Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

394 HONFI ISTVÁN tojról szóló előadás közül választhattak egyet. A megye munkásmozgalmáról a következő előadások szóltak: A század eleji munkás- és parasztmozgalmak Somogyban; A Magyar Tanácsköztársaság megyénkben; Latinca Sándor. A Szovjetunióról is több témában kaptak előadást a falvak és az ipari üzemek. A kaposvári Pártoktatók Házában budapesti előadók tartottak előadást A nemzetközi politika nagy kérdései cím keretében (Leszerelés vagy fegyverkezési verseny?; A semlegesség kérdése a nemzetközi politikában; A békés egymás mellett élés; A Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok megjavításának kérdései). A mezőgazdasági témák részint címeikben is tükrözik a szólamszerűségről a tudományosságra való áttérést, de a valóságban még inkább tudományossá váltak, mert az előadók a jól képzett agrárszakemberek közül kerültek ki. A sorozatot politikai előadással nyitották: A Központi Vezetőség határozatainak ismertetése; A koratavaszi munkák agrotechnikája; A tavaszi vetések ápolása; A helyes takarmányozás; A korszerű talajművelés; A kukorica termesztése; A négyzetes kukoricavetés; A nagyüzemi gazdálkodás előnyei; A mezőgazdasági termelés föllendítése és a tsz-ek; A burgonyatermelés növelése. 1953 után egy újfajta ismeretterjesztési tevékenységi forma indult Somogyban is: a Kérdezz-felelek esték. A „kultúra demokratizálásának" jegyében kezdeményezett párbeszéd nemcsak formai újítás volt. Kettős célt tűzött maga elé: teljesebben megismerni az embereket foglalkoztató gondokat, a korábbi szólamszerű hozzászólások helyett pontosabban fölfedni a lakosság gondolkodását, véleményét egyfelől; megkísérelni őszintébben, közvetlenebbül válaszolni a föltett kérdésekre, az elhangzó véleményekre másfelől. A kezdetben újdonságnak számító ismeretterjesztő forma azonban lassan elszürkült az unásig ismételt azonos tartalom miatt. Az első találkozásokon ugyanis mindenütt tisztázni lehetett a begyűjtés és az adófizetés körül fölmerült jogi problémákat. Szükségtelen volt tehát örökösen ezt a témát erőltetni, pedig ez történt. így a hasznosnak induló vitafórumból lassan mindössze egy sematikus keret maradt. Hasonló lett a sorsa a gazdaköri mozgalomnak is. A nagy nekibuzdulással indult mozgalmat elsorvasztotta a beszűkült szemlélet. Amennyire helytelen és tarthatatlan volt a teljes autonómia követelése, s a gazdakörök által a művelődési otthonok helyettesítése, oly mértékben volt káros a kezdeményezőkészség teljes háttérbe szorítása. Az új név varázsa a tartalom állandó megújítása nélkül nem lehetett tartós. Tulajdonképpen kifejezetten a mezőgazdasági ismeretterjesztés fórumává zsugorították. „A gazdakörben (Balatonszentgyörgyön) előadásokon ismertetik a fejlett mezőgazdasági módszereket, a műtrágyázás és a helyes talajművelés előnyeit." „A zamárdi gazdakör élete igén eleven. Hetenként kétszer 150— 200 gazda gyűlik össze, hogy meghallgassák a Sza124. Megyei Pártarchívum. Uo. — Somogyi Néplap, 1954. november 17. - 1955. február 6. bad Föld Téli Esték keretében rendezett szakelőadásokat." Mindezekre nagy szükség volt, de az egyoldalúság miatt a körök nem válhattak valóban eleven közösségekké. A politikai vitaszellem kilúgozásával megölték az éltető fenntartó erőt is. Pedig a gazdakörökből tevékeny politikai vitafórumokat lehetett volna kialakítani. A gazdakörökben rejlő öntevékenységi erőre támaszkodva élőbbé lehetett volna tenni a mezőgazdasági szakköröket és kiállításokat is. 1955-ben 42 mezőgazdasági szakkör működött, a foglalkozások azonban alig haladták meg az ismeretterjesztő előadások hatékonyságát.

124 A hivatásos művészek szintén magukon hordták a kettősarcúság jegyeit. A képzőművészek alkotásaiban az öncélúság vonásai a közélet szolgálatának igényével keveredtek. A tájkép, a csendélet festése nem vált kizárólagossá, a jelen élet ábrázolása kissé háttérbe szorult, de nem szűnt meg. Az 1955. évi képző- és népművészed kiállításon (Kaposváron) Kunffy Lajos: Hazatérő aratók, Soós István: Április 4. és Lovrits Kálmán: Cukorgyár című képe is látható volt. Eredményesen működött a Balázs János Képzőművészeti Kör, rendszeres kaposvári kiállításain kívül ebben az időben a megdicsért körök között az élvonalban szerepelt a budapesti kiállításon (az ország 250 köre közül csak 15 állíthatott ki). A színházi rendezvények ugyancsak hígultak. Elszaporodott az operett- és a kabaréműsor, megjelentek a műsorcsonkító, elnagyoló „haknibrigádok" (a Csárdáskirálynőt és a Víg özvegyet például több he'yen „brigádműsorban" mutatták be). Úgynevezett szövetkezeti színtársulat próbálkozott gyökeret verni 1955 tavaszán Kaposváron, de a Mária főhadnagy bemutatása után feloszlott. 1955 második felében azonban állandó színtársulatot kapott a mpgye, amely először tájelőadásokon mutatta be Dihovicsnij szovjet szerző Nászutazás című zenés vígjátékát, majd a Szép Juhászné operettel október 15-én hivatalosan is megnyitotta kapuit a Csiky Gergely Színház. A szerző (Huszka Jenő) üdvözlő táviratában többek között ezeket írta: „Hiszem, hogy a színház erős bástyája lesz a magyar kultúrának". A közönség igényét Somogyi Pál író fogalmazta meg: „Mit várnak dolgozóink? Mindenekelőtt magas színvonalú művészi munkát.. . szocialista realista színjátszást". A tízéves évfordulót a megyei lap így méltatta: „Az állandóan változó és megújuló művészkollektíva többségében maradandó értékű produkciókat alkotott, s néhány kiemelkedő teljesítményt nyújtott". (Somogyban egyébként csökkent az előadások száma 1953-hoz viszonyítva, amikor is sok falusi előadásra került sor. 1956-ban azonban nőtt a városi előadások száma. Részletezve a megyei adatokat: 1954-ben 307 produkció, 109 575 néző; 1955-ben 244 előadáson 87 538 néző; 1956-ban a 326 előadást 137 908 néző tekintette meg.)

125 A rendszeressé váló kiállításokkal, az állami vásárlás bevezetésével új virágzásnak indult a népművé125. Megyei Pártarchívum. Uo. - Somogyi Néplap, 1955. április 7. - 1956. február 26. - 1965. október 31. KSH Somogy megyei Igazgatósága. 1956. 262. I.