Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Irodalom - Szíjártó István: Adalékok Sipos Gyula költői pályájának jobb megismeréséhez.

416 SZÍJÁRTÓ ISTVÁN ládi földtulajdont tilos elidegeníteni) a négy százalékos országos átlaggal szemben Somogyban a megye tizenhét százalékára terjedt ki, s így Somogy volt az ország legnagyobb hitbizományi megyéje. A megyei és közvetve a városi vezetés azon réteg hangját erősítette fel mértéktelenül, mely szellemi igénytelenséget, megtervezett középszerűséget hirdetett. Néhány itt alkotó művész, irodalomtanár, a helyi sajtó egy-két munkatársa próbálkozott szellemi szigetteremtéssel, s újságcikkekben, novellákban, tanáriszoba-beli beszélgetésékben előkerültek a hivatalosan lefojtott gondok (évekkel korábban az egyik helyi lap főszerkesztőjét azért menesztették, „mert árt a város érdekeinek, ha megírja a visszaéléseket"). Ahol vannak csúcsok, ott a tévelygő — ha figyelmesen körülnéz — könnyen tájékozódik. Kaposvár irodalmi életéből hiányoznak a mércét adó (vagy adható) csúcsok, s ezzel már törvényszerűen hiányoznak a fogódzók is, melyek az irodalomtörténész rendszerező munkáját megkönnyítik. Irodalmunk háromnegyedszázados távlatából is mértékadó egyéniségei csak érintették a várost, az üstökösök csak átsuhantak, az állócsillagok pedig meglehetősen szerény fényűek voltak. Milyen volt az itt élő szellemi emberek helyzete? Milyenek voltak a munkafeltételeik? Milyen igényeket támasztottak önmagukkal és környezetükkel szemben, s hol az a pont, amikor elvesztették a mértéket, s az örökkévalóságot — mint Bernáth Aurél írta — átszabták a helyi viszonyokra? (Ez utóbbi a legizgatóbb, mere ma is az minden provincializmus első számú ismérve.) Milyen mértékben hibáztathatjuk az olyan személyiséget, aki lemondott az alkotó gondolkodásról, s mennyire felelős ezért környezete? Sipos 1931 és 1939 között volt kaposi gimnazista. Az iskolai évkönyvek tanúsága szerint 1931-ben, amikor tanulmányait megkezdte a pécsi tankerülethez tartozó Somssich Pál Állami Gimnázium 1. b. osztályában, egy 56-os létszámú osztály 46-os anyakönyvi sorszámú növendéke. Rajzból volt közepes, testnevelésből és természetrajzból jó, a többi tárgyból jeles. Osztályfőnöke az ekkor már 34 éves tanári gyakorlattal rendelkező Krebsz Ernő magyar—német szakos, a kisváros legendás tanáregyénisége, akit óriás bajuszáról csak ,,Jóká"-nak neveztek. Nyugalomba vonulása után az osztályt ötödiktől átvette a nagy tudású, latin-görög szakos, címzetes igazgató, Pintér Lajos. Szigorú tanár hírében állt („Sintér tanár úr"), de a férfikora javában levő 'igényes nevelőnek igen sokat köszönnek ma is volt diákjai. Sipos Gyula hármasok17. Szijártó István: Tallózás a kaposvári gimn. diákújságja iban. Somogyi Néplap. 1969. február 9. 18. Hetyei József dr. maga is írogató, a skandináv irodalommal elmélyültebben foglalkozó, nagyszerű irodalomszervező tanár volt. Merényi Oszkárral és Biczó Ferenccel együtt szervezték a helyi irodalmi életet. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság főtitkára. „Kultúra, erkölcs, magyarság" című tanulmányát 1938ban a Társaság jelentette meg. A népi írók jobbszárka I megtűzdelt hatodikos bizonyítványa (az osztályfőnök szaktárgyaiból is hármasai voltak) jelzi, hogy érdeklődése ekkor már megoszlott a tanulás és más, számára fontosabb dolgok között. Itt jelentek meg első versei egy sokszorosított osztályújságban, a hatás (6-ás) címűben, melyet Hanák Péter barátjával, az osztály legkiválóbb tanulójával (az ismert történészszel) szerkesztett. Bár egy évig hetente megjelent a diáklap, ma már sajnos egy példány sem található ezekből. 1936-ban próbálkoztak iskolaújsággal is a gimnazisták. A kéthetente megjelenő újságból 4 számot őriz a Széchenyi könyvtár.

17 A Gimnazisták felelős szerkesztője, Szenté László tanár beköszöntője után három diákszerkesztő és tizenkét munkatársuk kezdte meg vallomását az iskoláról, önmagáról és az életről. Az ötszáz példányban nyomtatott újságban közlik az olasz diákok kiáltványát az európai ifjúsághoz: ,,. . .háború előtt áll a világ! A politikusok csinálják, de milliók fognak elpusztulni!" A kommentár: mi sem akarunk vágóhídra menni! „Nemcsak oktatás, nevelés is kellene. Bizalmasabb tanárdiák viszonyt szeretnénk." „A modern nyelveket szeretnénk beszélve tanulni!" Az iparművészeti főiskola tanárnőjével arról beszélgettek a diákszerkesztők, hogy minden otthonban lennie kellene „magyar saroknak". Ebben a környezetben (1935. március 15., 3. szám) jelent meg Sipos Gyula egyik verse: Az árnyam („Kacagott. Nekem meg borzongott a hátam. / S azóta egy ember jár előttem / Szűz hómezőben / Az árnyam.") A tizenöt éves fiatalember versében már érződik a választott nagy példakép, Ady hatása. A századelő költőóriására emlékeztető sorok, a reminiszcenciákon túl, egy tájékozódási irányt is jelölnek, melyek a 2—3 évvel később írt versekben még nyilvánvalóbbak. Nemcsak az osztály és osztályújság, hanem az egész intézet egyik büszkesége Sipos, aki a Virág Benedekről elnevezett iskolai önképzőkör elnöke, s Hetyey Józsefnek, az iskola tudós irodalomtanárának kedvence volt.

18 1939. május elsején Sipos Gyula barátaival levelet írt Kodály Zoltánnak. (Gelléri Emil, matematika-fizikaének szakos tanáruk, az országos rangú iskolai kórus vezetője, Eötvös kollégistaként Kodály tanítványa is volt, s Kaposváron az ő szellemében teremtett vokális kultúrát. Innen a kapcsolat.) „Kedves Mester, szíveskedjék a magyar diákságot új magyar ballagási nótával megajándékozni, hogy ne szomorú idegen dallammal induljunk iki az életbe . .." Kodály azonnal reagált. Válaszát az Énekszó „Kilép az életbe az első nyával rokonszenvezve a szociális gondok megoldását bizonyos kormányköröktől, később egyértelműen a németektől reméli. Megszálló csapatokkal járt a Szovjetunióban, s hazatérése után a helyi lapban több szovjetellenes írást közölt. A Népbíróság 1945 szeptemberében tárgyalta ügyét, s korábbi érdemeit enyhítő körülményként mérlegelve 3 évi börtönre ítélte: ,,A német propaganda szolgálatába állított szovjetellenes cikkek írásáért'.'