Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Irodalom - Szíjártó István: Adalékok Sipos Gyula költői pályájának jobb megismeréséhez.

414 SZÍJÁRTÓ ISTVÁN a család szellemi-anyagi szintje segít kialakítani. „Az először látott táj, a szülőföld kínálta természeti formák, a hegyek, dombok, fák, épületek rajza alakítja ki az ember vizuális érzékenységét. A szülőföld megtanít látni. Azt, hogy később milyen vizuális tartalmakhoz vonzódik az alkotó, alapvetően az először látott és megismert képi élmények befolyásolják ... A szülőföldön elsajátított nyelv az ember legelső, legfontosabb s gyakran az egyetlen nyelvi élménye."

5 Az irodalomban kifejtett szülőföld-élmény áhítatosan megvallott, vagy éppen groteszk-ironikus, tudatosan vállalt, vagy makacsul tagadott legyen is - manapság akkor igazi, ha kettős kötődést jelez. Vállalni kell a szocialista népek közösségét, az egyetemes emberi gondokat, s kapcsolódni a szülőföld közösségéhez. Ez akadályozhatja meg a provincializmusba süllyedést éppúgy, mint a kozmopolitizmus eluralkodását. Irodalomtudományunk érthető módon egyre differenciáltabb szülőföldképet igényel. Peremvidéki öntudat, nyilatkozatok helyett nyelvi ízeket keres, a gyermekkor képeit, a versek szövetét vizsgálja. Tüskés Tibor ír arról/' hogy egy verses földrajzkönyv, antológia a magyar tájról, mennyire különbözne egy angol vagy francia gyűjteménytől. Történelmünkből következik, hogy „líránk közéletisége ezt a műfajt is átszínezi, a magyar költők számára a tájleírás valamiképpen a néphez, nemzetihez, a történelemhez való tartozás kimondása is. Magyar költő számára a táj mindig a haza része." A szülőföld társadalmi tudatforma, bennünk élő képzet, mely „egyszerre jelent történelmi és társadalmi valóságot, azonkívül jelent egy sajátos és egyéni színű kultúrát az ország egészében".

7 Érzékeltethet pusztulást, de sugallhat nyugalmat is. Szimbóluma lehet a szabadságnak, mint Petőfi Tiszája vagy Alföldje, vagy sűrítheti a magányérzetet, mint a vaáli erdő Vajda költészetében. Egy bizonyos: önálló és fontos eleme költészetünknek, miként a Hazamegyek a falumba nélkül Ady sem érthető teljesen; s a Város peremén „otthonérzése" József Attilát is jellemzi. Költőink, íróink Somogyhoz való viszonya is egészen különböző. Berzsenyi Dániel, s a korunkban őt gyakran idézők közül Takáts Gyula, Fodor András szülőföldszereteté ünnepélyesen vállalt: „Szép hogy akármi messze csatangol, / egyszercsak újra megleli az ösztön / a hazahívó szellem / határát. . . (Fodor András: Berzsenyi Dánielhez.) Gyergyai Albert a francia irodalom vonzásában töltött változatosan gazdag félszázad után a kislaki forrás soha nem kóstolt vizét, a gyermekkori ízeket, színeiket, a diákkor élményeit idézi fel áhítattal. Veress Miklós számára a Rinya mente vagy a kaposvári Virág utca idézik a nyugalmat, amikor „szívéből kiüvölt a piros otthontalanság" 5. Tüskés: i. m. 6. Tüskés Tibor: Versről, versre. Bp. 1976. Tankönyvkiadó. 14. o. 7. Takáts Gyula: Egy kertre emlékezve. Bp. 1971. Szépirod. 207. o. (Somogyi utazás). Szász Imre Amerikában, Somlyó György világpolgárként bolyongva, a szélrózsa minden irányában tájékozódva, fizikai és szellemi utazások közben érzékeli a balatoni gyermekkort. Papp Árpád egészen másfajta utazásai a mai Somogy köznapi erőlködését kötik a haladó emberiség szekeréhez úgy, hogy a szülőföldről elsősorban a versek szövete árulkodik. A szülőföld életreszólóan meghatározó élményeket adott Síposnak is. Rokonai, barátai, harcostársai s mindazok, kiknek elveit vállalta, a falusi és városi szegénység sorából kerültek ki. A fö!d fiaként született 1921-ben a Dombóvár melletti Tüskepusztán. „Hadak útja volt ez a föld, egy kis folyónak, a Kapósnak a völgye, északi oldalán a Balatonra nyíló szelídebb ligetes tájjal, délre a Dráváig meredek dombok nagy erdőségeivel. Ha szőlő alá mélyebben forgatják meg a földet, nemcsak feliratos római kövek kerülnek elő, de kelta bronzeszközök, sőt ősi kobaltok is. Ittam bort o'yan domboldalon álló parasztpincében, ahol máig használatban a föld mélyéből előkerült kelta bronzszűrő, és nyélnek való furattal ellátott kőbaltát használnak a szerszámok élesítésére. Mindkét nagyapám pásztor volt, disznópásztor, és a család mindkét ága az erdőrengetegből származott ide, a folyó völgyébe."

8 Családi legendák között nőtt fel, a rengeteget semmilyen gazdagságért fel nem cserélő pásztorősökről szóló történetek fonták be gyermekkorát. A mai is erdők ölébe bújtatott zselici falucska, Bőszénfa legrégibb anyakönyvében akad bejegyzés Stephanus Sipos haláláról, a szomszédos, szintén erdőbebújt Gálosfa lakói között ma is élnek Siposoik. Erről a szabad erdei életről a XX. századra már csak legendák maradtak. Sipos Gyula családjának már csak a pusztai cselédek sorsa jutott. Az Eszterházy birtok itteni darabját bérlő Deőry Hugó cselédei ugyanazt az életet élték, amit a szomszédos pusztákon, melyek lakóiról olyan sokat tudunk Illyés Gyula szomorú szép szociográfiájából. (Gyermekkora és rokonsága cselédsorsáról később Sipos is többször írt) A szülők „kitörése" (beköltöznek ennek a szép vidéknek fővárosába: a „hét dombbal" körülvett Kaposvárra) őt is a városba hozza, ahol apja: Sipos Mihály rendőr lesz. A jellegzetesen kispolgári Kaposváron főleg hivatalnokok, kisiparosok, kiskereskedők laktak. Itt, a folyóvölgyben, a szelíd ligetes, dombos táj és a zselici erdőrengeteg találkozásánál, Budapestet az Adriával összekötő vasútvonal mentén nevelkedett. A város szélén, a Cukorgyár és a Közvágóhíd mellett a Tavasz utcában gyerekeskedett, „...aki kedveli a jelképeket, ítélhet: az egyik szomszéd utcát Gyár utcának, a másikat Zöldfa utcának hívták."

9 Ezdkben az éveikben a század eteji gazdasági, s az 8. Siipos Gyula: Somogyból kel föl a hold. Somogy, 1973/3. 5. o. 9. Sipos: i. m. 6. o.