Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

362 HONFI ISTVÁN zony a hozzáférhető, haladó tartalmú műsoranyagok választéka eléggé szegényes volt. Másfelől a kinyilatkoztatás számba menő megállapítások süket fülekre találtak. Sokkal inkább segítő, bátorító bírálatra, a művelődéspolitikai szemlélet tanítással történő javítására lett volna szükség a kioktató hang helyett. A műkedveléssel kapcsolatban szinte kizárólag a bírálgatás kapott lábra 1948 végén. Csak a kispolgári műkedvelő szellemet, a slágereket, „mű-magyar táncokat", „ízléstelen kabarékat" állították pellengérre, a jkultúrcsoportok vezetőit" kárhoztatták, de a hivatalos bírálókban föl sem merült, hogy a mozgalom jó oldalát is bemutassák, netán a nem kis áldozatot vállaló műkedvelőket meg is dicsérjék. Helyette őket is ócsárolták, és olyan maximalista igényt támasztottak velük szemben, aminek teljesítése a szocializmus fejlődésének magasabb fokán is dicséretükre válna. „Számos munkásszínjátszót a szereplési vágy vezet és nem a nemes feladat, hogy jó irányba alakítsa át a munkások gondolkodásmódját, és megszerettesse a haladó művészet kiváló alkotásait."

35 Az idézett követelménytámasztás föl sem veti az egyes produkciók színvonalát, amely elsődlegesen fontos az eszmei mondanivaló hatékony tolmácsolásához, a „haladó művészet kiváló alkotásainak megszerettetéséhez". Természetesen küzdeni kellett a sztárszellem, a hivatásos színészek „majmolása" ellen, de ahhoz, hogy a színjátszók szépen beszéljenek magyarul, megértsék a színjátszás igazi célját (amely nem kizárólag a szórakoztatás), rendszeres képzésre, felvilágosító tevékenységre volt szükség. Csak annak hangsúlyozása, hogy „Ébernek kell lennünk, szakadatlanul bírálnunk kell a kultúrcsoportok jobboldali elhajlásait" — nem volt elég a gondok megoldásához.

36 Szerencsére mind több helyen és gyakrabban hangzott el a művelődéspolitikai tanfolyamok szervezésének igénye, a műsorválaszték bővítésének követelése. Somogynak nem volt állandó színháza (csak egy szép szecessziós színházépülete), ezért Kaposvár város vezetősége a felszabadulás utáni években rendszeresen szerződtetett társulatot, amelynek anyagi támogatást adott. Az előadások a szórakoztatásra épültek, többségük operett és vígjáték volt. A bevétel növelése érdekében két-három naponként új darabot mutattak be (1946-ban például 9 hónap alatt 69-et). Ebből adódóan nem sok idő jutott a művészi fölkészülésre. A kommunisták és a szociáldemokraták lapja külön-külön rendszeresen bírálta mind a műsorpolitikát, mind a művészi megformálást. Az egyik színtársulat (1946/47-ben) bevezette az ún. munkáselőadásokat, ezeknek azonban semmi közük sem volt a címben jelölt tartalomhoz. A Somogyvármegye kritikusa joggal rótta meg ezért a társulatot, mondván: „Nem tartjuk ízlésesnék . . . ostoba darabokkal traktálni ezen a címen a munkásságot, beszéljünk inkább 35. Kultúrtevékenység-e a sztepp-tánc? Somogyi Hírek, 1948. december 12. 36. Uo. 37. Somogyi Hírek, 1948. október 15. kedvezményes helyárakról". Az 1947 őszétől szereplő színtársulat már sokkal igényesebb volt. A kritika megérdemelten méltatta a következő darabokat: Egerek és emberek (Steinbeck); Az ember tragédiája (Madách); Az orosz kérdés (Szimonov); Szent láng (Maugham); Légy jó mindhalálig (Móricz) stb. A bemutatott darabok számában azonban ekkor sem változott a helyzet. A társulatok működése mégis deficites volt, pedig a nagyobb községekben is szerepeltek egyhetes vagy félhetes kinttartózkodással, s minden este új műsorral. 1948-ban többek között a következő darabok voltak műsoron: Doktor úr, Mesék az írógépről, Alexandra, Lili bárónő, Bajadér, Bál a Savoyban, Kék Duna, Csárdáskirálynő, Cigánybáró (operettek); Fatornyok, Süt a nap (Zilahy-színművek, az utóbbi Rózsahegyi Kálmán vendégszereplésével), Tizenhét éves vagyok, Patyolatkisasszony, Vidám kísértet, Kis rókák, Warrenné mestersége, Őszinteség (Mezey Mária vendégszereplésével), Mélyek a gyökerek (Szabó Sándor vendégszereplésével), Vitézek és hősök, Bánk bán stb. (színművek és vígjátékok). Az 1948 őszén szereplő társulat minden Szabad Nép előfizető részére havonként két 50 százalékos belépőjegyet ígért.

37 A sajtókritika rendszeresen minősítette az egyes produkciókat. Mindjobban előtérbe került az eszmei mondanivaló hangsúlyozása. Általában mértéktartó, igényes értékelések, segítő szándékú színi-bírálatok láttak napvilágot. Zilahy Fatornyok című színművét nagyszerűnek minősítették, amely a „fajmisztikum fertelméből való kigyógyulás, a nemzeti hovatartozandóság" kérdését tárgyilagosan tisztázza. „Nemzeti hovatartozandóságunkat az határozza meg, hogy hol, milyen környezetben nevelődtünk, milyen nemzeti kultúrát sajátítottunk el, milyen nyelvet beszélünk, gyermekkorunkban milyen képek vésődtek a lelkünkbe. Ezek a fő tényezők, és sohasem a fajiság."

38 Máskor: „A darab a polgári nevelés, a polgári ideológia béklyóiba vert ember vergődését ábrázolja".

39 „A Bors István szereplőinek tegnapi játéka kétségtelenül bebizonyította, hogy a jó prózának van talaja Kaposvárott. Hiányérzete támadt azonban a drámával szemben annak a gondolkodó szemlélőnek, aki a véletlen örökösödésre felépített drámának a hátterébe néz. Igen sok lehetőség maradt kiaknázatlanul . . . Ami pedig az úrrá lett paraszt szerelmeskedéseit illeti, degeneráltság átörökítése, semmi szükség sincs rája."

40 De előfordult, hogy az egyébként reális szemléletű kritikus elvetette a sulykot. Ez történt például Agatha Christie Tíz kicsi néger című drámájával is. „Úgy látszik, van a kaposvári közönségnek bírálóképessége és jó ízlése. Ezt a színpadi ponyvát, melyet a színház nem az irodalmi nívó kedvéért, hanem a remélt profit szempontjából tűzött műsorra, üres nézőtér fogadta. Nem tartjük érdemesnek e lelket és értelmet mételye38. Somogyvármegye, 1948. január 17. 39. Tizenhét éves vagyok (négyfelvonásos). Somogyvármegye, 1948. január 25. 40. Somogyvármegye, 1948. január 31.