Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Irodalom - Szíjártó István: Adalékok Sipos Gyula költői pályájának jobb megismeréséhez.

ADALÉKOK SIPOS GYULA KÖLTŐI PÁLYÁJÁNAK JOBB MEGISMERÉSÉHEZ 429 Fischer Ferenc tejet ivott és szótlanul végighallgatott bennünket. Elmondtuk, hogy milyen riadalmat váltott ki a letartóztatás az egyetemisták között, bizonykodtunk, hogy Gyenes ártatlan. Végül a belügyminiszter a nagy asztalhoz ment, fölemelt egy telefonkagylót, tárcsázás nélkül bemondta a nevet, dünnyögött: igen, igen. Aztán visszajött a kis asztalhoz, széttárta karját és ennyit mondott: — Minden fehér nyájban akadhat egy fekete bárány. Ezzel véget ért a kihallgatás."

60 A kollégistáknak nem lehettek illúzióik a hatalmat illetően, miként az általános zűrzavarban 1944. március 19-ének szomorú vasárnapján, a német megszállás óráiban is gyorsan találtak feladatokat maguknak. A németek már éjszaka folyamán megszállták a főváros fontos pontjait, s hamarosan az is kiderült, hogy Horthy Hitlernél van, Kállayék semmiféle ellenállást nem kockáztatnak. Ahogy egy ellenzéki politikus mondta: „Ezért az országért koronás királyok haltak meg, és most egy ilyen vén trottliért mindent elveszítünk." És a riadt pestiek láthatták a fürge kis német autókat, amint megállnak egy-egy ház előtt, fegyveres katonák nézik a címet, magyar embereket hurcolnák ki és visznek magukkal. „Délelőtt bejött a kollégiumba Erdei Ferenc és felesége, hogy hírt hozzon, vagy hírt halljon? — aztán még több író és politikus barátunk is benézett hozzánk. Már tudtuk, hogy q németek kész listával, előre fölírt címekkel dolgoznak, és hogy a sváb-hegyi Majestic szálló tele van lefogott baloldali magyarokkal. A kollégium vezetőinek jó félét már hónapokkal ezelőtt behívták katonának, rám hárult az igazgatóság gondja. A megmaradt vezetőséggel úgy határoztunk, első dolgunk, hogy biztonságba helyezzük azokat a kollégistákat, akiknek letartóztatása leginkább várható volt. Annyi időre legalább, amíg tájékozódni tudunk. A már illegalitásban élő Donath Ferencet, Fehér Lajost, akik a Kommunisták Magyarországi Pártja részéről külső irányítóink voltak, érthetően nem találtuk ezen a napon, közvetlen pártösszekötőnk Béki Ernő - emlékezetem szerint - ugyancsak néhány ember ideiglenes élbújtatását javasolta. Közben a legveszedelmesebb iratokat megsemmisítjük - Gyenes Antal, Tőkés Ottó, Kovács Gyula fő közreműködésével mi címeztük a kollégiumban és mi adtuk postára a békepárti röpcédulá'k egy részét - kommunista ideológiai és szépirodalmi könyveinket elrejtjük (sajnos máig sem kerültek elő); megnyugtatjuk a fiatalokat, voltak, akik csak féléve kerültek a kollégiumba - fölkészülünk a teljes kiürítésre és arra, hogy továbbra is kapcsolatban maradjunk, de előkészítjük azt is, hogy akár egy nap alatt mindenki újra munkába állhasson, értem ezen a politikai munkát" - emlékezik Sipos Gyula, aki 1943-44-ben a katonai szolgálatot teljesítő Kardos László helyett a kollégium vezetője volt. A németek a megszállás harmadik hónapjában már 60. Útközben. 1971. V. évf. 1. félmillió könyvet küldtek zúzdába. 2500 könyvtárból 3100 szerzőt helyeztek a pröScribáltak listájára. Eddigre azonban a magyar szellemi élet java már rendezte hadsorait. A Nyugat utódjául jelentkező Magyar Csillag negyvennyolc számában (1941 és 1944 között) száznál több író kapott lehetőséget hitvallásra. Az 1943 májusi számban közölt együttes vallomás nemcsak hét író (Illés Endre, Illyés, Kodolányi, Márai, Tamási, Veres Péter és Zilahy), de a magyar szellemi élet javának véleménye: „Egyedül a szellem méltóságát, a gondolkodás, a beszéd és az írás színvonalát szeretnénk fegyelmezetten s oly sok veszély között megőrizni. Meg kell őriznünk, mert úgy hisszük, hogy a szellem erkölcsi tekintélyére még nagyobb szükség lesz akkor, amikor megújult nemzeteket kell majd teremteni, igazságos magyar és emberi társadalmat, valóban édes Hazát a dolgozó magyaroknak . . ."

61 Ezért nagyon fontos idéznünk Kardos László 1945 őszén, a legújabb magyar líráról szóló előadásának fő gondolatát: „Az új magyar líra - elhanyagolható kivételeket leszámítva — teljes egészében az emberi haladás, a humanista szabadság és a szociális igazság pártján állott. Ez vigasztal és fölemel. Mikor vak és vad csordák módjára tévelyegtünk a lélek nehéz éjszakáiban, a magyar költők helyükön ragyogtak az örök égboltozaton. Bár láttuk volna: őket, bár figyeltünk volna rájuk." Alig egy hónap telik ei, s a belügyminiszter felfüggeszti a Györffy Kollégium autonómiáját.

62 A kollégisták azonban nem kívántak a kijelölt kormánybiztos gyámsága alatt lakni és szétköltöztek. A haladó diákság ellen megindult hajsza nem korlátozódott pusztán a Györffy-kollégistákra, hiszen az „Egyedül vagyunk" (1944. május 14.) egyik cikke ilyen hangzatos címmel jelent meg: „Változtatást a balfelé tévelyedett Eötvös kollégiumban!" 1944 nyara „fent" és „lent" egyaránt a tájékozódás időszaka volt. Donáth-tól Dobi Istvánig, Fehér Lajostól Dessewffy grófig, Kovács Imrétől Somogyi Imréig hamarosan megtalálták egymást az újat akarók. Nehezebben találtak egymásra, de életre-halálra tartós szövetséget leltek a Szabad Szó köréből, a Györffy-koílégisták baráti köréből származó egyszerű emberekkel. Sipos Gyula Egyed Imrével járta a DélDunántúlt, Pécstől Kanizsáig, legfőként a Dráva mentét. Kanizsán talált rá a „drávai hídra". Gyerekkori gimnazista és kollégista barátja, Horváth Lajos (1942ben a Györffy Kollégium megbízott igazgatója, 194344-ben a Györffy Népfőiskola vezetője) vezette el Vendel bátyjához, aki először beszélt neki a „doni futókról", akik a Don-kanyari katasztrófa után megtanulták gyűlölni a hitleristákat. így tudták meg, hogy mentek már át innen emberek Titóékhoz, s számíthatnak rájuk, ha embereket kell átvinni vagy elrejteni. Fegyvereket, puskát és kézigránátot is tudnak szerezni. Al61. Vásárhelyi Miklós: A szellemi ellenállás kérdéséhez. Literature. 1975/3-4. 70-71. о. 62. A Magyarság híre és MTI-jelentés. 1944. április 22.