Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

SOMOGY KÖZMŰVELŐDÉSE 1948 ÉS 1956 KÖZÖTT 375 lentetésének is (s ezek mind megtalálhatók voltak a könyvtárakban), mégis az érdemei a nagyobbak az ekkori könyvellátásnak. A könyvek többsége a magyar és az egyetemes kultúra nagy értékei közé tartozott. Igaz, a könyvpropaganda, a sajtótudósítások elsősorban a direkt hasznosítást szorgalmazták. ,,Az üzemi dolgozók leginkább azokat a könyveket vásárolják, amelyek a gyár életével, a munkások áldozatkészségé/el foglalkoznak, a dolgozó parasztok pedig a parasztság életével, küzdelmeivel, a kolhozok munkájával foglalkozó könyveket keresik ... A legkeresettebb könyv... Azsájev: Távol Moszkvától." Ugyanez a tudósítás arról is hírt ad, hogy a kaposvári Szikra könyvesboltban naponta ,,30—40 ideológiai és 18—20 szépirodalmi könyvet vásárolnak a dolgozók", élénk az érdeklődés Manhattan: A Vatikán a haladás ellen; Gorkij: Életem, Az anya; Panfjorov: Megindulnak a traktorok; Solohov: Új barázdát szánt az eke című művei iránt is. A könyvtárakban szintén a hasonló jellegű könyveket ajánlották elsősorban, a a kcnyvankétok is ezekkel foglalkoztak. Barcson, Kénesén, Nagyberkiben és Siófokon jól sikerült könyvankétra került sor. A könyveket 60-70 példányban osztották ki elolvasásra, az ankét résztvevői fölkészültek a vitára (Barcson Asztalos István: Szél fuvatlan nem indul; Hencsén Solohov: Új barázdát szánt az eke; Nagyberkiben A. Beck: A volokalamszki országút; Siófokon Pavlenko: Boldogság című művét vitatták meg). A felszólalók kissé mesterkélten fejezték ki véleményüket, érződött rajtuk az akkori politikai szemináriumok hatása. Egy EPOSZ-tag a Beck-regényről kijelentette: ,,ez a könyv tanította őt. . . elolvasása is hozzásegítette a szovjet emberek, az újtípusú emberek megismeréséhez . . . a szovjet katonákat nem arra tanították, hogy haljanak meg a hazáért, hanem hogy éljenek érte". A siófoki ankét résztvevői egy olvasókör keretében már előre megvitatták a könyvet, így a felszólalók a kör véleményét mondták el, „senki sem ismételte azt, amit már valaki elmondott... a könyvet teljes egészében és minden szempontból feldolgozták. . . nem jutottak túlsúlyba az értelmiségi felszólalók". Az egyik siófoki résztvevő elmondta, hogy egy öreg munkás ,,az ő biztatására belefogott a »Nagy futószalagába, egyhuzamban olvasta el és azt mondta, hogy amíg él, mindig olvasni akar, de csak ilyen regényeket, amelyekben róluk, munkásokról van szó". Barcson a járásbírósági tisztviselő ezt mondta: „Aki ma is azért olvas, hogy feledje a valóságot, elfelejti, hogy a kapitalisták gusztusa szerint művelődik, mert ők teremtették meg ... az érzelgős ponyvaés detektívregényt, amitől feledhették a valóságot... Ma éppen azért olvasunk, mégpedig ilyen regényeket, mint az Asztalosé, mert a valóságot akarjuk megváltoztatni az azokból nyerhető tanulságok alkalmazásával". Akadt olyan állítás már ekkor is, mely szerint egyesek az Új barázdát szánt az eke elolvasása után beléptek a tsz-be. Lábra kapott a túlzás. Az újságtudósításokban már feltűnt annak föltételezése, hogy egyes községekben csaknem minden családból tagja valaki a könyvtárnak, és a könyveket nemcsak a könyvtár tagja olvassa el, „hanem a legtöbb helyen annak egész családja is". Néhány községben hihetetlen magas volt a kikölcsönzött könyvek száma. Csorna községben havonta 8, Nagyberkiben és Somogyjádon 7—7 könyvet kölcsönzött átlagban minden olvasó.

61 A megyei lap 1950-ben kevesebb szépprózai részletet közölt, mint a korábbi években, de a versek válogatásában igényesebb volt. Ebben az évben kaposvári szerző regényét is köszönthette az újság. „Somogyi Pál elvtárs, kaposvári munkásíró neve nem ismeretlen a megye dolgozói előtt... »Magyar szemmel szovjet ég alatt« című riportfüzete . . . több mint 5 ezer példányban fogyott el . . . (A mostani) kisregényben egy... magyar hadifogoly történetén keresztül állít emléket egy hős orosz lánynak, aki életét áldozta fel a győzelemért." (A tudósítás a kisregény címét nem közli, az a Magyar Irodalmi Lexikonból sem deríthető ki.) A lap részletesen beszámolt a kialakuló irodalmi életről. „Kulturális életünk több tekintetben elmaradt az általános fejlődéstől . . . megyénk irodalmi élete elmaradt az országos fejlődés mögött... A felszabadulás után egy ideig még működött ugyan a Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság, de vezetősége és összetétele révén nem tudott továbbfejlődni, és nem sokkal később hivatalosan is kihirdette feloszlását. Azóta irodalmi társaság, komolyabb irodalmi tevékenység nélkül maradt a megye . . . a párt segítségével új irodalmi társaság jött létre . . . (A) megalakult Somogy megyei Irodalmi Munkaközösség . . . legfontosabb feladatának az irodalmi élet fellendítését, új írók, újságírók kinevelését tűzte ki célul. Feladatai . . . közé tartozik a haladó szovjet és magyar irodalom alkotásainak széles körű ismertetése is, amelyet előadások, irodalmi ankétok, felolvasások megszervezésével kíván elérni." A munkaközösség irodalmi pályázatot írt ki kisregényre vagy hosszabb elbeszélésre és novellára. „A pályamű tárgyát a dolgozó magyar nép életéből és harcaiból kell kiválasztani. Tükrözze vissza dolgozó népünk, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk felszabadulás előtti vagy utáni harcát, amelyet a boldogabb, szebb életért, a béke megvédéséért folytatott vagy folytat." Húsz pályamű érkezett be. A kisregény kategóriában csak második (1500 forintos) és megoeztott harmadik (1000 forintos) díjat adtak ki: A novellák mindhárom fokozatát (500, 300 és 200 forinttal) kiosztották, sot itt egy pályázó pénzjutalomban (és dicséretben) részesült.

92 A munkaközösség részt vett az irodalmi ismeretterjesztésben, de időszaki megyei lapot ekkor még nem sikerült létrehoznia. (Az első megyei periodika, amely negyedévenként jelent meg és 4 évig élt, a Somogyi írás volt 1960—63-ban.) 91. Somogyi Napló, 1950. január 25., 27., 31., február 14., március 2., május 14., 17,, szeptember 28. 92. Somogyi Napló, 1950. március 15., 1951. január 7. Somogyi Néplap, 1951. április 11., augusztus 4.