Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

SOMOGY KÖZMŰVELŐDÉSE 1948 ÉS 1956 KÖZÖTT 383 len könyvkiadással összefüggésben - számos, érdek­telenséget kiváltó sematikus könyvvel vagy a tömegek általános politikai műveltségét meghaladó művekkel is elárasztotta a könyvtárakat. Ugyanakkor jelentős szocialista művek nem kerültek nyilvánosság élé, s indokolatlanul kevés nyugat-európai és amerikai mű jelent meg. Talán ez is hozzájárult a könyvkölcsönzés ún. árukapcsolásához. Magyarul: a klasszikusok köl­csönzésekor a nagyrészt gyermekolvasókat olyan köny­vek hazavitelére is ,.rábeszélték", amelyek sem őket, sem szüleiket nem érdekelték, értelmi képességüket, műveltségüket meghaladták. Ezek egy része olvasat­lanul került vissza a könyvtárakba. Noha a könyvtáriak sok könyvkiállítást rendeztek, többször kapcsolódtak ilyennel az ismeretterjesztő elő­adásokhoz, műsoros bemutatókhoz, a közvélemény önképzésre való orientálása mégsem volt eléggé cél­tudatos. Nem kedvezett ennék a kialakult általános népművelési gyakorlat sem, mely — a műkedvelés ön­tevékenységen alapuló mozgalma ellenére — a kínált kulturális szolgáltatás passzív fogyasztására, elfoga­dására ösztönzött. Ezt tapasztalhattuk a különböző al­kalmak kapcsán kifejtett (s többször idézett) szóbeli és írásbeli vélemények jellegében, természetében is. Ezek szorgalmazása ugyanis arra irányult, hogy a me gn yilatkozások azt fejezzék ki, amit a hivatalos po­litika hallani szeretne. A gondolkodás így kevésbé fejlődhetett, a tömegek tudata ezért nem belsőleg át­gondolt, érlelt meggyőződés útján alakult, hanem túl­nyomórészt külső ráhatások szűkre szabott kényszer­pályáján haladt. A paraszti hallgatóság magában azért továbbra is élénken gondolkodott. Óvatosság­ból „fegyelmezetten" visszatartotta kikívánkozó ellen­véleményét, de ez nem használt sem az ügynek, sem önmaga fejlődésének. Az urak ellen évszázadok so­rán kialakult bizalmatlan, kételkedő természete to­vább élt, s néha még a jót is ellenérzéssel fogadta. Mindez nem véletlen. A pártsajtó az agitációt úgy magyarázta, hogy az a napi feladatok mozgósítására törekszik, a propa­ganda pedig a távlati fejlődést, a jövőt tárja az em­berek e!é. A két fogalom ilyetén értelmezése hibás. Lenin a Mi a teendő?-ben világosan kifejtette, hogy az agitáció és a propaganda között nem a célban van különbség, hanem a módszerben, elsősorban az adott téma kifejtésének mélységében, szélességében. Mindkettőnek mozgósítania és törekednie kell arra, hogy a tömegek elfogadják az általa ismertetett igaz­ságot, eszmét. A „propagandistának, ha például a munkanélküliségről beszél, meg kell magyaráznia a válságok kapitalista jellegét, rá kell mutatnia azokra az okokra, amelyek kikerül h eteti en né teszik a válsá­gokat. . . vázolnia kell, hogy ezt a társadalmat szük­ségszerűen fel kell váltania a szocialista társadalom­nak stb. Egyszóval sok eszmét kel'l adnia . .. ezeket. . . (viszonylag) kevesen fogják azonnal elsajátítani. Az agitátor viszont, amikor erről a kérdésről beszél, olyan 104. Lenin művei 5. kötet. Szikra, 1953. 424-425. old. példát fog felhozni, melyet a hallgatói jól ismernek. . . és minden igyekezelével arra fog törekedni, hogy eb­ből a közismert tényből kiindulva egy eszmét adjon... azt az eszmét, hogy a gazdagság növekedése és a nyomor növekedése között esztelen ellentmondás van, arra fog törekedni, hogy elégedetlenséget és felhá­borodást keltsen a tömegben ezzel a kiáltó igazság­talansággal szemben" 104 A népművelési propaganda és agitáció Somogyban is ellentmondásos volt. Az is­meretterjesztő előadások jövőt propagáló része sok­szor deklaratív kinyilatkoztatások pufogtatásából állt, más része eleve az álmok ködében lebegett, s ezeket a mező természeti törvényeit jól ismerő parasztság a kezdeti „ámuldozás" után elutasítóan fogadta. A „micsurini növénynemesítés" módszereit az előadásos propaganda úgy próbálta ismertetni, hogy „meggyő­zően" kimutassa: a közeljövőben a „magyar föld" ál­talános gyümölcsévé válik a citrom, a narancs, min­denütt tenyészik majd a gyapot és a gumipitypang, üresjáratú erőfeszítés volt továbbá a napnál világo­sabb mezőgazdasági feladatok előadásos szajkózása, nevezetesen: „Mikor vessünk?", „Mikor arassunk?" stb. „Falusi kultúrmunkásaink feladata, hogy a dol­gozó parasztokat meggyőzzék az őszi mélyszántás, a konai vetés fontosságáról, valamint az ősziek pontos begyűjtésének jelentőségéről." 105 Ettől nem jött meg a paraszt termelési kedve, nem nőtt igyekezete, mert ha teljesítette beadási kötelezettségét, akkor is kö­veteltek tőle, amely gyakorlat kenyér és hízósertés nél­kül maradt parasztok tömegéhez vezetett. így az agi­táció és a propaganda viszájára fordult. Nemcsak a „dolgok helyett" kellett hadakoznia (a gazdasági ösz­tönzőket erkölcsi ösztönzőkkel helyettesítenie), hanem a valósággal is szembekerült. Csoda-e, ha a népmű­velési munka nevelési funkciója igen nagy csorbát szenvedett? A megye irányító testületei több hiányosságot ide­jében fölismertek, de az általuk hozott határozatok nem voJta к elegendőek a problémák megszüntetésére. Az intézkedések ugyanis nagyrészt szervezeti jelle­gűek voltak.annak érdekében, hogy a sok tekintetben hibás politikai gyakorlatot ellensúlyozó népművelési munka élénkebbé, kiterjedtebbé váljék. „Megyei párt­bizottságunk ön bírálattal megállapítja, hogy a kultúr­fonradalom jelentőségét fölismerte ugyan, de a kellő intézkedéseket sokszor nem tette meg. így a kultúr­házak kihasználtsága 22 százalék. A múzeum látoga­tói között még mindig csak 15 százalék a munkás, és csak valamivel több a paraszt... A Szabad Népnek megyénkben 14 735 előfizetője van. Emellett naponta még kb. 3000 példányt adnak el . . . A Somogyi Nép­lap előfizetői és napi elárusítása kb. 7000. A Tartós Békéért című lapé 1400. Mindez azt mutatja, hogy a pártsajtó rendkívül gyengén terjedt el a megyében . .. Nagy hibának tekintjük, hogy a kaposvári színház ki­használatlanul áll" — írta pártbizottsági ülésre hivat­kozva a megyei első titkár a Somogyi Néplap 1951. 105. Somogyi Néplap, 1953. szeptember 18. .,,. _ э ....

Next

/
Thumbnails
Contents