradó hatásra. Az elmondhatatlan ragadta meg e művekben, s ennek megformálására törekedve sáfárkodott az élményekből leszűrhető tanulsággal. Azt nem tudjuk pontosan, hogy mit jelentett számára Botticelli művein a formákon átderengő rejtélyes, allegorikus, szimbolikus tartalom, de a Tavasz és a Vénusz születése című festményeket alighanem joggal neveztük meg, mint olyanokat, amelyek megragadhatták az Álomkép rajzolásakor. Mind a két festmény Vénusz-ábrázolás volt, tehát mindkettő a szerelemmel összefüggő mondanivalót jelképez. Mégsem mindegy, hogy a kettő közül melyik hathatott jobban Gulácsyra. Ha pedig mindkettőből merített, akkor nem volna mellékes annak a kérdésnek a föltevése sem, hogy a formai átvételeken kívül kimutathatunk-e vagy egyáltalán föltételezhetünk-e Botticellitől származó eszm e i jellegű ihletést Gulácsy művészetében — elsősorban nőábrázolásaiban és általában a férfi és nő kapcsolatát megjelenítő művein. Közelebb jutunk célunkhoz, ha figyelembe vesszük, hogy a reneszánsz szimbolika kétféle Vénusz-ábrázolást ismert, s ezt Botticelli is tudta. Az egyik a ruhátlanul megjelenő Vénusz, ő testesíti meg a mennyei szerelmet, a Venus Ceolestit, aki Uranusnak tengerbe hulló véréből, tehát természetfölötti módon született, s az embereket a természetfölötti szépség megismerésére serkentette. A másik a felöltözött Vénusz, aki Jupiter és Juno leánya, és M. Ficino szerint a Venus Humanitas-nak, a materiális szépségnek a befogadására, az emberek közti vonzalomra tesz képessé: az az ember, aki ezt eléri, boldog lesz. A PLATÓNI SZERELEMTAN-ÁBRÁZOLÁS KÉRDÉSE A két Botticelli-festményt a szakirodalom összetartozó együttesnek tekinti, s benne a platóni szerelemtannak az ábrázolását látja. Az a kérdés is fölmerülhet, hogy tekinthetjük-e Vénusz-ábrázolásnak Gulácsy „Botticellesque" nőalak^ ját, holott az almát tart a kezében. Feleletünkben vegyük számításba, hogy Gulácsy általában szabadon költi át a kapott ihletést, mégpedig formai és tartalmi elemeiben egyaránt. Eszerint a kézben tartott alma ellenére is felidéződhet bennünk Vénusz a

Ikaja is, ha egyéb szempont nem mond ellene. Gulácsy nőalakja majdnem ruhátlan, csak térdét és felső lábszárát meg a hátát takarja köpenyének egy kis része. Talán ebben az egy figurában kívánta egybefogni a reneszánsz szimboli'kából megismert 'kétfajta megszemélyesített szerelmet. Azt is, amely a természetfölötti szépség megismerésében segít (s őt a művészpályáján segíti), meg azt is, amely az anyag'i, testi szépség oldaláról határozza meg az embert. Ha föltevéseink helytállónak bizonyulnak, akárcsak részben is, felvetődhet a kérdés: vajon Gulácsy nőábrázolásain, s férfi és a nő kapcsolatait megjelenítő későbbi alkotásain van-e valamilyen nyoma a platóni szerelemtan ábrázolásának vagy az azt valamennyire is megsejtető előadásnak. Abban a szellemi közegben, amelyben az általa megismert és már első firenzei tartózkodása alatt megszeretett mesterek dolgoztak, ez a filozófiai irányzat különösen erősen hatott. UTALÁS A SOMOGYI KÉPTÁR TOVÁBBI GULÁCSY-MŰVEIRE A Somogyi Képtár gyűjteményének egy másik Gulácsy-műve — amellyel majd más alkalommal szeretnénk foglalkozni — ugyancsak ruhátlan nőket ábrázol. Két erőteljes, zömök nőalak látható Dionüszosznak, a mámorító ital istenének és a sípját fúvó Pannák a társaságában. Az ilyen mitológiai jeleneteket általában az érzéki örömök és vigalmak megjelenítésének vágya szülte a képeken. Ez a mű másfajta megközelítést és értelmezést enged meg, mint az Álomkép. — A harmadik mű, amellyel szintén foglalkozni szeretnénk egyszer még, egy vázlatosan megfestett olajkép lesz, s rajta Dante arcképe. Említettük Gulácsyról, hogy első firenzei esztendejében Dante-illusztrációkat is készített. Ma már széles körben ismeretes a Dante szerelmeseit, Francescát és Paolót megörökítő színezett rajza 1903-ból. Ezenkívül ismeretes valamennyire a Dantét ábrázoló szép szoborportréja. Dante emlékét Botticelli idejében és általában a quattrocento második felében nagy tisztelet övezte. A Villa Careggi filozófusai platonista kommentárt készítettek az Isteni színjátékhoz, Botticelli pedig utolsó korszakának talán legjelentősebb műveként illusztrációkkal díszítette a mű mindhárom részét.