Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

392 HONFI nyikok? Ráadásul mind egyformán táncolnak, únásig ugyanazt ropják, nincs bennük semmi érdekesség." A társadalmi munkában színre lépő együtteseknek nagymértékben kedvét szegték az effajta igazságtalan csipkelődések. A színpadérettség, a művészi kifejezőerő szempontjából valóban sok kifogásolni való akadt, csakhogy az iménti bírálók nem ezt hiányolták (hisz nem sokra becsülték az Állami Népi Együttes magos művészi élményt nyújtó műsorait sem). Ebben a szemléletben valamiféle „prolet-kuítos" felfogás jutott kifejezésre, amely „tiszta szocialista kultúrát" akart. De nemcsak a hagyományok feltárása, hasznosítása volt hiábavaló a szektás szemében, az egyéb kulturális tevékenységet is hasonló gyanakvással szemlélte. Számára a témaközpontúság merev dogmának számított. Csak azt a műsort tartotta jónak, amely a „jelen élet nagyszerűségét mutatta be". Ennek a másik véglete is előfordult. Az 1956. szeptember 3-i megyei pártvégrehajtó-bizottsági ülés elé kerülő jelentésben többek között azt kifogásolták, hogy a megyei népművelési osztály úgymond „kényelmességi szempontéból akkor is szerepelteti a Somogy megyei Népi Együttest, ha az „művészileg nem vág az együttes profiljába". A Somogyi Néplap 1955. március 5-i cikkében a jubiláló együttesről ezt olvashatjuk: „Műsoraik mindig a somogyi népi kultúrát tükrözték". Vajon a" népdal, a néptánc melyik politikai ünnepség vagy egyéb rendezvény műsorában lehetett idegen? Az ismeretterjesztő propagandában mindig „kevés volt" a politikai előadások aránya, bár rendszeresen 20-30% között mozgott (a pártoktatás és a pártnapo'k nélkül). Még a mezőgazdasági témák esetében sem nyilvánult még kisebb türelmetlenség, pedig ezek aránya időnként a 40%-ot is elérte. A „nem mai témát ábrázoló festmény'" csak „mázolmány" volt a szektás szerint. Az 1955-ös erőltetett tsz-szervezés idején szinte erőn felüli szereplési kampányra kényszerültek a műkedvelő csoportok. A számok bűvölete ismét föléledt. A Somogy megyei Népi Együttes 5 éves fennállását méltató cikk azt állítja, hogy az együttes 5 év alatt 1100 előadást tartott (tehát majdnem minden másfél napra jutott egy műsor). A városi pártbizottság jelentése szerint 1953-ba

ri a 108 színházban tartott műsort (amelyét vegyesen: hivatásos művészek és műkedvelők adtak) 500-600 ezer ember nézte meg. (Ha elírás, az 50—60 ezer is sok, mert 500—600-as nézői átlagot a színház sohasem ért el.)

121 A kettős tűz (szektás és jobboldali nézetek) között mozgó népművelési tevékenység megsínylette a végleteket, de összességében előrehaladt elsősorban a mennyiség, nagyrészt a minőség terén is. Még az 1954-es év sem hozott az országos viszonyokkal teljesen megegyező visszaesést a számokban. Magyarországon 1953-ban 5 ezer politikai témájú ismeretterjesztő előadást tartottak, 1954-ben már csak 2 ezret. 121. Megyei Pártarchívum. 33. fond. I. 34. őe. 1956. - 33. fond. I. 30. őe. 1955. ISTVÁN Somogyban esett ugyan az előadások száma, de korántsem ekkorát. Amíg országosan mindössze 40%-át tette ki az 1953-ban tartott politikai előadásoknak az 1954. évi, addig Somogyban 77,7%-át. (1953-ban 2632 előadás hangzott el a művelődési otthonokban összesen, 1954-ben pedig 2019. A politikai előadások aránya nem változott: 1954-ben is 26% volt.) Az 1955. évi előadások száma jelentősen (39,6%-kal) meghaladta az 1954. évit, a politikai előadások részesedése maradt a régi arányban. Hasonló volt a helyzet 1956ban is (amikor az 1955. évivel megegyezett az előadások száma). Némiképp ehhez képest is kedvezőbb a kép, ha a statisztikai évkönyvben külön szereplő — most már rendszeressé vált — TTIT-előadásokat is figyelembe vesszük. (Különösen kedvező lenne a megyei népművelési osztály jelentése alapján, mert azok a TTIT által tartott előadásokkal megnövelt statisztikai adatokat is meghaladják. Nem tudni, hogy a járási jelentéseken alapuló népművelési osztályi összegezés a teljesség miatt jelez többet, a statisztikai hivatal pedig a hiányos adatgyűjtés miatt kevesebbet, mi azért az utóbbit fogadjuk el hivatalosnak.) A számok önmag ukban nem jelentették kedvezőbb helyzetet Somogy számára. A politikai előadások szinten tartása nem volt képes ellensúlyozni (még a kemény adminisztratív intézkedésekkel együtt sem) a fel-feltörő jobboldali ideológiai megnyilatkozásokat. A cikcakk politika csapdosó, egymásnak sokszor ellentmondó menetéről, céljáról, szándékáról szóló ismeretterjesztő előadások (A dolgozó nép államát a párt vezeti; A jugoszláv kérdésről stb.) sokszor inkább zavart okoztak, mintsem tisztázták a helytelen nézeteket. Ezért nehéz eldönteni, hogy a Gyimesi vadvirágok, a Muskátlis ablakok és a A betyár kendője című giccses népszínművek (amelyek műsorra tűzése mögött kétségtelen jobboldali ideológiai nézetek húzódtak meg) idéztek-e elő nagyobb káoszt a fejekben, vagy a politikai ingadozást tükröző ismeretterjesztő előadások. Káros együtthatásuk mindenképp a revizionizmusnak kedvezett. Nagy Imre jobboldali nézeteit az értelmiség nagy része és a kispolgárság nemhogy elítélte, de a szektás hibák jóvoltából — még rokonszenvezett is velük. Az újjáalakult kaposvári szimfonikus zenekar bemutatkozó előadásán (1955. március 12-én) köhögéssel fejezte ki nemtetszését, ellenérzését a nagyszámú közönség a színházban, amikor a megyei népművelési osztályvezető az együttest köszöntve, a művelődéspolitikai elvekről szólva megemlítette Nagy Imre jobboldali magatartását. (Egyébként ezen a napon volt a kaposvári Vörös Csillag moziban rendezett, Nagy Imre jobboldaliságát elítélő megyei kommunista aktívaülés, amelyen Rákosi Mátyás is részt vett.)

122 Az olvasómozgalomban kezdettől a szépirodalomé volt a vezető szerep. A kölcsönzött művek 80-90%-át rendszeresen a szépirodalom (és az ifjúsági irodalom) 122. A közművelődés fejlesztésének feladatai. Országos Közművelődési Tanács. 1976. 136. I. - Megyei Pártarchívum. Uo. - KSH Somogy megyei Igazgatósága. 1956. 260. I. - Somogyi Néplap, 1955. március 13.