Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

372 HONFI ISTVÁN A népművelési rendezvények látogatottsága változatlanul nagy volt, noha számuk — különösen a műsoroké — ugrásszerűen megnőtt, elsősorban a választások előkészítése során és a különböző napok, hetek, találkozók rendezése kapcsán. A termelés, a politikai tevékenység hatékonyabb segítése céljából megszületett a kulturális agitáció, amely ekkor még nem a dolgok, a tények helyett, hanem azokat serkentve, támogatva funkcionált. Reális célkitűzéseket népszerűsített, valóságos, meglevő hibákat ostorozott, bírált, ezért a tömegekben tetszésre, megértésre talált. Mind a budapesti brigádok általános igazságokat hangsúlyozó, az országosan szorító bajokat bátran bemutató, az előidéző okokat belülről bíráló műsorai, mind a megyében alakult brigádok helyi konkrét aktualizálásai, jól illették a tömegek által támogatott össztársadalmi folyamatba. A műkedvelő együttesek tagjai a politikai szónokok lelkesedésével dolgozva járták a megyét. Méltán írhatta a Szobád Nép — Somogyra vonatkozóan is -, „hogy a magyar kultúra munkásai nemcsak kapni akarnak a demokráciától, hanem maguk is adnak: a maguk eszközeivel mindent megtesznek annak érdekében, hogy a demokrácia, a szocializmus építése erősödjék". A nagy érdeklődés „egyrészt nyilván a kulturális tömegmozgalom mozgósító és nevelő erejét, másrészt a felszababult dolgozó tömegek közt egyre fokozódó mértékben jelentkező kulturális éhséget" tanúsította.

82 A sikerek láttán azonban lábrakapott az indokolatlan túlzás, a számok hajhászása, amely a következő években általános gyakorlattá vált. A választási kulturális agitációs rendezvények résztvevőit 500-600 ezerre becsülték. Ez azonban képtelenség, mert 300as résztvevői átlagot számítva is 1700-2000 rendezvényt kellett volna lebonyolítani másfél-két hónap leforgása alatt, amely községenként 5-7 rendezvénynek felel meg. A Szabad Föld Téli Esték látogatottságáról azt írta egy felügyelői jelentés, hogy az előadások meglepően nagy számú falusi dolgozót mozgatnak meg, Bolhón például rendszeresen 300-an vannak, akik legutóbb azt „kérték, hogy hetenként kétszer is legyen ilyen előadás". A nagyatádi járási főjegyző azt jelentette, hogy az ottani gépállomás avatásán megjelentek „3500 főre voltak számláihatók".

83 4. A. művelődéspolitikai szemlélet erősítésére, az irányítás javítására, a népművelési tevékenység megszilárdítására és fejlesztésére több szervezeti intézkedés történt. Az írásos tájékoztatókon kívül megkezdő-" dött az eligazító értekezletek, megbeszélések rendszerének kialakítása. Főleg az ideológiai vonatkozások megbeszélése kapott nagyobb hangsúlyt. Általában a „politizáló jelleg" erősítésére törekedtek az egész kulturális munkában. Ezt a törekvést hatékonyan segítette tudósításaival, észrevételeivel, elemző cikkeivel a megyei sajtó is. Az egyik falu parasztfiataljainak például ezt írta a Tokaji aszú című színdarabbal kap82. Idézi Tálos Sándor. Somogyi JNapló, 1949. június 1. 83. Somogyi NapHíó, 1949. június 1. - SM1 - Alispáni ©In. iratok. 1949. csolatosan: „A régi földesurak dicséretét zengi ez a csiricsárés zenés játék... ma másfajta színdarabot kell játszani, különösen a köztársaság ünnepén . . . Miért akarjuk mi az uraktól maradt cifra rongyot fölvenni? Nem illik az mirán'k!"

84 1949. december elején megalakult a megyei népművelési bizottság, létrejött a megyei népművelési központ (a szabadművelődési felügyelőség helyett). Az éves munka értékelése alapján újabb népművelési ügyvezetők leváltására került sor. A cserélődés a következő években is elég nagymérvű. Az ügyvezetők 90 százaléka pedagógus, az üzemi kulturális munka segítése továbbra sem kielégítő. A kaposvári zeneiskolát is államosítottá'k. Az 1950-es esztendőben tovább erősödött a népművelési munka tervszerűsége, szervezettsége, nőtt a rendezvények száma, felgyorsult a könyvtárfejlesztés, szervezettebbé vált a „kultúrotthon mozgalom", a mozihálózat; erőfeszítések történtek az intenzív jellegű tevékenységi formák kiszélesítésére, megszilárdítására. A népművelés kialakult rendszere megállapodott, a jól bevált tevékenységi formák általánossá váltak, a következő években már kevés új kezdeményezés született (a népművelés elsősorban a „kulturagitáció" válfajaiban gyarapodott). A megye népművelése továbbra is a számok bűvöletében fejlődött. Erre inspirálta, kényszerítette a népművelési szerveket az országos társadalmi gyakorlat. Ha a jelentésekben csökkenésről vagy stagnálásról írtak, hamar útilaput kötöttek a talpukra. Ezért a korabeli jelentések szinte mind a következő szellemben tálalták a mondanivalót: az elmúlt évben még csak ennyi és ennyi ismeretterjesztő előadás, műsoros rendezvény stb. volt, az idén azonban már ennyivel és ennyivel több. Emiatt sok egymásnak ellentmondó adattal találkozunk mind a jelentésekben, mind az újságtudósításokban, cikkekben. A tudósítások egyes esetekben szembetűnően valótlan adatokat „szültek", amelyeket minden erőlködés nélkül meg lehetett volna cáfolni, de a több lépcsőfokon átment információk képtelenségére egyetlen szerv se figyelt föl, mert maga is a számok bűvöletében élt. így történhetett, hogy Barcson rendszeresen 800-an, Siófokon 700-an, Mernyén 600-an, Kadarkúton 500-an vettek részt a Szabad Föld Téli Esték előadásain, pedig egyik helységben sem volt ilyen tömeg befogadására alkalmas terem. Központi sugallatra Somogyban is elhatározták, hogy 1953-ra minden analfabétát — aki fizikailag és szellemileg képes rá — megtanítanak írni-olvasni. „Ebben az évben a somogyi írástudatlanok hatvan százaléka tanul meg írni és olvasni" — adta hírül a Somogyi Napló 1950. január 3-i száma. Egyébként a megyei lap 1952 elején is téves információt közölt, mely szerint „8000 analfabétát örököltünk ... A megindított tanfolyamok, valamint az ország iparosítása következtében beállott munkaerőkereslet miatt sok 84. Somogyi Hírek, 1949. január 30.