Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Képzőművészet - Síj Béla: Gulácsy Lajos művei a Somogyi Képtár gyűjteményében I. (Az álomkép című ceruzarajz)

450 SZU BÉLA erőt — amely iránt már pályakezdése idején fogékony volt - nyomon követhette volna. Később (1910 táján) maga Gulácsy fejezte ki saját írásaiban Rippl-Rónai iránti tiszteletét, de pályakezdése idején a mester alig tett rá hatást. Érthetőbb, hogy a nagybányai mesterek munkásságában még kevesebb követni valót talált. Az ő szecessziós elemektől átjárt naturalista-impresszionistarealista színezetű művészetükben a gondos rajz, a biztos anatómiai érzék, az atmoszférikus hatások érzékeltetése mind olyan vonás volt, amely a fiatal Gulácsyt kevéssé vonzotta. Jóllehet őket is nagy távolság választotta el az akadémikus szemlélettől, s munkásságuk korszakalkotó a magyar festészet megújulásában, mégis jobban védték az ábrázolásnak impresszionista és naturalista (tehát a XIX. század felé visszanyúló) vívmányait, mint Gulácsy. A látvány tisztelete és a szimbólumkeresés közül az előbbire esett a nagyobb hangsúly. És ismét csak később, 1906—1907 táján látjuk azt, hogy Gulácsy felfigyelt Ferenczy Károly sejtelmes színvilágára. A történelmi festészetet ápoló mesterek sem hatottak Gulácsyra kimutatható módon. Az ő történetiségigénye merőben más volt, mint a hivatalos megbízásokra dolgozó és valóságos történelmi eseményeket megörökítő festőké. Ahogy a századvég múltat idéző haladó írója már nem az objektív tényeket írta meg műveiben (ellentétben a századközép romantikus írójával), mert már kevéssé akart történelmi példákat állítani az olvasó elé, s nem akart műveivel közvetlenül buzdítani hazafiságra, úgy Gulácsy sem a történeti tények megjelenítéséért kereste az elmúlt időket. Inkább a képzeletében visszaidézett és látni vagy megpillantani vélt történéseket, emlékeket, emléktöredékeket és magát az emlékezésnek, a múlt iránti nosztalgiának az élményét jelenítette meg. Ez a fajta „történetiség" Gulácsy pályakezdése idején kevéssé számíthatott megértésre a hagyományos történelmi festészet hivatalos igényeit kielégítő festők munkássága közepette. Amikor Gulácsy először ment Itáliába, idehaza egy szecessziós színezetű művészi csoportosulás volt megalakulóban Gödöllőn. Ennek a csoportosulásnak a mesterei szintén nagy szeretettel fordultak a Raffaello előtti festők munkássága felé, őket is megihlették a középkornak és a reneszánsznak az emlékei, a trecento és quattrocento áhítatos világa, egyetemes érvényű világszemlélete. A vallásos világkép iránti tiszteletük még tovább erősítette bennük ezt a vonást. Úgy látszik azonban, hogy Gulácsy közöttük sem találta volna meg a boldogulás útját. Ök misztikus képzelgéseik ellenére is jóval precízebbek és kiszámítottabbak voltak. Táblaképi feladatok, sokszorosított grafikai megrendelések, miniatúraszerű illusztrációk és monumentális feladatok egyaránt foglalkoztatták őket, néprajzi díszítőelemeket gyűjtő és felhasználó munka, s kézműipari termelés mind-mind helyet kapott tevékenységükben, Közben sok igazi értéket is felmutattak. Gulácsy részben szertelenebb, részben érzékenyebb, líraibb alkat volt, transzcendens lelkület nélkül is átszellemítette műveit, s nem volt olyan óvatosan áhítatos, egyszersmind gyakorlatias lény, mint amazok. Mindezt meggondolva jobban megértjük, hogy Gulácsy a gödöllői művészek körében sem találta volna fel magát, épp ezért Itáliából való gyakori visszatérései alkalmával sem közeledett feléjük, bár Körösfői Kriesch Aladárról nagy megbecsüléssel írt későbbi éveiben. Végül megállapíthatjuk, hogy kétségtelenül találhatott sok elutasító vagy egyéniségének nem megfelelő mozzanatot a hazai képzőművészeti életben. Ez fokozhatta benne az elvágyódás érzését, s anélkül, hogy részletesen felmérte volna az itthoni haladó művészek közt esetleg kínálkozó lehetőségeit, elindult a sokaktól körülrajongott földre. BOTTICELLI ALKOTÁSAINAK ÉS A FIRENZEI KÉSŐI QUATTROCENTO SZELLEMI ÉLETÉNEK HATÁSA GULÁCSY MŰVÉSZETÉRE Visszatérve az Álomkép című rajzra, s azon az itáliai környezetben kapott ihletések nyomait keresve, leginkább a szép testű nő alakját kell említenünk. E nő alakja, s bal karjának tartása elárulja, hogy művészünk merített Botticelli Vénusz születése című festményéből, s ugyancsak a Tavasz című festményből. Az Álomkép nőjének testtartása ugyanis akár szabad tükörképe lehetne a Tavasz jobb oldalán előre lendülő Flóra alakjának és testtartásának. Hasonló testtartású nőt találunk Botticelli Rágalom című festményén a középtengelytől egy kissé balra. Úgy tetszik, észrevételünket megerősíti az a körülmény, hogy Gulácsy más jelét is adta Botticelli iránti tiszteletének. Első firenzei tartózkodása idején — 1904ben - festette Fohász című olajképét. A mű felső jobb sarkába őmaga írta: ,,Másolat Sandro Botticelli után. (Részlet). Firenze 1904. ápr. 16." Firenzéből küldött levelei közt említi is ezt a művét: ,,Egy Botticelli Sandro képet másolok, nagyon sokat tanulok rajta, egészen o'yan irányú mű, mint az én ábrándos képeim."

10 Látható, hogy őmaga is érzi és talán óhajtja is e rokonságot. (Juhász Gyula néhány év múlva ,,az égi Bot ticellesque képek érzékeny lelkű, finom álmodóját" látja Gulácsyban !)

u Mielőtt jobban megnéznénk az Álomkép „Botticellesque" nőalakját, s keresnénk rajta a Gulácsyra jellemző és Botticeilire valamennyire is emlékeztető vonásokat, érdemes megállnunk a Fohász című festménynél, s keresni keletkezésének történetét. A festményen látható figura arcának határozott formái, tekintetének komolysága, alakjának nyugodt tartása a 10. Gulácsy Lajos levelei. Országos Széchényi Könyvcár 11. JUHÁSZ GY.: A Magyar Művészet kiállítása. Szabadság Fond 124. ' 1908. április 4.